187058. lajstromszámú szabadalom • Poralaku keverék vízes gyógyszerbevonószerekhez és bevonási eljárás
1 187 058 2 A találmány tárgyát vizes gvógyszerbevonószerek előállítására alkalmas poralakú keverék, valamint gyógyszerkészítmények bevonására szolgáló eljárás képezi. A 2 135 073 számú NSZK-beli szabadalmi leírásból ismert eljárás szerint gyógyászati készítménye két olyan vinilmonomerekbői képzett műanyag vizes diszperziójával vonnak be, amely monomerek 10-55 súly%-a észterezett karboxil-csoportot vagy amino-csoportot tartalmaz. A vizes bevonószer-diszperziókkal való bevonásnak az az előnye a szerves oldószerben oldott bevonószerek használatával szemben, hogy elkerülhető a szerves oldószerek használatával járó tűzveszély és környezetszennyezés. Hátránya viszont, hogy a vizes bevonószer-diszperziókat igen nehéz előállítani, ezért a gyógyszergyártók kerülik ezt a műveletet, inkább beszerzik a kötőanyagot a diszpergáló vízzel együtt, és így tárolják. Ezzel szemben szerves oldószeres bevonószer-oldatokat minden nehézség nélkül elő lehet állítani poralakú bevonószerekből. A 2 512 238 számú NSZK-beli szabadalmi leírásból ismeretes ugyan egy olyan eljárás, amellyel gyógyszerbevonathoz használható kötőanyagok vizes diszperzióit porlasztva szárítással porrá lehet átalakítani, ennek alkalmazásához azonban ismét szerves oldószerrel kell oldatot készíteni. A P 30 49 179.3 számú NSZK-beli szabadalmi bejelentés szerint oly módon készítenek gyógyszerbevonatot emulziós polimerizátumból porlasztva szárítással készített porból, hogy a port egy nem illékony lágyítószer vizes oldatában szuszpendálják, a szuszpenziót felviszik a gyógyszerre és felmelegitik, aminek következtében a víz egy része elpárolog, és a szuszpendált bevonószer-por feloldódik a lágyítószerben. Ez az oldat bevonatréteggé folyik össze, és lehűtésre megderrhed. Ezt az eljárást a „termogéíesítés” szóval jelöljük. Ez a filmképzödés azonban lényegesen különbözik attól a filmképződéstől, amely valódi vizes latexből kiindulja megy végbe, Ott ugyanis döntő szerepe van a latexrészeeskék közötti kohéziós összetartó erőnek, ugyanis a latexrészecskék a kohéziós erő következtében, a víz fokozatos elpárolcgtatása közben, közvetlenül, átalakulás nélkül épülnek be az összefüggő filmbe, anélkül, hogy közben oldatba mennének. A termogélesítési eljárás nem mindig elégíti ki a gyógyszerbevonatok készítése és az ahhoz használt bevonószerek által megszabott összes követelményt. Minthogy a bevonószer porát nem diszpergálják újra latexszé, hanem nagyobb részecskék alakjában szuszpendáíják, a kapott szuszpenzió gyakran nem tárolható elegendő hosszú ideig. Sima és tökéletesen pórusmentes bevonat készítéséhez jelentős mennyiségű lágyítószert kell használni és a gélesítést nagy hőmérsékleten kell végezni; különben durva, többé-kevésbé porózus bevonat képződik, vagy pedig igen vastag rétegeket kell felvinni. Azt a feladatot tüztük magunk elé, hogy egyesítjük a gyógyszerbevonat bevonószer-diszperzióvaí való készítésének és a száraz bevonószer-por használatának előnyeit. A találmány célja tehát olyan eljárás, amely nem igényli nagy mennyiségű lágyítószer felhasználását és nagy filmképződési hőmérséklet alkalmazását, ugyanakkor azonban sima és pórusmentes bevonat képződését teszi lehetővé. További célunk olyan vizes bevonószer használata, amely hosszú ideig tárolható. Azt találtuk, hogy a fenti célt elérhetjük, ha a gyógyszert egy vizes bevonószerrel, amely kötőanyagként egy emulziós polimerizátum latexét tartalmazza, amely emulziós polimerizátum A] 20 — 85 súly% mennyiségben akril- és/vagy metakrilsavas alkiíészter vagy alkilészterek egységeit, B] 80 - 15 súly % mennyiségben sóképzésre alkalmas, gyökösen polimerizálható monomer vagy monomerek egységeit és C] adott esetben legfeljebb 30 súiy% mennyiségben egy vagy több más, gyökösen polimerizálható monomer egységeit tartalmazza, a vizes bevonószernek a gyógyszerre való felvitelével és a latexrészecskékből víz elpárologtatósával, film képzésével oly módon vonjuk be, hogy az emulziós polimerizátumot, amelyben a B monomeregységekből az emulziós polimerizátum súlyára számítva legfeljebb 10% só alakjában lehet jelen, lazán aggregált finom részecskékből álló szemcséket tartalmazó száraz por alakjában vízbe helyezzük, és egy a B monomer egységekkel sót képző anyag 0,1 — 10 súly%, előnyösen 0,5 — 5 súly% (az emulziós polimerizátum súlyára számítva) B monomer egység sóvá alakításához szükséges mennyiségének jelenlétében legalább 80 sú!y% arányban latexrészecskékké rediszpergáljuk. A találmány szerinti eljárást célszerűen egy olyan előre elkészített porból kiindulva hajtjuk végre, amely tartalmazza az emulziós polimerizátumot és a sóképzéshez szükséges anyagot. Az ilyen porkeverék szintén a találmány tárgyát képezi. A találmány szerinti poralakú keverék tartalmaz egyrészt egy lazán aggregált finom részecskékből felépülő szemcsékből álló emulziós polimerizátumot, amely A] 20-85 súly% mennyiségben akril- és/vagy metakrilsav alkilészterének vagy alkilésztereinek egységeit, B] 80-15 súly% mennyiségben egy sóképzésre alkalmas, gyökösen polimerizálható monomer egységeit és C] adott esetben legfeljebb 30 súly% mennyiségben egy vagy több más, gyökösen polimerizálható monomer egységeit tartalmazza, másrészt egy a B monomer egységekkel sóképzésre alkalmas poralakú anyagot, olyan mennyiségben, hogy annak a B monomer egységekkel való reakciója után ez utóbbiból az emulziós polimerizátum súlyára számítva 0,1— 10 súly%, előnyösen 0,5-5 súly% só alakjában van jelen. Kötőanyagként a bevonószer filmképző komponensét használjuk, függetlenül attól, hogy azt oldatlan segédanyagokkal együtt vagy azok nélkül alkalmazzuk. Ennek megfelelően a filmképződés során adalékok hiányában tiszta polimerizátum bevonatot, oldatlan adalékok jelenlétében viszont fedőbevonatot kapunk. A film közvetlenül a latexből képződik. Az eljáráshoz használt bevonószer emulziós polimerizátumban a latexrészecskék eredeti alakjukban vannak, csupán laza aggregátumokká vannak összehalmozva. Ezért majdnem tökéletesen 5 10 15 2 C 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
