186963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolobenzazepin-származékok előállítására
6 186963 7 lúgus közegben (pl. nátrium-alkoholáttal a megfelelő alkoholban, előnyösen metanolos nátrium-metiláttal) hasíthatjuk le. A (VII) általános képletű vegyületekben Z és R71 közösen egyetlen védőcsoportot is jelenthet, mely elsősorban ciklikus imido- (pl. ftálimido-) csoport lehet. Az ilyen védőcsoportokat pl. hidrazin segítségével könynyen eltávolíthatjuk. Azé) eljárás szerint az R1 helyén aminometil-esoportot, R! és R3 helyén további kötést tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket a (VIII) általános képletű vegyületek redukciójával állíthatjuk elő. A reakcióhoz pl. naszcensz hidrogént alkalmazhatunk. A reakciókörülmények megválasztása a szakember kötelező tudásához tartozik. Az f) eljárás szerint R1 helyén hidrogénatomot vagy kis szénatomszámú alkilcsoportot, R2 és R3 helyén további kötést, vagy R1 és R2 helyén oxocsoportot és R3 helyén hidrogénatomot vagy kis szénatomszámú alkilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket a (IX) általános képletű vegyületek dehidrogénezésével állítunk elő. A dehidrogénezést pl. valamely oxidálószerrel (előnyösen 2,3-diklór-5,6-diciano-benzokinonnal) inert szerves oldószerben (pl. benzolban, toluolban stb.) végezhetjük el. A reakciót szobahőmérséklet és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A dehidrogénezést oly módon is elvégezhetjük, hogy a (IX) általános képletű vegyületet inert szerves oldószerben valamely brómozószerrel kezeljük. Brómozószerként pl. N-bróm-szukcinimidet, N-bróm-acetamidot vagy elemi brómot alkalmazhatunk. Elemi bróm felhasználása esetén célszerűen fény jelenlétében dolgozhatunk. Oldószerként elsősorban halogénezett szénhidrogéneket (pl. metilén-kloridot, 1,2-diklór-etánt, kloroformot, szén-tetrakloridot stb.) vagy más inert szerves oldószereket (pl. acetonitrilt, étert stb.) alkalmazhatunk. A reakciót kb. 0 °C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A g) eljárás szerint R1 helyén hidrogénatomot vagy kis szénatomszámú alkilcsoportot, R2 és R3 helyén további kötést, vagy R1 és R2 helyén oxocsoportot és R3 helyén hidrogénatomot vagy kis szénatomszámú alkilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket oly módon állítunk elő, hogy valamely (XI) általános képletű vegyületet erős bázis (pl. alkálifém-hidroxidok, mint pl. nátrium- vagy kálium-hidroxid; vagy alkálifém-alkoholátok, mint pl. kálium-terc-butilát) jelenlétében szén-tetrakloriddal és tercier butanollal reagáltatunk. Előnyösen kevés víz jelenlétében dolgozhatunk. A reakciót célszerűen szobahőmérséklet és 80 °C közötti hőmérsékleten végezhetjük el. Egy kapott (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben egy vagy több alábbi átalakításnak vethetünk alá: Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben R1 és R2 együtt oxocsoportot képeznek és R3 jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport, az (la) általános képletű vegyületek alkilezésével is előállíthatjuk. A reakcióhoz bármely megfelelő alkilezőszert felhasználhatunk, azonban előnyösen alkil-halogenideket (pl. metil-jodidot, etil-jodidot, izopropil-bromidot, n-propil-bromidot stb.) vagy dialkil-szulfátokat (pl. dimetil-szulfátot, dietil-szulfátot stb.) alkalmazhatunk. Az alkilezést inert szerves oldószerben végezhetjük el. Reakcióközegként étereket (pl. tetrahidrofuránt, dioxánt vagy dietil-étert), acetont, N, N-dimetil-formamidot stb. alkalmazhatunk. Előnyösen savmegkötőszer (pl. kálium- vagy nátrium-karbonát) jelenlétében, célszerűen szobahőmérsékleten dolgozhatunk. Az eljárás különösen előnyös foganatosítási módja szerint alkilezőszerként a megfelelő diazoalkánt (pl. diazometánt vagy diazoetánt) alkalmazzuk és inert szerves oldószerben (pl. valamely éterben, mint pl. dietil-éterben vagy tercier butil-metil-éterben; vagy ezek alkoholokkal — pl. metanollal vagy etanollal — képezett elegyében, metilén-kloridban, kloroformban stb.) és szobahőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten — célszerűen 0 °C közötti hőmérsékleten — dolgozhatunk. Az R1 helyén hidrogénatomot vagy kis szénatomszámú alkilcsoportot, R2 és R3 helyén további kötést, vagy R1 és R2 helyén oxocsoportot és R3 helyén hidrogénatomot vagy kis szénatomszámú alkilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek egy részét oly módon is előállíthatjuk, hogy valamely, pl. a megfelelő nitrovegyületből előállított (X) általános képletű vegyületben levő aminocsoportot halogénatomra cseréljük le a h) eljárás értelmében. Célszerűen oly módon járhatunk el, hogy a (X) általános képletű vegyületet diazónium-sóvá alakítjuk, majd a kapott vegyületet — adott esetben izolálás nélkül — valamely halogeniddel (pl. kloriddal vagy bromiddal) reagáltatjuk egy réz(I)só jelenlétében. A megfelelő jodidok előállítása esetén réz(I)sóra nincs szükség. A megfelelő fluoridokat célszerűen a megfelelő diazónium-tetrafluoroborátokon keresztül állítjuk elő, pl. UV-fénnyel történő besugárzással. A fenti reakciókat vizes oldatban, kb. —10 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten végezhetjük el. A (X) általános képletű amino-vegyületet oxidációval a megfelelő nitro-vegyületté alakíthatjuk vissza. Oxidálószerként pl. persavakat (előnyösen perecetsavat, trifluor-perecetsavat, m-klór-perbenzoesavat vagy perbenzoesavat stb.) alkalmazhatunk. Oldószerként a felhasznált oxidálószertől függően karbonsavakat (pl. ecetsavat stb.), halogénezett szénhidrogéneket (pl. metilén-kloridot, kloroformot, 1,2-diklór-etánt stb.) alkalmazhatunk. A reakciót általában kb. 0 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Egy (I) általános képletű vegyületet gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sójává alakíthatunk. A savaddíciós sók előállítását önmagában ismert módon végezhetjük el. A sóképzéshez szervetlen vagy szerves savakat alkalmazhatunk és pl. hidrokloridokat, hidrobromidokat, szulfátokat, metán-szulfonátokat, p-toluol-szulfonátokat, oxalátokat stb. állíthatunk elő. A (II) és (ül) általános képletű kiindulási anyagokat a (XII) általános képletű vegyületekből kiindulva (mely képletben R4 és R6 jelentése a fent megadott) az A-reakciósémán feltüntetett módon állíthatjuk elő. A képletekben R', R2, R3, R4, R5 és X jelentése a fent megadott és X’” jelentése kilépő csoport. A (XIII) általános képletű vegyületekben levő kilépő csoport (X’”) előnyösen könnyen lehasítható foszfinil-csoport, pl. valamely (a) vagy (b) általános képletű csoport [ahol R8 jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport és R* és R10 jelentése külön-külön kis szénatomszámú alkil-, allil-, fenil- vagy helyettesített fenilcsoport 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
