186972. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kokcidiózis ellenes hatású készítmény és baromfi-premix előállítására
8 186972 '9 don, a kombinációban szerepelhet 100 g anilin-származék és körülbelül 400 g monenzin vagy valamely monenzin-uretán-származék, és ezt a kombinációt egyenletesen elkeverhetjük körülbelül 1 tonnányi, fent leírt pulyka befejezőtáppal. A fenti kombinációkat hozzáadhatjuk táp-premixekhez is. A „táp-premix” olyan készítmény, amely a találmány szerinti kombinációt és valamely tápértékű vivőanyagot, hígítószert vagy töltőanyagot, továbbá kívánt esetben valamely alkalmas kötőanyagot, porzásgátló anyagot és más, hasonlókat tartalmaz. így például az anilin-származék és a lazalocid kombinációját hozzákeverhetjük olyan, lényegében semleges tápértékű vivőanyagokhoz, mint például az őrölt rizshéjhoz, szójaliszthez, búzadarához, fermentációs micéliumhoz és más hasonlókhoz. Tápértékű vivőanyagként alkalmazhatunk gabonaféléket is. Alkalmazhatunk kötőanyagokat, mint például keményítőt, zselatint, szójafehérjét és más, hasonlókat. Porzásgátló szerekként 1—5 súly %-nyi mennyiségben kukoricaolajat vagy szójaolajat is használhatunk. A vivőanyagok és a kokkuszellenes kombinációk ilyen keverékei előnyösen körülbelül 5 súly % és körülbelül 90 súly % közötti, és előnyösebben körülbelül 10 súly % és körülbelül 70 súly % közötti mennyiségű kokkuszellenes hatású kombinációt tartalmaznak. Egy különösen előnyös premix körülbelül 5 súly % és körülbelül 10 súly % közötti mennyiségű poliéter típusú antibiotikumot, és körülbelül 5 súly % és körülbelül 10 súly % közötti mennyiségű anilin-származékot tartalmaz. Ha kötőanyagot alkalmazunk, akkor ennek mennyisége általában körülbelül 1 súly % és körülbelül 5 súly % között van. Az ilyen premix készítményeknek olyan mennyiségét keverjük azután a szokásos takarmány-adaghoz, hogy a hatóanyag mennyisége 1 tonna súlyú kész tápban körülbelül 1 g és körülbelül 500 g közötti legyen. A találmány értelmében a találmány szerinti kombinációt olyan formában is alkalmazhatjuk, hogy a találmány szerinti kombinációt lényegében az ivóvízben oldjuk fel, például a baromfiak, mint például csirkék és pulykák ivóvizében. Ilyen alkalmazási mód esetén adott esetben előnyös, ha a hatóanyagok élettanilag elfogadható sóit, mint például nátrium- vagy káliumsóit alkalmazzuk, e sók általában vízben oldhatók. Az ilyen alkalmazás esetében gyakran kényelmes, ha az anilin-származék és a poliéter típusú antibiotikum kombinációját bizonyos vivőanyagokkal, mint például dextrózzal, szaccharózzal, dimetü-szulfoxiddal vagy más, alkalmas hígítószerekkel keverjük, és így vízben oldható vagy vízben diszpergálható porokat állítunk elő. Az ilyen készítményekben a találmány szerinti kombináció körülbelül 0,01 súly % és körülbelül 30 % közötti mennyiségben van jelen. Az ilyen por vagy folyadék-készítményeket egyszerűen az alkalmazás helyén hozzáadjuk a baromfiak ivóvizéhez. A jelen találmány szerinti kombinációk kokkuszellenes hatását a szokásos in vivo vizsgálati módszerekkel határozzuk meg csirkéken. Ilyen méréseket ismertetnek az alábbi példák. 1 1. példa Egyhetes broiler-csirkéket ötösével ketrecekben tartunk. Az állatoknak hatóanyagot is tartalmazó vagy hatóan yagot nem tartalmazó tápot adunk, és általában egy nap múlva valamely, kokcidiózist okozó mikroorganizmus oocisztáival fertőzzük őket. A csirkéket a fertőzés után megfelelő ideig, általában 7 napig a megfelelő táppal etetjük. Általában minden egyes kezelési módot 3 állatcsoporton alkalmazunk. A kokkuszellenes hatást általában a belekben és a vakbélben megfigyelhető fertőzésre mérvadó pontszámok alapján értékeljük ki, de alkalmazhatunk a hatékonyság mérésére más vizsgálati módszereket is. A fertőzések súlyosságát leíró pontszámok megállapítása céljából az állatokat leöljük és a fertőzés súlyossági fokát 0-tól 4-íg terjedő pontszámmal jellemezzük. A fertőzésmentes állatok pontszáma 0, a különlegesen súlyos fertőzés pontszr ma 4, és az e közé eső fertőzöttség esetében 1, 2 vagy 3 pontszámot állapítunk meg. Egy adott kezelés alá vont valamennyi állat pontszámát átlagoljuk (a belekben megfigyelhető fertőzéseket a belek három szakaszán figyeljük meg, így az összes lehetséges pontszám a belekre nézve: 12). Az alábbi táblázatokban bemutatjuk azon kísérleteink eredményeit, amelyekben a 2,4-dinitro-N-[4- -(l,l,2,2-tetrafluor-etoxi)-fenil]-6-(trifluor-metil)-anilin és monenzin különféle kombinációit alkalmaztuk. A broiler-csirkéket az Eimeria tenella, Eimeria acervulina vagy Eimeria maxima oocisztáival fertőztük. A táblázatokban megadott eredmények a kezelés után 7 nappal meghatározott bél- és vakbél-fertőzések pontszámai. A táblázatokban az adatokat felső indexbe tett betűjelekkel láttuk el. Azok az adatok, amelyek mellett nincs betűjel, szignifikánsan eltérőek (p=0,05). E kísérletekben anilin-származékként 2,4-dinitro-N-[4- -(l,l,2,2-tetrafluor-etoxi)-fenil]-6-(trifluor-metil)-anilint alkalmazunk. I. táblázat Bélfertőzési pontszámok Anilin-származék Monenzin (ppm) (ppm) 0 25 50 100 0 5,60d 4,50° 0,90ab 0,00ft 8 6,00d 0,87ab 0,00a 15 l,87b 0,00a 0,00a 30 0,20a II. táblázat Vakbél-fertőzési pontszámok Anilin-származék Monenzin (ppm) (ppm) 0 25 50 100 0 3,55° 3,50° l,73b 0,00a 8 3,75° 2,87° l,12b 15 3,30b l,73b 0,93» 30 l,73b 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
