187203. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vágóhídi melléktermékek és/vagy elhullott gazdasági állatok vizes masszáinak előállítására és tartósítására
IS7203 3 A találiiiiinv tárgya eljárás vágóhídi melléktermékek és vagv elhullott gazdas.ígi állatok vizes, 15—lő szárazanyag-tartalmú masszáinak előállítására és tartósítására, amelynek során az állati fehérjéket szükség esetén sterilizáljuk és tejsavval tartósítjuk. A tartósított szuszpenziót előnyösen közvetlenül haszonállatok etetésére használjuk fel, vagy elősíirítés és, vagy keveréktakarmánnyal való összekeverés, szükség esetén gombagátló hozzáadásával késztápokká alakítjuk. Ismeretes, hogy a húsipari feldolgozás során a vágóhidakon keletkező, közfogyasztásra alkalmatlan, de biológiailag értékes, fehérjetartalmú melléktermékek és hulladékok, valamint az állattenyésztésben elhullott állatok egyaránt környezetszennyezést jelentenek, ha nincsenek feldolgozva. Ezek az anyagok ugyanis gyorsan romlanak, elsősorban kórokozó baktériumok hatására, de táptalajul szolgálhatnak állati és emberi kórokozók számára is. Ugyanakkor ezen romlatlan melléktermékek és hulladékok feldolgozott állapotban értékes fehérje-forrást jelentenek, mely a keveréktakarmányok fontos alkotórésze lehet. A vágóhídi melléktermékek és/vagy elhullott gazdasági állatok megsemmisítése (elásás, elégetés) helyett az említett okok miatt az utóbbi időben gazdasági hasznosításuk, feldolgozásuk előtérbe került. Becslések szerint Magyarországon 1980-ban már 250 000 tonna állati eredetű melléktennék és elhullott állat feldolgozásával kellett számolni (Szél Bálint— Gál Jenő: Az állati eredetű hulladékok és melléktermékek feldolgozása, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980, 210. oldal). A vágóhídi melléktermékek és/vagy elhullott gazdasági állatok feldolgozására több eljárás, illetve módszer ismeretes. Ezek közül széles körben alkalmazzák a szárításos és szerves oldószeres módszereket. A feldolgozás egyik legelterjedtebb módja szerint a vágóhídi melléktermékeket magas hőmérsékleten (120— 160 °C) gőzzel fertőtlenítik, mely lépés alatt a fehérjék nagyrésze is feltárodik, oldatba megy, a hulladék melléktermékek textúráit szerkezete megszűnik. A kapott tennék hígabb vagy sűrűbb massza, rendszerint 25—- 30 % szárazanyagtartalommal. Ez az anyag legtöbbször szárításra és zsírtalanításra kerül, s a végtermékek, a húsliszt és a zsír értékes takarmány-komponensek. A szárítási művelettel a nedves massza zsákolható formába hozható, mely termék továbhkeverés után a zárt állattartó telepeken az elterjedt száraz etetési rendszerekbe bevihető. A szárítás, mint tartósítási eljárás azonban a korábbi olcsó energiaárakra épült. Az állattakarmányokat előállító iparban, ahol a termelési költség jelentős része a szárításhoz használt fűtőanyag, ennek a megváltozott körülménynek különösen nagy jelentősége van. Ezzel az eljárással működő üzemek létesítése napjainkban nem gazdaságos, mivel beruházásigényük nagy, a feldolgozás energia szükséglete is magas, továbbá az eljárások során a fehérjék jelentős mértékben károsodnak, biológiai-takarmányozási értéke az előállított anyagoknak csökkent lesz. Ebből a megfontolásból kiindulva az utóbbi években mind több helyen alkalmaznak nedves tartósítási eljárásokat. Kezdetben szervetlen savakat, pl. kénsavat, sósavat adagoltak a sterilizált vizes fehérje szuszpenziókhoz. Ma ezek a módszerek már erősen visszaszorultak, mivel bebizonyosodott az, bogy a szervetlen savak károsan h itnak az állati szervezetre, valamint a tároló és etető berendezéseket is korrodeálják. Ennél a módszernél fejlettebb, de ugyanakkor jóval költségesebb megoldás szerves savkeverékek alkalmazása konzerválási célra. A 171 969 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás is ilven megoldást tartalmaz. A szerves savak közül legtöbb országban a hangyasavat alkalmazzák, ezzel tartósítják a fehérje tártaiméi vizes masszákat, az ún. húspépet. Ismeretes, hogy ez a sav hólvaghúzó, fekélykeltő és nyálkahártya károsító tulajdonsággal rendelkezik. További hátrányaként említhető, hogy az állati szervezet táplálóanyagként nem hasznosítja, valamint, petrolkémiai vegyidéiről lévén szó, előállítása szintén költséges. Előnyös tulajdonsága viszont az erős baktericid hatása. Mivel az előzőkben említett savak alkalmazása számos hátránnyal jár, felmerült az igény olyan szerves savak iránt, amelyek az élő szervezetre nem károsak és megfelelő konzerváló tulajdonsággal rendelkeznek. Az emberiség évezredek óta hasznosítja a tejsav konzerváló tulajdonságát. Élettanilag igazolt, hogy az emberi és állati szervezet a tejsavat a glükózzal közel azonos tápláló értékkel hasznosítani képes, továbbá kellemes íze miatt az állatok szívesen is fogyasztják. A tejsav tiszta formában drágán előállítható sav. Ezért konzerválási célra csak abban az esetben gazdaságos, ha olcsó alapanyagokból magában a tartósítandó masszában állítjuk elő. A közismert emberi táplálékok esetében, mint amilyen például a joghurt, a megoldás elég egyszerű, mivel a tejben jelentős mennyiségű tejcukor van jelen, s ebből a tejsav-baktériumok gyorsan és jó hatásfokkal állítanak elő tejsavat. Az állati fehérjék azonban nem tartalmaznak tejsavvá alakítható egyszerű szénhidrátot, ezért az egyik legfontosabb kutatási terület a tejsav termelő mikroorganizmusok számára a leggazdaságosabb táptalaj előállítási mód megtalálása. Az elhullott állatok, továbbá a vágóhidakon és egyéb hús és halfeldolgozó üzemekben képződő melléktermékek tejsavval történő tartósítására több irodalmi adat található. Ezek közül a legfontosabbakat az alábbiakban ismertetjük: I. X. Tatter son—31. L. Windsor: J. Sei. Food Agr. 25, 369—379 (1974); 31. A. James és munkatársai: Handling , Processing and Marketing of Tropical Fish, 273—275 (1977);./. G. Disney és munkatársai: Trop. Sei. 20, 129—144 (1978). A tejsav felhasználásával kapcsolatban számos találmányi szintű megoldás is ismeretes. A 4.160.038 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalom tejsavas fermentátummal ízesített háziállat táp előállítására és összetételére vonatkozik. A szabadalmi leírásban hivatkozás történik a 3.202.514 lajstromszámú, a 3.404.984, a 3.410.755, a 3.420.742 és a 3.561.977 lajstromszámú Egyesült Allamok-beli szabadalmakra is. Ezeknek az ismert eljárásoknak közös jellemzője, hogy a tejsav-termelő mikroorganizmusok táplálását, illetve a táp konzerválását biztosító tejsav képzését 3—10 % glükóz alkalmazásával valósítják meg. A glükóz ismerten magas ára miatt ezek az eljárások nem gazdaságosak. Az ismertetett eljárások elsősorban kutya- és macskatápok előállítására vonatkoznak. Ismeretes továbbá a 629.087 lajstromszámú svájci, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
