187167. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati célú, új típusú polinukleáris vas(III)-vegyeskomplex hatóanyagú oldat előállítására
1 187 167 2 előzte meg a bélből történő vasfelszívódás esetleges zavaró hatásának kizárására. A kísérlet indításakor heparinozott centrifugacsövekbe alapvérmintát vettünk a v. cava oranialisból, majd egyedi testtömegmérés és tartós jelölés után kezeltük az állatokat a vizsgált készítménnyel. A preparátumok standard dózisaként Fémionra számolva 20 mg/ttkg-ot választottunk. Ez csupán Vs-e a terápiásnak. Tapasztalataink szerint ugyanis a 100 mg/ttkg-os adag alkalmazása után olyan magas vaskoncentrációk alakulnak ki a vérben, amelyek csak többszörös hígítással, s ebből adódóan nagy hibahatárral mérhetők. Az injekciók dózis és testtömeg alapján számított mennyiségét a jobb hátulsó végtag izomzatába fecskendeztük. A vizsgált készítmények beadása után 6 órán keresztül óránként vért vettünk az állatoktól, miközben azok sem takarmányt, sem ivóvizet nem fogyaszthattak. A 24., 48. és 72. órában további vérvételekre is sor került, természetesen azonban ekkor az állatokat már a szokásos etetési és itatási viszonyok között tartottuk. 2. A vizsgált preparátumok leírása A) A találmány szerinti készítmény (jele a továbbiakban: K-l) B) Referens készítmények R-l = Chinofer 130 inj. A.U.V. (Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára, Budapest) vas(III)dextrán komplex, amely rpilliliterenként 130 mg vasat tartalmaz. A hazai gyakorlatban az utóbbi időkig a legszélesebb körben használt, kizárólag állatorvosi célokra szolgáló parenterális vaskészítmény. R-2 = Ursoferran 100 inj. A.U.V. (Jenapharm., NDK) milliliterenként szintén 100 mg vasat tartalmaz, vas-karboximetil-dextrán oldat formájában. Állatorvosi célokra több éve rendszeresen importált és használt vasinjekció. 3. A vizsgált paraméterek és meghatározásuk módszerei Az alvadásában heparinnal gátolt vérmintákat centrifugáltuk és a felülúszó plazmából K. Lauber leírásán (Z. kiin. Chem. 3. 96-99. 1965) alapuló 50 La-Roche gyártmányú diagnosztikai vasteszttel Specord UV Vis típusú fotométeren meghatároztuk a vaskoncentrációt. Ugyanezzel a módszerrel - előzetesen vas(III)kloriddal történő telítés és a fölöslegben levő vas 55 magnéziumkarbonáttal való eltávolítása után - meghatároztuk a plazmaminták teljes vaskötő képességét is. A két mért paraméterből kiszámítottuk a vérplazmában jelenlévő vaskötő fehérje aktuális teli- 60 tettségét. Az azonos vasinjekcióval kezelt 10 állat vérplazmájának vaskoncentrációját minden mérési időpontban átlagoltuk (X), kiszámítottuk az egyedi értékek szórását (s±) és Student-féle t-próbával 65 elemeztük a kísérleti készítménnyel, illetve a referens anyagokkal kapott átlagok közötti különbséget. A számításokat egyrekeszes kinetikai modellre 5 kidolgozott számítógépes program alapján, Hewlett-Packard gyártmányú asztali számítógépen végeztük. (Irodalom: W. A. Ritschel: Angewandte Biopharmazie, Stuttgart, 1973., valamint Minkerés mtsai: Konszekutív farmakokinetikai számítások 10 programozása minikomputeren, Acta Pharmaceutica Hungarica, 47, 90-96. 1977). ^ 4. Eredmények A vizsgált készítmények hatására az egyes vérvételi időpontokban kialakuló vaskoncentrációk csoportonkénti átlagértékeit, az egyedi szórást és azonos időpontban a kísérleti és referens injekciók 20 átlagai közötti különbség statisztikai értékelését (t-próba) az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az átlagértékeket grafikusan is ábrázoltuk (l. ábra). Az adatokból megállapítható, hogy a kísérleti készítmény a beadást követő első három órában 25 valamennyi kontroll preparátumnál magasabb vas- V oncentrációt alakít ki a vérplazmában. A későbbi különbségek is erősen szignifikánsak a kísérleti anyag javára. Ismeretes, hogy parenterális vaskészítmények 30 befecskendezése után módosul a vérplazma teljes vaskötő képessége. E paraméter vizsgálata a vasinjekciók értékelésének egyik lényeges szempontja. A jó preparátumtól elvárható, hogy ne csak a vér vaskoncentrációját, hanem azzal arányosan a vas- 35 kötő kapacitását is emelje. Ilyen szempontok alapján vizsgálva a tesztelt preparátumokat megállapítható, hogy a kísérleti injekció a Chinoferhez és Ursoferránhoz viszonyítva jelentősen képes mozgósítani a vaskötő fehérjé- 40 két (lásd 2. táblázat és 2. ábra). A fentieken túlmenően a szokásos módon a testtömeg-gyarapodást vizsgáltuk (lásd 3. táblázat). 5. Értékelés A kísérleti preparátumnak (jelzése: K-l) a vér vaskoncentrációjára, vaskötő képességére és a vaskötő fehérjék telítettségére gyakorolt hatását egy üttesen értékelve megállapítható, hogy a készítmény kielégítő mértékben emeli a vér vaskoncentrációját és vele egyidőben megelelően képes mozgósítani a vaskötő fehérjéket. így utóbbiak túltelítődése még átmenetileg sem következhet be. Ez mind a készítmény szisztémás toxicitásának, mind az esetleg egyidejűleg bekövetkező bakteriális fertőzések megeredésének veszélyét csökkenti. A készítmény kedvezően hat az állatok testtömeg-gyarapodására, különösen jók a 45. nap utáni eredmények (lásd 3. táblázat). A fentiekkel egyértelműen bizonyítottuk találmányunk szerinti eljárással előállított készítmény előnyeit. A találmány szerinti eljárással előállított készít4
