186995. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes, folyadéktart környezetben, nyújtott időszakra való gyógyszer- vagy más vegyianyag leadásra alkalmas eszköz előállítására

18 186995 19 hajtás előtt adjuk be a borjaknak. A világ nem mér­sékelt égövi zónáiban, például téltrópusi és trópusi ré­szeiben, a legelők legkisebb fertőzőttsége rendszerint közvetlenül az esős évszak előtti időre esik. Pilulákat ilyen területeken élő kérődzőknek előnyösen '2—14 nappal az esős évszak kezdete előtt áriunk be. Az esős évszak beállása azonban kiszámíthatatlan, emiatt a férgek irtását a nem mérsékelt égövi zónákban jobban el lehet érni a „közvetlen irtás” útján. A találmány szerinti eljárással előállított pilulák meglévő féregfertőzéseket is megszüntetnek kérődzők­nél és megelőzik a féregfertőzések létrejöttét a nyári fejlődési idényben. Ez az alkalmazási mód a „közvet­len irtás”. Az irtásnak ez a közvetlen módja csak a féregirtó szer kibocsátási idején védi meg a kérődző­ket. A férgek közvetett irtásának a módja az egész idényben megvédi a legelőkön élő kérődzőket, mivel a legelők szennyezettségének' általános és jelentős mér­tékű csökkentését teszi lehetővé. Az itt leirt eszközök — ahogy már említettük — gyógyszerek, így féregel­lenes szerek folyamatos kibocsátását teszik lehetővé szabályozott sebesség mellett. Különösen alkalmasak erre a célra az (E)-l,4,5,G-tetrahidro-l-metil-2-[2-(2- -mctil-2-tienil)-ctenil]pirimidin (morantel), az (E)­­-l,4,o,G-tetrahidro-l-metil-2-[2(2-tienil)etenil]pirinii­­din (pirantel) és a (±)-2,3,ö,G-tetmhidio-6-fenilimid­­azo[2,l-b]tiazol (tetramizol) vízoldható sói. A pirantel. és a morantel előnyös vízoldható sói a tartarát- és a citrátsók, valamint a tetramizol és a levamizol hidro­­kloridsói. A szóban forgó nagt' pilulák orálisan adhatók be az állatoknak például egy labdacsbcvivő eszközzel. Bor­jaknál való használat esetén a kívánt átlagos kibocsá­tandó mennyiség morantel esetén (bázisként számítva) férgek irtására GO—200 mg nagyságrendben van (mo­­rantel-bázis) naponta, körülbelül 00 napos időszak­ban, amely a lárvák tavaszi szaporodásának a legna­gyobb normális túlélési idejére elegendő. Ennél liosz­­szabb, így GO—120 napos kibocsátási időszak szükséges közvetlen irtás esetén, mivel a legelők komoly fertő­­zöttsége rendszerint nyár közepétől számítva az egész őszön át fennáll. Körülbelül G0—150 mg (morantel­­bázisra számítva) hatóanyag kibocsátása szükséges na­ponta a féregfertőzések megakadályozására az egész kibocsátási időszakban. Xagy állatoknál egynél több pilulát adhatunk be. Pirantel- vagy levamizolsókkal való közvetett féregirtásra a szükséges kibocsátási arány (bázisként számítva) 100—100 mg és 100—500 mg nagyságrendben van naponta G0 napos időszak­ban. Közvetlen irtásnál körülbelül 100—200 mg (sza­bad bázisként) pirantel esetén és körülbelül 100—100 mg (szabad bázisként) levamizol esetén a napi kibocsá­tandó mennyiség a féregfertőzések G0—120 napos leg­nagyold) mérvű fejlődési időszakban történő visszaszo­rítására. Morantel folyamatos, alacsony szintű adagolása az itt leírt eszközükkel férgek irtására olyan hatásos mód­szer, amely előnyös és meglepő módon különbözik morantel hagyományos terápiás használatától, amely nem szabályozható. így például mornnteltaitarát vagy -citiát (vagy más só) nvújtott szintű fenntartása ké­nül/.ok emésztőszervedieu elősegíti tiidőféreg-fertőzé­sek Itatásos megelőzését ezeknél az