186988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ergolin-származékok előállítására

2 186988 3 A találmány eljárás létesítmények teherhordó szer­kezetének felújítására, vagy pótlólagos megerősítésére vonatkozik, melyek lényegébenkonzolos tartószerkezet­tel bírnak és meglévő függőleges teherhordó szerkezet­hez tartoznak. Ilyen konzolos szerkezetek pl. lakóházak függőfolyo­sója, melyeknél a függőleges teherhordó szerkezetek­hez kapcsolódó konzolok pl. acélgerendák, amelyeket az utólagosan fészekbe befalaztak vagy bebetonoztak. Általánosan alkalmazott megoldás a szerkezetcsere, melynek során a régi elbontásra kerül és az új valamely hagyományos technológiával épül. E megoldás hátrányai: — nagy a bontási és építési munka költsége, sok élő­munka ráfordításával jár, ideiglenes segédszerke­zetek beépítésével valósítható meg; — - a bontott anyagok, szerkezeti elemek döntő több­sége kárba vész, nem hasznosítható; — a felújítási folyamat teljes időtartama alatt az üzemszerű használatot szüneteltetni kell; — a felújításhoz felhasznált anyaghányad és energia­­igény több, mint amennyi egy új szerkezet létesí­téséhez szükség; — a kivitelezés hosszú időt igényel. Másik ismert módszer a szerkezetmegerősítés kiegé­szítő tartóelemek beépítésével. E fogalomkörbe legelterjedtebb a hengerelt acéltar­tók és acél trapézlemez megerősítések sorolnak, me­lyeknél a pótlólag beépített tartók veszik át a régi szerkezet szerepét. A régi és új szerkezet közötti tér általában kiinjek­tálásra kerül. E megoldás hátrányai; A régi és az új szerkezet együttdolgozása nincs meg­oldva, ezért a megerősítő szerkezet rendszerint úgy van méretezve, hogy a régit holt teherként veszi igénybe. Ez a körülmény az amúgy is nagy fajlagos acélfelhasz­nálást még tovább növeli. A megerősítő, általában nagy súlyú acélgerendák el­helyezése, beépítése a régi szerkezet miatt nehezen, vágj7 egyáltalán nem gépesíthető. A kivitelezés során igen nagy gondossággal kell eljár­ni bármely más építési technológiához képest (fészkek kibetonozása, injektálás stb.) emiatt kevésbé megbíz­ható a kivitelezés, a hibalehetőség nagy. A kivitelezési munka minősége egyszerű eszközökkel nem ellenőrizhető. (Kibetonozás tömörsége, injektálás stb.) A szabadon maradó acélszerkezetek folyamatos kor­rózió elleni védelmet igényelnek, ami rendszeres, költsé­ges fenntartási munkát jelent. Az acélszerkezetek esztétikai szempontból kedvezőt­lenek, ezért burkolat, állmennyezet kiegészítést igé­nyelnek, ami a fenntartási munkákat körülményessé teszi, a költségeket növeli. Másik ismert megoldás szerint a régi szerkezet cseré­je „kiváltásos módszerrel” történik, mely esetben sza­kaszosan elbontott szerkezeti részek előregyártott ele­mekkel kerülnek pótlásra. E megoldásnál az előzőek­ben felsorolt — bontással kapcsolatos — összes hátrá­nyok szintén fennállnak, azzal a látszólagos előnnyel, hogy a helyszíni kivitelezési idő az előregyártás miatt valamelyest csökkenthető, azonban az összes munka­anyag-energiaráfordítás nő. További hátrányai; A nagysúlyú előregyártott, általában vb. elemet mozgatásához szükséges gépek az épületek zárt terébe csak kevés esetben vihetők be, a gépekkel nem lehet minden szerkezeti részhez hozzáférni, ezért ezeken a ré­szeken a helyszíni megerősítést kell alkalmazni. Az épületek belső terében, pl. lépcsőházban a megol­dás nem alkalmazható, mivel a gépesítés nincs kidol­gozva. Az előregyártott elemek elhelyezéséhez tartószerke­zeteket kell beépíteni, ami az ismert és felsorolt hátrá­nyokkal jár. A helyszíni tartóbeépítés és az előregyártott rend­szer kombinálásából származó illesztési problémák megoldása jelentős helyszíni kibetonozásokat kíván meg, melynek megbízhatósága ellenőrizhetetlen. A találmány a felsorolt hiányokon kíván javítást esz­közölni és célja anyagtakarékosan és időben gyorsan létrehozni statikailag megbízható szerkezetet. A találmány eljárás létesítmények teherhordó szer­kezetének felújítására, illetve utólagos megerősítésére, melyek konzolos tartószerkezettel bírnak, melynek so­rán megvizsgáljuk a függőleges teherhordó falazat ter­helhetőségét és a falazatba célszerűen műanyagragasz­tással rögzített kihorgonyzó csavarokkal kihúzóvizsgá­latot végzünk, majd a vizsgálat függvényeként megha­tározzuk a telepítendő kihorganyzó-csavarok helyét és számát. Ezután a felújítandó felületet, pl. függőfolyosó alsó felületét vakolattól, egyéb anyagtól megtisztítjuk és arra acélhálót helyezünk, azt rezgésmentesen rögzítjük. Ezt követően a konzolok számára a függőleges tehervi­selő falazaton fészket készítünk, armatúrát-vasalást­­helyezünk el, adott esetben előregyártott vb. konzolt rakunk be, majd a vasalást vagy előregyártott elemet kihorgonyzócsavarokkal rögzítjük és a fészket, vala­mint az armatúrát, illetve acélhálót hígáramú lőttbe­tonnal látjuk el és végül a fellőtt lőttbetont utókezel­jük. Előnyös kivitelnél a függőfolyóson vizorrt képezünk. Célszerűen úgy járunk el, hogy a műveletek tartalmára ideiglenes alátámasztást alkalmazunk. A találmány előnye a megbízható teherviselő szerke­zet létesítésében, a gyors és anyagtakarékos munkák­ban foglalható össze. A továbbiakban a találmány szerinti eljárás fogana­tosítás módját példaként — rajzok keretében — szem­léltetjük. A találmány szerint a tervezést megelőzően helyszíni vizsgálatokkal meggyőződünk a meglévő szerkezeti ele­mek terhelhetőségéről, meghatározzuk a régi konzolok állapotát, aminek függvényében kerül megállapításra a pótlólagosan beépítendő új konzolok száma, illetve helye. Az 5 függőleges falazat terhelhetőségére célszerűen előzetes kihúzóvizsgálatokat végzünk. Ez úgy történik, hogy az 5 függőleges falazatba 1/a furatokat képezünk, melyekbe 4 műgyanta ragasztóval 1 kihorgonyzócsava­­rokat rögzítünk. A tapasztalat szerint az 1 kihorgonyzócsavarokat egymástól kb. 15 cm-re helyezzük el és az 1/a furatok átmérője 32 mm lehet, ha az 1 kihorganyzócsa var átmé­rője 30 mm. Célszerű az 1 kihorganyzócsavarokat pe­riodikus vasból készíteni. A gyakorlat szerint a kihúzó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents