187048. lajstromszámú szabadalom • Eljárás emulziótól nagymértékben mentes olaj termelésére földalatti lelőhelyről
1 187.048 2 n az oxetilezés fokát jelenti, értéke azonban ez esetben nemcsak 3-15 leltet, amint ezt a P 30 33 927.6-24 találmányi bejelentés közli, hanem 1,2,3 is. A kation lehet nátrium, kálium, lítium, ammónium, kalcium vagy magnézium. Az előállítási módnak megfelelően a karboxi-metilezett oxetilátok mindig jelentős mennyiségű, át nem alakult oxetilátot tartalmaznak. Ennek következtében a fenti reakció során képződő R-O-CHj -CH2 )n-OCHa -COOM képletű termét mindig egy olyan keveréket jelent, mely különböző mennyiségű, át nem alakult oxetilátot tartalmaz. Ennek megfelelően definiálható a karboxi-metilezés foka. Kitűnt, hogy az olaj hatékony kiszorítására olyan keverékek alkalmazhatók,melyek karboximetilezési foka 10 -90%, előnyösen 30—90%. Különösen előnyösek erre a célra azon keverékek, melyek karboxi-metilezési foka 50—90%. Az előbbiekben leírt keverékek, melyek anionos és nemionos tenzidből állnak, és a „karboxí-inetilezett oxetilátok” elnevezést viselik, a szokásos lelőhelyvizekben oldhatók, vagy legalábbis jól diszper gálhatók, és semmiféle csapadékképződés nem figyelhető meg. A találmány szerinti eljárást a következőként valósít juk meg. Előbb a karboxi-metilezett oxetiláttal modellkísérletet végzünk úgy, hogy homokágyazatban mint modellformációban a ténzidet a formáció vizében, illetve az árasztásra alkalmazott vízben oldjuk, vagy dis/pergáljuk, és így megállapítjuk az. adott lelőhelyrendszer esetében várható olajmobilizáló képessegét. A formációs, illetve kiárasztó vízhez előre vagy utólag vízben oldható alkálíföldférnsót adunk megfelelő koncentrációban. Ennek során a tenzidkoncentráció értéke 0,1—30%;, előnyösen 0,1 - 20% lehet. A tenzid oldására szolgáló formációs vagy kiárasztó víz alkaláiföldfémsó koncentrációját célszerűen a nyersolajemulzió fázisinverziós hőmérsékletének segítségével határozzuk meg. Ezt az emulziót a kőolajból, az. alkáliföldféntsókkal dúsított formációs vízből (mely az adott lelőhelyről származik), illetve az árasztásra alkalmazott vízből, valamint a kiválasztott tenzidből hozzuk létre. A fázisinverziós hőmérséklet meghatározása során az emulzió olaj/víz fázisviszonya 21 érték tői 1-9 értékig terjedhet, c viszony célszerű értéke El. A tenzid mennyisége 0,5..10%; lehet, célszerűen a tenzidkoncentráció 1-2%;. A fázisinverzió hőmérsékletét, tehát azt a hőmérsékletet, amelynél az. olaj/ víz emulzió víz/olaj emulzióvá alakul, igen könnyű megállapítani az elektromos vezetőképesség mérése útján, amint ez az irodalomban részletesen megtalálható [D. Balzcr és K. Kosswig: Tenside Detergents 16, 256 (1979)]. Mivel a fázisinverzió hőmérsékletén vagy ennek közelében az olajos és vizes fázis közötti határfelületi feszültség minimumon megy át, ez a hőmérséklet jelzi az adott tenziddel elérhető, kedvező olajmobilizálás tartományát. Ismeretes továbbá, hogy az olaj akkor szorítható ki túlnyomórészt emulziómentesen a modellformációkból, ha a fázisinverzió hőmérséklete vagy a lelőhely hőmérsékleténél alacsonyabb, vagy annak hőmérsékletével egyező (D. Balzer és K. Kosswib, lásd a fentebb idézett irodalmi helyet). Újabb megfigyelések szerint akkor is ez a helyzet, ha a fázisinverzió hőmérséklete legfeljebb 10 °C-al haladja meg a lelőhely hőmérsékletét. Meglepő módon úgy találtuk, hogy