187205. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új amino-etoxi-benzilalkohol-származékok és sóik, valamint az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

4 187205 5 két elkülönítjük. A reakcióelegy feldolgozását például oly módon végezhetjük, hogy a reakcióelegyet vízre öntjük, majd a terméket oldószeres extrakcióval elkü­lönítjük, a szerves fázist vízzel halogénmentesre mos­suk, szárítjuk, bepároljuk. A nyersterméket például desztillációval vagy kristályosítással tisztíthatjuk. A c) eljárás szerint egy (VI) általános képletű benzo­­fenont előnyösen etil-magnézium-bromid vagy etil­­-magnézium-jodid vagy etil-lítium legalább egy mól­ekvivalens mennyiségével hozunk reakcióba. A reak­ciót közömbös, vízmentes szerves oldószeres közegben valósítjuk meg, az a) eljárásban leírt módon. Ad) eljárás szerint a (VIII) általános képletű Grig­­nard-vegyületeket, előnyösen azokat, amelyekben X jelentése brómatom, vízmentes közömbös szerves oldó­szeres közegben az a) eljáráshoz hasonló módon, lega­lább ekvimoláris mennyiségű (VII) általános képletű propiofenonnal reá gáltatjuk. Az e) eljárás egy előnyös foganatosítási módja sze­rint úgy járunk el, hogy a (IX) általános képletű vegyü­­letet, előnyösen alkálifém- vagy kvaterner ammónium­­-fenolátja formájában kondenzáljuk a (X) általános képletű tercier aminnal. Tercier aminként például a (X) általános képletű vegyidet tozilátját, mezilátját, bromidját, célszerűen kloridját alkalmazzuk, szabad bázis vagy adott esetben valamely sója, például hid­­rogén-halogenidje formájában. A reakciót előnyösen közömbös oldószerben, sav­megkötőszer jelenlétében hajtjuk végre vízmentes kö­zegben vagy adott esetben víz és szerves oldószer je­lenlétében. Szerves oldószerként például észtereket, így etil-acetátot; étereket, így dioxánt, tetrahidrofu­­ránt, dietil-étert; szénhidrogéneket, így Iigroint, ben­zolt, toluolt, xilolt; halogénezett szénhidrogéneket, így kloroformot, klór-benzolt; savamidokat, így dimetil­­formamidot; ketonokat, így acetont, metil-etil-ketont, metil-izobutil-ketont; alkoholokat, így etanolt, pro­pánok stb. alkalmazhatunk. A (IX) általános képletű vegyületekből a fenolátokat önmagukban ismert mód­szerekkel képezhetjük, például alkalifém-alkoholátok­­kal, -amidokkal, -hidridekkel, -hidroxidokkal, -karbo­nátokkal vagy kvaterner ammónium-vegyiiletekkel. Savmegkötőszerként előnyösen szervetlen vágj' tercier szerves bázisokat, például nátrium-hidroxidot, kálium­­hidroxidot, kálium-karbonátot, trietil-amint, piridint stb. alkalmazhatunk. A reakciót adott esetben katali­zátor jelenlétében végezzük. Katalizátorként például alkálifém-halogenidet, előnyösen alkálifémjodidot használhatunk. A reakcióhőmérséklet tág határok kö­zött változhat, előnyösen 20 °C és az oldószer forrás­pontja közötti hőmérsékleten végezzük a reagáltatást. Az (I) általános képletű vegyiileteket adott esetben savaddiciós sóvá vagy kvaterner ammónium-sóvá ala­kíthatjuk önmagában ismert módszerek szerint. Sav­­addíciós sók előállítására szervetlen vagy szerves sava­kat alkalmazhatunk, például hidrogén-halogenideket, így sósavat, hidrogén-bromidot