186988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ergolin-származékok előállítására
2 186988 3 A találmány eljárás létesítmények teherhordó szerkezetének felújítására, vagy pótlólagos megerősítésére vonatkozik, melyek lényegébenkonzolos tartószerkezettel bírnak és meglévő függőleges teherhordó szerkezethez tartoznak. Ilyen konzolos szerkezetek pl. lakóházak függőfolyosója, melyeknél a függőleges teherhordó szerkezetekhez kapcsolódó konzolok pl. acélgerendák, amelyeket az utólagosan fészekbe befalaztak vagy bebetonoztak. Általánosan alkalmazott megoldás a szerkezetcsere, melynek során a régi elbontásra kerül és az új valamely hagyományos technológiával épül. E megoldás hátrányai: — nagy a bontási és építési munka költsége, sok élőmunka ráfordításával jár, ideiglenes segédszerkezetek beépítésével valósítható meg; — - a bontott anyagok, szerkezeti elemek döntő többsége kárba vész, nem hasznosítható; — a felújítási folyamat teljes időtartama alatt az üzemszerű használatot szüneteltetni kell; — a felújításhoz felhasznált anyaghányad és energiaigény több, mint amennyi egy új szerkezet létesítéséhez szükség; — a kivitelezés hosszú időt igényel. Másik ismert módszer a szerkezetmegerősítés kiegészítő tartóelemek beépítésével. E fogalomkörbe legelterjedtebb a hengerelt acéltartók és acél trapézlemez megerősítések sorolnak, melyeknél a pótlólag beépített tartók veszik át a régi szerkezet szerepét. A régi és új szerkezet közötti tér általában kiinjektálásra kerül. E megoldás hátrányai; A régi és az új szerkezet együttdolgozása nincs megoldva, ezért a megerősítő szerkezet rendszerint úgy van méretezve, hogy a régit holt teherként veszi igénybe. Ez a körülmény az amúgy is nagy fajlagos acélfelhasználást még tovább növeli. A megerősítő, általában nagy súlyú acélgerendák elhelyezése, beépítése a régi szerkezet miatt nehezen, vágj7 egyáltalán nem gépesíthető. A kivitelezés során igen nagy gondossággal kell eljárni bármely más építési technológiához képest (fészkek kibetonozása, injektálás stb.) emiatt kevésbé megbízható a kivitelezés, a hibalehetőség nagy. A kivitelezési munka minősége egyszerű eszközökkel nem ellenőrizhető. (Kibetonozás tömörsége, injektálás stb.) A szabadon maradó acélszerkezetek folyamatos korrózió elleni védelmet igényelnek, ami rendszeres, költséges fenntartási munkát jelent. Az acélszerkezetek esztétikai szempontból kedvezőtlenek, ezért burkolat, állmennyezet kiegészítést igényelnek, ami a fenntartási munkákat körülményessé teszi, a költségeket növeli. Másik ismert megoldás szerint a régi szerkezet cseréje „kiváltásos módszerrel” történik, mely esetben szakaszosan elbontott szerkezeti részek előregyártott elemekkel kerülnek pótlásra. E megoldásnál az előzőekben felsorolt — bontással kapcsolatos — összes hátrányok szintén fennállnak, azzal a látszólagos előnnyel, hogy a helyszíni kivitelezési idő az előregyártás miatt valamelyest csökkenthető, azonban az összes munkaanyag-energiaráfordítás nő. További hátrányai; A nagysúlyú előregyártott, általában vb. elemet mozgatásához szükséges gépek az épületek zárt terébe csak kevés esetben vihetők be, a gépekkel nem lehet minden szerkezeti részhez hozzáférni, ezért ezeken a részeken a helyszíni megerősítést kell alkalmazni. Az épületek belső terében, pl. lépcsőházban a megoldás nem alkalmazható, mivel a gépesítés nincs kidolgozva. Az előregyártott elemek elhelyezéséhez tartószerkezeteket kell beépíteni, ami az ismert és felsorolt hátrányokkal jár. A helyszíni tartóbeépítés és az előregyártott rendszer kombinálásából származó illesztési problémák megoldása jelentős helyszíni kibetonozásokat kíván meg, melynek megbízhatósága ellenőrizhetetlen. A találmány a felsorolt hiányokon kíván javítást eszközölni és célja anyagtakarékosan és időben gyorsan létrehozni statikailag megbízható szerkezetet. A találmány eljárás létesítmények teherhordó szerkezetének felújítására, illetve utólagos megerősítésére, melyek konzolos tartószerkezettel bírnak, melynek során megvizsgáljuk a függőleges teherhordó falazat terhelhetőségét és a falazatba célszerűen műanyagragasztással rögzített kihorgonyzó csavarokkal kihúzóvizsgálatot végzünk, majd a vizsgálat függvényeként meghatározzuk a telepítendő kihorganyzó-csavarok helyét és számát. Ezután a felújítandó felületet, pl. függőfolyosó alsó felületét vakolattól, egyéb anyagtól megtisztítjuk és arra acélhálót helyezünk, azt rezgésmentesen rögzítjük. Ezt követően a konzolok számára a függőleges teherviselő falazaton fészket készítünk, armatúrát-vasalásthelyezünk el, adott esetben előregyártott vb. konzolt rakunk be, majd a vasalást vagy előregyártott elemet kihorgonyzócsavarokkal rögzítjük és a fészket, valamint az armatúrát, illetve acélhálót hígáramú lőttbetonnal látjuk el és végül a fellőtt lőttbetont utókezeljük. Előnyös kivitelnél a függőfolyóson vizorrt képezünk. Célszerűen úgy járunk el, hogy a műveletek tartalmára ideiglenes alátámasztást alkalmazunk. A találmány előnye a megbízható teherviselő szerkezet létesítésében, a gyors és anyagtakarékos munkákban foglalható össze. A továbbiakban a találmány szerinti eljárás foganatosítás módját példaként — rajzok keretében — szemléltetjük. A találmány szerint a tervezést megelőzően helyszíni vizsgálatokkal meggyőződünk a meglévő szerkezeti elemek terhelhetőségéről, meghatározzuk a régi konzolok állapotát, aminek függvényében kerül megállapításra a pótlólagosan beépítendő új konzolok száma, illetve helye. Az 5 függőleges falazat terhelhetőségére célszerűen előzetes kihúzóvizsgálatokat végzünk. Ez úgy történik, hogy az 5 függőleges falazatba 1/a furatokat képezünk, melyekbe 4 műgyanta ragasztóval 1 kihorgonyzócsavarokat rögzítünk. A tapasztalat szerint az 1 kihorgonyzócsavarokat egymástól kb. 15 cm-re helyezzük el és az 1/a furatok átmérője 32 mm lehet, ha az 1 kihorganyzócsa var átmérője 30 mm. Célszerű az 1 kihorganyzócsavarokat periodikus vasból készíteni. A gyakorlat szerint a kihúzó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
