187076. lajstromszámú szabadalom • Vákuumkapcsolt előgyújtásvezérlő bernedezés belsőégésű motorokhoz
187 U 76 2 A találmány tárgya: vákuumkapcsolt előgyújtásvezérlő berendezés belsőégésű motorokhoz, a motor már meglevő előgyújtásvezérlő berendezések kiegészítésére. A találmány szerinti vákuumkapcsolt előgyújtásvezérlő berendezés a szívócsőben uralkodó vákuum (depresszió) alapján a kétfajta, egymással párhuzamos előgyújtás-karakterisztika közül az egyik karakterisztikát használhatja a hagyományos akkumulátoros vagy elektronikus (pl. tirisztoros vagy tranzisztoros) gyújtás vezérlésére. Ha a szívócsőben uralkodó vákuum (depresszió) egy bizonyos érték alatt van, akkor a találmány szerinti vákuumkapcsolt előgyújtásvezérlő berendezés a gyár által javasolt előgyújtás-karakterisztikának megfelelő előgyújtásról; ha viszont a szívócsőben uralkodó depresszió egy bizonyos értéket meghalad, vagyis kisebb terhelések esetén, akkor a gyárinál nagyobb előgyújtásról vezérli az üzemanyag gyújtását. A belsőégésű motorok előgyújtásiigénye sok tényezőtől, többek között a fordulatszámtól, a motor terhelésétől, a motor hőmérsékletétől, a gázpedál mozgásától is függ. A különböző előgyújtásvezérlő berendezések a felsorolt paraméterek mérése alapján avatkoznak be, azonban az eddig ismert berendezések vagy nem veszik figyelembe valamennyi paramétert, vagy pedig a paraméterek mérése nem elég pontos, vagy nem elég gyors. A használatos legegyszerűbb előgyújtásvezériők általában a fordulatszám függvényében vezérlik az előgyújtási. Ilyen esetekben a találmány szerinti berendezés alkalmazása, mivel az a szívócsőben uralkodó depressziót is figyelembe veszi, előnyös hatást fejt ki azáltal, hogy a motor részterheléses állapotában a gyár által javasolt (de a teljes terheléshez tartozó) előgy új tásnál nagyobbró 1 vezérli a motort. A fejlettebb előgyújtásvezérlő berendezések már nemcsak a fordulatszámot, hanem a karburátor különböző pontjain uralkodó különböző vákuumok valamelyikét is figyelembe veszik, és így alakítják ki az aktuális előgyújtást. Ilyen berendezéseknél az alkalmazott membrán általában csak a legnagyobb terhelések környékén fejti ki hatását; a városi és országúti forgalom túlnyomó részét kitevő részterheléses üzemben viszont nem biztosítják az előgyújtás további növelését. A találmány szerinti berendezés ilyen esetekben is kedvezően egészíti ki a gyár által beépített előgyújtásvezérlő berendezést azáltal, hogy a részterhelések tartományában további előgyújtásnövelést biztosít. A 184 246 lsz. szabadalmi leírás szerinti berendezés már az előgyújtásvezérlés egy haladottabb változatát valósítja meg, mivel a fordulatszámon és a karburátorban uralkodó valamelyik nyomáson (depresszión) túlmenően a gázpedál mozgását is figyelembe veszi. Ez a berendezés a magasabb fordulatszámok tartományát kivéve az előgyújtás optimális vezérlését valósítja meg. Nagy fordulatszámoknál a gázpedál kismértékű visszavétele esetén viszont a motor számára károsan nagy előgyújtást állít be, minek következtében füllel nem hallható ún. nagysebességi kopogás jöhet létre. A találmány szerinti berendezés alkalmazása ennél előnyösebb, mert nagy fordulatszámok esetében a szívócsőben lecsökkenő depresszió miatt megakadályozza a második megszakító által generált, nagy előgyújtásokat adó karakterisztikáról történő vezérlést, amellett, hogy a legnagyobb fordulatszámok tartományán kívül engedélyezi a részterheléses üzemben kedvező nagyobb előgyújíásokat. Egy hasznos, de kevésbé ismert megoldást mutat be a 4.005.688 sz. amerikai szabadalom. Itt is két megszakító helyezkedik el az alaplapon, a két karakterisztika közötti átkapcsolás viszont csak a motor hőmérséklete függvényében jön létre. Mind a 4.005.688 sz. amerikai szabadalom, mind pedig a 184 246 lsz. szabadalmi leírás az alaplapon elhelyezett két megszakító segítségével generálja a két eiőgyújtás-karakterisztikát, viszont egyik megoldás sem a motor valós igényeit optimálisan kielégítve végzi el az átkapcsolást a két karakterisztika között. Jelen találmány szerinti berendezés kiküszöböli az előbb felsorolt megoldások hátrányait, és így az eddig ismert megoldásokhoz viszonyítva a lehető legoptimálisabb előgyújtásvezérlést valósítja meg. Az 1. ábra a találmány szerinti berendezés kapcsolási rajzát mutatja. A 2. ábrán a találmány szerinti berendezésben levő vákuumkapcsoló egység első kiviteli alakját ábrázolja A 3. ábra a találmány szerinti berendezésben levő vákuumkapcsoló egység második kiviteli alakját mutatja. A 20 megszakító alaplapon két megszakító helyezkedik el. Az 1 első megszakító a gyár által javasolt alap-előgyújtásról induló eiőgyújtáskarakterisztikát valósítja meg. Ugyancsak a 20 megszakító-alaplapon van elhelyezve a 2 második megszakitó úgy, hogy az 1 első megszakító és a 2 második megszakító között a megszakítást illetően a szögkülönbség legyen. A 2 második megszakító ilyen elhelyezésével az 1 első megszakitó karakterisztikájával párhuzamos, de a szögkülönbséggel a nagyobb előgyújtások irányába eltolt eiőgyújtáskarakterisztikát lehet előállítani. Az 1 első megszakító a 3 vákuumkapcsoló egység 4 kis előgyújtási bemenetére, a 2 második megszakító a 3 vákuumkapcsoló egység 5 nagy előgyújtású bemenetére kapcsolódik. A 7 vákuumkamra 22 membránjára szerelt 9 rúd úgy kapcsolja a 3 vákuumkapcsoló egységben levő 23 vagy 24 kapcsolót, hogy a szívócsőben uralkodó kisebb depresszió, vagyis nagyobb terhelések esetén a 3 vákuumkapcsoló egység 6 kimenetén az 1 első megszakító jele; a szívócsőben uralkodó nagyobb depresszió, vagyis kisebb terhelések esetén a 6 kimeneten a 2 második megszakitó jele jelenik meg. A 3 vákuumkapcsoló egység 6 kimenete hagyományos módon kapcsolódik a 10 hagyományos akkumulátoros vagy elektronikus (tranzisztoros vagy tirisztoros) gyújtóegység bemenetére, a gyújtóegység pedig a 21 gyújtógyertyához. A 3 vákuumkapcsoló egység első kiviteli alakja a 2, ábrán látható. Ennél a megoldásnál a 7 vákuumkamra 22 membránjára szerelt 9 rúd egy 23 bistabil kapcsoló (pl. mikrokapcsoló) 13 mozgó érintkezőjét mozgatja, és átmenet nélküli átkapcso-5 10 15 29 25 90 35 40 45 50 55 60 65 2
