186963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolobenzazepin-származékok előállítására
12 186963 13 Anti-3-merkapto-propionsa.v teszt Nőstény-egereknek (19—21 g) a teszt-vegyületet orálisan beadagoljuk, majd 30 perc múlva 48,8 mg/kg 3-merkapto-propionsavat adunk i.p. be; utóbbi dózis hatására valamennyi kezeletlen kísérleti állaton 4 perc után a hátsó végtagok tónikus kinyúlása lép fel. Minden dózishoz 12-12 egeret alkalmazunk. Legalább 6-8 különböző dózisban végezzük el a tesztet. Minden dózis-csoportban meghatározzuk a védett kísérleti állatok számát és ebből az ED50 értéket a Probit-módszerrel határozzuk meg. A motoros aktivitás maghatározása Három patkányból (200 g) álló állat-csoportokat nagy ketrecekbe zárunk. A kísérleti állatok 30 percig alkalmazkodhatnak az új környezethez; ekkor orálisan beadagoljuk a teszt-vegyületet. A spontán mozgásokat infravörös fénysorompó segítségével 2 órán át automatikusan regisztráljuk. ED10 értéknek azt a dózist tekintjük, amelynek hatására a kísérleti állatok mozgékonysága a kezeletlen állatokéhoz viszonyítva 40%-ra csökken. Konfliktus-teszt patkányon Kísérleti berendezésként takarmánydrazsé-adagolóval ellátott billentyűs dobozt (Skinner box) alkalmazunk. Az anxiolitikus hatás vizsgálatához teszt-vegyületenként és dózisonként általában 8-8 kiéheztetett patkányt alkalmazunk. Olyan patkányokat alkalmazunk, amelyek a Chlordiazepoxid néven ismert anxiolitikus szerre reagálnak. A teszt-vegyületet 10 ml desztillált víz és 2 csepp Tween 80 elegyében oldjuk vagy szuszpendáljuk, majd a kísérleti állatoknak 30 perccel az egyórás konfliktus teszt előtt nyelőszonda segítségével beadjuk. A kísérlet során a takarmánydrazsé-adagoló billentyű minden lenyomását lábra mért elektromos áramütéssel kombináljuk (konfliktus) és a billentyűlenyomások számát regisztráljuk. Minden kísérleti állat egyben saját kontrolljaként is szolgál, minthogy a kísérleti állatokat egyszer a teszt-vegyülettel és egyszer nátrium-klorid-oldattal előkezeljük. Az első anxiolitikusan szignifikánsan hatékony dózist (PSD) a Wilcoxon-teszttel (párok összehasonlítása) határozzuk meg. A főkísérletben mért billentyűlenyomások számát (takarmánydrazsé + lábra mért sokk, a teszt-vegyülettel való előkezelés után) közvetlenül összehasonlítjuk a kontroli-kísérletben mért billentyűlenyomások számával (takarmánydrazsé + lábra mért sokk, nátrium-klorid-oldattal való előkezelés után). Konfliktus-teszt majmon Kísérleti berendezésként takarmánydrazsé-adagolóval ellátott kétbillentyűs dobozt (Skinner box) alkalmazunk. A kísérleti állatok szerepét 13 db, 0,8—1 kg testsúlyú, kiéheztetett halálfejes hím majom tölti be. Az egyik billentyű lenyomásával a kísérleti állatok átlagosan 6 percenként kapnak egy takarmánydrazsét. A másik billentyű lenyomásakor a kísérleti állatok négyszer gyakrabban kapnak takarmánydrazsét — azaz másfélpercenként egy drazsét — ugyanakkor azonban az állatokat egyidejűleg a lábra mért elektromos áramütéssel „büntetjük”. A lábra mért áramütések hatására a gyakoribb takarmányadagolást eredményező billentyűlenyomások száma csökken. Azt vizsgáljuk, hogy a teszt-vegyület beadásának hatására szignifikáns módon növekedik-e a lábra mért elektromos áramütéssel kombinált billentyűlenyomások száma. Meghatározzuk a legkisebb (MED) és legnagyobb (HED) szignifikánsan hatékony dózist. Az (I) általános képletű vegyületeket és gyógyászati lag alkalmas savaddíciós sóikat a gyógyászatban szokásos gyógyászati készítmények alakjában alkalmazhatjuk. A készítményeket orális (pl. tabletta, bevonatos tabletta, drazsé, kemény- vagy lágyzselatinkapszu- 1; , oldat, emulzió vagy szuszpenzió), rektális (pl. kúp) vagy parenterális (pl. injekciós oldat) adagolásra alkalmas formában állíthatjuk elő. A gyógyászati készítményeket oly módon állíthatjuk elő, hogy a hatóanyagot inert szerves vagy szervetlen hordozóanyagokkal összekeverjük. Hordozóanyagként a tabletták, bevonatos tabletták, drazsék és keményzselatinkapszulák készítésénél hordozóanyagként pl. laktózt, kukoricakeményítőt vagy származékait, talkumot, sztearinsavat vagy sóit stb. alkalmazhatunk. A I.ígyzselatinkapszulák készítéséhez hordozóanyagként pl. növényi olajokat, viaszokat, zsírokat, féligszilárd és folyékony poliolokat stb. használhatunk. Lágyzselatinkapszulák készítésénél azonban a hatóanyag tulajdonságaitól függően hordozóanyagra nincs minden esetben szükség. Az oldatok és szirupok készítése során hordozóanyagként pl. vizet, poliolokat, szaccharózt, invertrukrot, glükózt stb. használhatunk. Az injekciós oldatok készítése során hordozóanyagként pl. vizet, alkoholokat, poliolokat, glicerint, növényi olajokat stb. használhatunk. Kúpok készítésére hordozóanyagként pl. természetes vagy keményített olajokat, viaszokat, zsírokat, féligfolyékony vagy folyékony poliolokat stb. d kai mazhatunk. A gyógyászati készítmények továbbá konzerváló-, oldásközvetítő-, stabilizáló-, nedvesítő-, emulgeáló- és édesítőszereket, színezőanyagokat, aromaanyagokat, az ozmózisnyomás változását előidéző sókat, puff ereket, bevonatanyagokat vagy antioxidánsokat és ezenkívül gyógyászatilag értékes további anyagokat is tartalmazhatnak. Találmányunk tárgya továbbá eljárás gyógyászati készítmények előállítására oly módon, hogy valamely, a fenti eljárásokkal előállított (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóját és adott esetben egy vagy több gyógyászatilag értékes anyagot inert gyógyászati hordozóanyagokkal öszszekeverünk és a gyógyászatban felhasználható formára hozunk. Találmányunk tárgya továbbá a fenti gyógyászati készítmények felhasználása betegségek — különösen szorongásos állapotok — kezelésére és megelőzésére. A hatóanyag-dózis tág határokon belül változhat és az adott eset körülményeitől függ. A napi hatóanyag-dózis orális adagolás esetében általában kb. 5 mg és kb. 100 mg közötti érték. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7