alkáliföldfémekben szegény lelőhelyvizek esetében (azaz ha a formációs vízben, illetve árasztásra használt vízben az aikálifoldfémionok koncentrációja 3%-nal kéve sebb), karboxi-metilezett oxetilátok jelenlétében az alkáliföldfémsók hozzáadásának hatására a fázisinverzió hőmérséklete jelentősen lecsökken. E megfigyelés alapján, egy meghatározott karboxi metilezctt oxetilát esetében, amelyre vonatkozóan az olaj (formációvíz, illetve árasztóvíz) tenzid keverék fázisinverziós hőmérséklete valamivel magasabb, mint a lelőhely hőmérséklete, aikálifoldfémionok hozzá adásával az olaj igen kedvező módon mobilizálható, és emulziómentesen hozható felszínre. A fentebb leírt módszer alapján célszerűnek talált koncentrációban adjuk tehát az alkáliföldfénüonokat a tenzidoldathoz, és ezt befecskendező (injektáló) szivattyú segítségével, egy vagy több befecskendező furaton át vezetjük a lelőhelyre. Ennek során az, alkáliföldfémionokkal dúsított tenzidoldatot bevihetjük akár folyamatosan akár egy szűk határok között megszabott térfogatban mely utóbbi értéke 0,05-4,0 PV/PV jelenti a lelőhely pólustérfogatát), E térfogat nagyságát mindenek előtt a tenzidoldat koncentrációja és a gazdaságosság szempontja szabja meg. A tenzidárasztást célszerűen megelőzi egy vízárasztás, melynek során árasztóvíz céliára kitermelt formációvizet vagy árasztóvizet alkalmazunk, amelyhez ugyanazon koncentrációban, mint a tenzidoldat esetében, alkáliföidfémíonokat adunk. Ez esetben az alkáliföldfém koncentrációja, összehasonlítva a fentebb említett, egy tömegben bevitt tenziddel, némileg (körülbelül 5 —10%-kal) magasabb lehet. E víztömeg nagysága 0,01-4 PV, előnyösen 0,05 - 1 PV. A tcnz.idtömeg bevitele után célszerűen — egyrészt a mobilitás ellenőrzése végett, másrészt a tenzidoldatnak a benyomuló formációvíztől vagy áraszt óvíztől való védelme érdekében — polimért cm eget fecskendezünk a lelőhelyre. Ennek céljából egy polimert vagy polimer keveréket oldunk a for náció vízben, illetve a kiárasztásra alkalmazott vízben o'yan koncentrációban, hogy a viszkozitás az olaj Vs/kozitásának 4-6-sz.orosa legyen Közepes és nagy (1-28%) sótartalmú lelőhelyek esetében erre a célra főként eellulózszármazékok vagy biopolimérck, így például poliszaccharidok jönnek számításba, melyek viszkozitása magas sókoncentrációk jelenlétében is kielégítő, és csapadékot nem képeznek. A polimer oldathoz vagy adott esetben az itt oldó szerül szolgáló formációví/.hez vagy a kiárasztásra al kalma/ott vízhez azonos vagy megközelítő koncén rációban adunk alkálifóldfémionokat, mint a tenzid oldathoz. A találmányi eljárás megvalósítása céljából felhasználhatok mindazon alkáliföldfémsók, amelyek önmagukban vagy a találmányi eljárás során alkalma zott más anyagokkal való kölcsönhatás során nem képeznek csapadékot, és egyébként sem zavarnak, például nem idézik elő a viszkozitás szélsőséges változásait. Alkalmazható például kalcium-klorid, magnézium-klorid, kalcium-bromid. mangéziutn-bromid, nátrium-citrát, magnézium-nitrát és stroneiumklorid. Egyrészt költségtényezők, másrészt környezetvédelem okából különösen előnyös a kalcium- és magnézium-klorid alkalmazása. A tenzidoldat esetében alkalmas adalékok a karboxi-metilezett oxetilátok alkáliföldfémsói is. A polimér oldat befecskendezése után Gélszerű egv közönséges vízárasztást végrehajtani. Ezt mind5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