állatoknál a gyógy­szer kibocsátása idején. Míg a szennyezett legelőkön tartott borjak és jtiltok ki vannak téve annak, hogy a belekben tenyésző nematódák újrafertőzzék azokat a hagyományos terápiás adagolás után, addig azok az állatok, amelyek a találmány szerinti pilulákat kap­ták, lényegében mentesek kimutatható fertőzéstől és védettek maradnak újra fertőződés ellen G0 napon ke­resztül vagy ennél hosszabb ideig is. A találmány szerinti eljárással előállított nagy pilu­lák használata legelőfertőzések visszaszorítására, pél­dául a közvetett módszerrel, egyedüli, gyakorlati és előzményekre nem támaszkodó féregirtó módszert biz­tosít, amelynek az alkalmazásával megvédhetők a ké­rődzők, különösen a legelőkön tartott kérődzők, mi­vel ily módon a legelőn tartózkodás egész ideje alatt kezelést kapnak és ez messze felülmúlja az eddig hasz­nált módszereket. A napi súlynövekedés a kezeletlen kontrollállatokhoz viszonyítva az egész legeltetési idő­szakban lényegesen nagyobb, mint a hagyományos módszerrel kezelt állatok esetében. Gyógyszernek vagy más vegyianyagnak a gyógy­szertartalmú tárolóból a találmány szerinti eljárással előállított eszközök falain keresztül történő kibocsátási sebességét és egy, az eszközökben lévő adott gyógyszer és/vagy vízoldható kötőanyag és/vagy detergens kom­binációjának a hatásosságát könnyen meghatározhat­juk a szakterületen ismert módszerekkel, például át­viteli vagy szorpeiós-deszorpciós módszerekkel. Meg­felelő pórusos anyagok és hidrogélek kiválasztására szolgáló kényelmes módszerek egyike abban áll, hogy olyan pórusos anyagot keresünk, amelynek a pórusai a kiválasztott hidrogélt tartalmazzák gátként valamely gyógyszer gyorsan kevert telített oldata, amelyet sza­bályozottan akarunk kibocsátani, és egy gyorsan ke­vert oldószerfürdő között, amelynek az összetétele olyan, hogy stimulálja a környezetet, amelyben az eszközt használni kívánjuk. Mindegyik oldat hőmér­sékletét állandó értéken, mégpedig közelítőleg annak a környezetnek a hőmérsékletén tartjuk, amelyben az eszközt használni akarjuk. Meghatározott időközök­ben mintákat veszünk az oldatfürdőből és megvizs­gáljuk annak gyógyszer-koncentrációját. Gyógyszer­nek vagy más vegyianyagnak a pórusos anyagon, amely hidrogéllal van töltve, való átjutását szabvá­nyos módszerekkel határozhatjuk meg. Ilyen módsze­rek megismerhetők az Encyclopedic of Polymer Science and Technology 5. és 9. kötet G5—S2. és 704—S07. oldalán {1 DGS) leírtakból, illetve az ott is­mertetett hivatkozásokból, valamint a Chemical En­gineers Handbook szakkönyv 17—45. oldalán ismerte­tett anyagból (19G3, McGaw—Hill Inc.). A találmány szerinti eljárással előállított eszközök kibocsátási sebességének és egy adott kötőanyag vagy detergens alkalmasságának adott eszközben való meg­határozására alkalmas módszer, különösen ha a gyógy­szer morantel, a kővetkezőkben foglalhatunk össze. Valamely in vitro módszer egy vízoldható morantelsó­­nak, például tartarátnak az eszközből az idő fiíggvé­­nvében való kibocsátására vonatkozik. Morantoltarta­­rátot tartalmazó eszközt 1 literes kúpos lombikba te­szünk, amelyet fénytől védünk a moranteltartarát fényérzékenysége miatt, és 500 ml 7 plT-jú ioszfát­­pulTert adunk hozzá, majd a lombik és a bent lévő anyag hőmérsékletét 27 °C-ig engedjük felemelkedni. Az eszközt tartalmazó lombikot percenként körülbelül 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 10

Next

/
Thumbnails
Contents