stb., kénsavnt, fosz­forsavakat, hangyasavat, ecetsavat, propionsavat, oxálsavat, glikolsavat, maleinsavat, fumársavat, bo­rostyánkősavat, borkősavat, aszkorbinsavat, citrom­savat, nhnasavat, szalicilsavat, tejsavat, benzoesavat, fahéjsavat, aszparaginsavat, glutaminsavat, N-acetil­­aszparaginsavat, X-aeetil-ghitaminsavat, alkilszulfon­savakat, így metánszulfonsavat, arilszulfonsavakat, így p-toluol-szulfonsavat stb. A sóképzést például úgy végezhetjük, hogy az (I) általános képletű vegyidet közömbös oldószerrel készí­tett oldatához, így például etanolos oldatához hozzá­adjuk a megfelelő savat, és a sót előnyösen valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, például dietil­­-éterrel kicsapjuk. A kvaterner sóképzéshez előnyösen rövidszénláncú alkil-, alkenil- vagy benzil-halogenidet vagy alkil-szulfátokat alkalmazhatunk. A reakciót szerves oldószerben, célszerűen aeetonban, acetonitril­­ben, etanolban vagy ezek elegyeiben végezhetjük, szo­bahőmérséklet és az oldószerek forráspontja közötti hőmérsékleten. A képződött kvaterner sót például szű­réssel különítjük el, és szükség esetén kristályosítással tisztítjuk. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek értékes farmakológiai tulajdonsága az, hogy indukál­ják a máj poliszubsztrát monooxigenáz enzimrendsze­rét, amelynek alapvető szerepe van az anyagcsere fo­lyamatok szabályozásában, az endogén és exogén anya­gok biotranszformációjában. E hatásuknál fogva a ta­­lá’mány szerinti vegyületek a gyógyászatban széles körben alkalmazhatók, így például enzimopátiás ikte­­ru szókban, Gilbert-kórban, neonatális hiperbilirubiné­­miákban, a Gushing-kór, Stein—Leventhalés Crigler— Najjar szindróma, tireotoxikus krízisek, ihtrahepatikus kclesztázisok, nutritiv allergiák kezelésére stb. (diag­nosztikai módszerek, például kolecisztográfia hatásfo­kának javítására). Indukáló vegyidéiként a terápiában főleg a fenobarbitált alkalmazzák, ennek azonban — a sz ik séges dózisban — központ i idegrendszeri (altató, légzésdeprimáló) mellékhatásai vannak, ezért fokozott igény mutatkozik olyan szelektív hatású enzimindu­káló vegyületek iránt, amelyeknek indukáló hatása mellett nincs más farmakodinámiás aktivitásuk. Az enzimindukáló hatás meghatározására a követ­kező módszereket alkalmaztuk. A hexobarbitál oxidáz aktivitás változásának méré­séhez a vizsgálatokat 50—60 g-os nőstény Harm.— Wistar patkányokon végeztük, amelyek a vizsgálandó vegyiileteket egy alkalommal, 40 mg/kg dózisban, szá­jon át kapták. A kezelés után 1 és 24 órával az állato­kat 60 mg/kg hexobarbitál nátrium intravénás adag­jával narkotizáltuk, és az állatok alvásidejét a righting re’lex kiesésétől a teljes ébredésig mértük (N oordhoex J.: Eur. J. Pharmacol, 3., 242., 1968). összehasonlító vegyiiletként fenobarbjtalt alkalmaztunk. Meghatá­roztuk a csoportok átlagát, a standard hibát és az ered­ményeket a kontroll °0-ában adjuk meg az 1. táblázat­ban. Az alkalmazott rövidítések: x = átlagérték, S. E. = az átlag standard hibája, n = állatszám. A kontrol] csoportot placcbóval kezeltük. Kontroll = 37,8 ± 3,9x + S. E. perc (1) 35,2 ± 1,78\ ± S. E. perc (2) A = a-et il-a-(3-trifluor-metiI-fenil)-4-[2-(pi peridin-]­­-il)-etoxi]-benzilalkohol B — a-etil-o-(3-trifluor-metil-fenil)-4-[2-(dimetil­­-amino)-etoxi]-l>enzi]alkohol 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents