187083. lajstromszámú szabadalom • Erősítő szerkezet
187 083 2 A találmány tárgya erősítő szerkezet avult födémek teherbíró képességének fokozására, amely a megerősítendő födém alatt elhelyezkedő gyámolító tartókat tartalmaz. A gyámolító tartókkal a megerősítendő födém terheit közvetlenül vagy közvetve átveszi, és az épület függőleges erőtovábbító szerkezeteire, pl. falaira továbbítja, A megerősítendő födém alatt a függőleges erőtovábbító szerkezetbe üreg van bemélyítve, és az üreg adott esetben persellyel van kibéleive. A gyámolító tartót az üregbe benyúló konzol alkotja. A megerősítendő födém alatt a konzolokra ültetett hosszgerendákkal és/ vagy előnyösen szabályozható betétidomokkal alátámasztott fióktartók vannak elhelyezve. A megerősítendő födém és a fióktartók közé adott esetben teherelosztó tartók és/vagy rugalmas-képlékeny kiegyenlítő réteg van beiktatva, a konzolok alatt pedig adott esetben pl. tűzvédelmi és/vagy esztétikai funkciójú álmennyezet van elhelyezve. Építményeknél gyakori, hegy azok állagának javulása során a vízszintes jellegű épületszerkezeti részek, pl. a födémek teherbíró képessége jelentősen lecsökken, míg a függőleges jellegű tartószerkezetek, pl. a falak teherbíró képessége lényegében az eredetivel azonos marad. Ilyen esetekben az építményt nem ítélik lebontásra, hanem megerősítéséről kívánnak gondoskodni. A megerősítés hagyományosan oly módon történik, hogy a megerősítendő szerkezet alatt konzolokat helyeznek el, azok segítségével a terhet az épület pilléreire és/vagy falaira, azokon keresztül pedig a talajra továbbítják. A konzolokat többnyire kézzel kivésett üregekbe helyezik, és ott bebetonozzák őket. A nagy mennyiségű élőmunka miatt az ilyen megoldások egyértelműen gazdaságtalanok. Kedvezőtlenné teszi őket a nedves technológia — a helyszini betonozás — szükségessége. A megerősítési munkákat megnehezíti, hogy az avult állagú épületek falai sokszor nem párhuzamosak, a padozatok nem vízszintesek, a falsarkok nem derékszögüek. Ezért rendkívül nehéz a megerősítéshez tipizált segédelemeket használni. A födémek megerősítésére vonatkozó ismert megoldások legfejlettebb példája a 180.629 lajstrom számú magyar szabadalmi leírás. Lényege, hogy a megerősítendő födém alatt az; épület erőtovábbító falazatába konzolokat épít be, amelyekre hossztartókból, fióktartókból és teherelosztó tartókból álló átviteles tartórendszert ültet rá. A tartórendszer a magassági beállítást elősegítő betétidomokkal a megerősítendő födémhez szorítva annak terheit átveszi és az épület erőtovábbitó falazatának útján a talajra továbbítja. Jellegzetessége, hogy a szintbeáliítást és szintszabályozást lehetővé tévő konzol, valamint az összes alkalmazott elem üzemi előregyártású. A megoldás szerint a konzolt a falazatba fúrt üregbe beragasztott persely, valamint a szintbeállító és szintszabályozó elemek közbeiktatásával építik be. Az említett szabadalmi leírás számos jó gondolatot tartalmaz, amelyek közül a gépi megképzésnek és az elemek üzemi előregyártásának elvét fel is használjuk. Általános elterjedésére azonban aligha lehet számítani, mert konzoljainak elvi és gyakorlati kialakítása több szempontból meggondolásra int. Hátrány azonban — és ez a hagyományos megoldás mindegyikénél fennáll — hogy a konzol jelentős nyomatékot hárít át a falazatra, amelyet az csak akkor képes átvenni, ha a falazat belsejében elhelyezkedő konzolvég kellő mértékben le van terhelve. Ebből következőleg az említett megoldások legfelső födémek megerősítésére általánosságban nem alkalmasak, hiszen itt felmenő falazatok hiányában a kellő leterhelés nem valósítható meg. Hibája a megoldásnak a nyomaték jelentős nagyságából következőleg is az, hogy ahhoz jelentős konzolkeresztmetszet tartozik. A jelentős konzolkeresztmetszet és az azt körbevevő szintbeállító elemek, szint szabályozó elemek, perselyszerkezet és a ragasztóréteg méretigénye oda vezet, hogy a falazatba 100 mm feletti átmérőjű üregeket kell bemélyí'seni, aminek kivitelezési nehézsége nyilvánvaló. Kedvezőtlen továbbá, hogy 300 mm-t meghaladó mélységű üregeket kell készíteni. Az üregmélységet a leterhelésből adódó nyoma téki egyensúly követelményein felül egyrészt a falazat minősége és a persely átmérője, másrészt a persely teherbírása is meghatározza, mivel a leterhelő erő átvétele ezektől a tényezőktől függ. Hátrány végül az is, hogy a konzolok beépítése után azok és az üregbe beépített egyéb elemek között szabad térfogatrész alakul ki, amelyben a páralecsapódás korróziós hatásokat kelt, és hőtechnikai szempontból is kedvezőtlen. A találmány célja egyfelől az eddig ismert megerősítési módszerek fogyatékosságainak kiküszöbölése, másfelől az, hogy a födémek megerősítését tipizált elemekkel, száraz technológiával, egyszerű műveletekkel és minimális helyszíni munkával lehessen megvalósítani. A kitűzött célon belül feladata a találmánynak olyan erősítő szerkezet kifejlesztése, hogy a falazatba gépi úton lehessen üregeket mélyíteni, az üregek szintbeli eltéréseit könnyen ki lehessen egyenlíteni, az erőátadások helyét pedig a megerősítendő és az erősítő szerkezet között pontosan meg lehessen határozni. A találmányi gondolat alapja több egymást kölcsönösen segítő felismerés meglátása és kihasználása volt. Ezek közé tartozik az, hogy a konzolok keresztmetszetének csökkentése érdekében a megerősítendő szerkezet terheit átvevő gyámolító tartót a konzolok és a fióktartók helyszíni összekapcsolásával térbeli tartószerkezetté célszerű átalakítani. Az összekapcsolás közvetlenül vagy segédtartók útján közvetve relatív eltolódás létrehozására alkalmas szabályozó szervek beiktatásával történik. Az így elkészített gyámolító tartószerkezet legalább két egymással szemben lévő konzolból, legalább egy fióktartóból és legalább négy szabályozó szervből amelyek közül azonban maximum kettőt egy-egy hossztartó is helyettesíthet összeépített változó inercianyomatékú, statikailag határozatlan szerkezet. A gyámolító tartószerkezetet külső erőként a megerősítendő födém terheli, a konzolvégeken ébredő leterhelés és a konzolok támaszerői 5 10 1E 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
