187151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajmegtámasztó szerkezet, különösen támfal építésére
A mélyépítési gyakorlatban régebben túlnyomórészt súlytámfalakat és szögtámfalakat alkalmaztak, újabban pedig egyre elterjedtebben építenek kihorgonyzott támfalakat. A súlytámfalak talajmegtámasztási funkciójukat kizárólag a beléjük épített beton tömege révén töltik be, míg a szögtámfalak a mögéjük töltött talaj tömegének egy részét is kihasználják a földnyomás felvételéhez. A kihorgonyzott támfalaknál valamilyen könnyű, vékony elemekből, pl. Larssen pallókból álló falakat talajhorgonyokkal, vagy ún. talajszegekkel rögzítenek a talajban. A talajhorgonyok belső végét pl. valamilyen, a csúszólapon kívül a talajba ágyazott tartótesthez rögzítik, és - amennyiben végleges szerkezetekről van szó - cementhabarcs injektálással igyekeznek a horgonyszerkezetet a korrózióval szemben megvédeni. Az erre irányuló jelenleg ismert módszerek azonban egyrészt nem megbízhatóak, nem is ellenőrizhetők pl. a kapcsolatok, másrészt rendkívül költségesek. A talajszegeléssel készült talajmegtámasztó szerkezetek könnyűek, flexibilisek, a mindenkori talajviszonyokhoz jól alkalmazhatók, így gyors elterjedésükre lehet számítani, alkalmazhatóságuknak azonban korlátot szab az, hogy egyrészt gyakorlatilag csak ideiglenes szerkezetek létesítéséhez jöhetnek szóba a korrózióvédelem megoldhatatlansága, illetve bizonytalansága miatt, másrészt a talajszegelés hatékonysága kötött talajokban, pl. agyagtalajban elégtelen, a kialakítandó és megvédendő rézsűk, illetve függőleges földfalak talajszegezéssel nem biztosíthatók megnyugtatóan. A talajszegek ugyan - az előírt paramétereknek megfelelően - elhelyezhetők a kötött talajokban is, de az injektált furatok nem elégítik ki a támasztott követelményeket. Az injektált anyag (cementhabarcs) nem képes behatolni a kötött talaj szemcséi közé, nem alakul ki cementált kőzet a furatok körül, amelyhez a talajszegek kötődni tudnának, ezért az injektált anyag megszilárdulása után meghúzott szegek a tapasztalatok szerint a talajból kiszakadnak. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson talajmegtámasztó szerkezetek gyors és gazdaságos építésére előregyártott elemek, és a kihorgonyzási módszer felhasználásával, amely kötött talajokban is biztonságos megtámasztószerkezet létesítését tesa lehetővé, és amelynél a horgonyok és kapcsolataik korrózióvédelme is megoldott. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a csúszólapon kívül legalább kúszható szelvényű aknát vagy aknákat építünk, ezekhez a horgonyoknak az előregyártott elemekhez csatlakoztatottal ellentétes vége az akna belsejében, tehát jól hozzáférhető és ellenőrizhető helyen rögzíthető, az akna belsejéből feszíthető meg, és a rögzítési csomópontok jól ellenőrizhetők, illetve karbantarthatok. Ily módon a talajmegtámasztó szerkezetet nem befolyásolja annak a talajnak a minősége, amelyben megépül, és korrózióvédelme tökéletesen megoldható. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során előregyártott támelemeket és kihorgonyzást alkalmazunk, és amely eljárásra az jellemző, hogy a létesítendő talajmegtámasztó szerkezet mögötti talajtartományban - legalább kúszható szelvényű - aknát készítünk, és a megtámasztandó talajfelületre felfekvő előregyártott támelemeket ehhez az aknához horgonyozzuk ki oly módon, hogy a megtámasztandó talajfelszíntől indított furatokkal az akna falát áttörjük, a furatokban lineáris lehorgonyzó elemeket helyezünk el, amelyek egyik végét belülről az aknához, a másik végét pedig előregyártott támelemhez rögzítjük. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a „talajmegtámasztó szerkezet” fogalmát a jelen találmánnyal kapcsolatban a lehető legtágabban kell értelmezni : mindenféle támfalak, rézsűbiztosítások, munkagödör biztosítások stb. a találmány fogalomkörébe tartoznak, függetlenül a talajmegtámasztás rendeltetésétől, az előregyártott támelemek anyagától, alakjától, szerkezetétől, méretétől stb. (pl. szádfalak is szóba jöhetnek a talajfelület megtámasztásához). Ugyancsak a lehető legtágabban kell a „kihorgonyzás” fogalmát értelmezni, erre alkalmas technológia, pl. „talajszegezés” stb. felhasználható a találmány megvalósításához. Az eljárás egy további foganatosítási módja szerint a lehorgonyzóelemekkel a támelemeket az akna felé, a megtámasztandó talajfelületre feszítjük. Egy további találmányi ismérvnek megfelelően az akna és az előregyártott támelemek összekapcsolására szolgáló lehorgonyzóelemekként két végükön menetes horgonyrudakat használunk, amelyeket pl. csavaranyás rögzítöszerkezetekkel kötünk össze egyrészt az aknával, másrészt az előregyártott támelemekkel. Az eljárás egy másik foganatosítási módjára az jellemző, hogy a béléscsövezetet furatokon vezetjük át, illetve ilyen furarokban helyezzük el a lehorgonyzóelemeket. Az aknában a rögzítőszerkezeteket korrózióval szemben pl. úgy védhetjük meg, hogy az akna belsejében levő rögzítőszerkezetek végleges rögzítését követően az akna belsejét - célszerűen az akna teljes magasságáig - monolitbetonnal kitöltjük. Ezzel az intézkedéssel természetesen az akna stabilitását is jelentősen megnöveljük. A lineáris lehorgonyzóelemek korrózióvédelmét pedig azáltal biztosíthatjuk, ha a furatokat a lineáris lehorgonyzóelemek körül injektálással bejuttatott utószilárduló anyaggal, például cementhabarccsal töltjük ki. Egy további találmányi ismérv szerint miután egy-egy aknához tartozó előregyártott támelemeket elhelyeztük és a lineáris lehorgonyzóelemek két végén a rögzítőszerkezetekkel a támelemeket a talajon elfoglalt, terv szerinti helyzetükben ideiglenesen biztosítottuk, a rögzítőszerkezeteket oldjuk, a lineáris lehorgonyzóelemeknek az akna belsejébe eső végét az ideiglenes rögzítési helyzetnek megfelelőnél nagyobb hosszúságban az akna belsejébe húzzuk, miáltal a lehorgonyzóelemeknek a később az aknába juttatott monolitbetonba való befogási hosszát megnöveljük, és az aknát kitöltő monolitbeton - legalább részleges - megszilárdulása után a lineáris lehorgonyzóelemeket a külső rögzitöszerkezetek oldása után megfeszítjük, és ezzel az előregyártott támelemeket a megtámasztandó talajfelületen véglegesen rögzítjük. I 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
