186957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati eredetű vérből vérplazmasűrítmény előállítására
2 186957 3 A találmány tárgya új eljárás állati eredetű vérből vérplazmasűrítmény előállítására. A lakosság ellátása megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjével napjainkban egyre nagyobb probléma, mivel az állati eredetű fehérjék előállítása állattenyésztési úton igen hosszadalmas, helyet, energiát igénylő és nem utolsó sorban költséges folyamat. Ilyen körülmények között kiemelt jelentősége van a vágóhidak egyik legértékesebb melléktermékének, az állati vérnek, amely nagy mennyiségben tartalmaz könnyen emészthető, nélkülözhetetlen aminosavakban gazdag fehérjéket. A vágóhidakon jelentkező vér kinyerése, feldolgozása, valamint értékesítése nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedekben, miután egy hulladékként kezelt melléktermékből ezen eljárások segítségével potenciális fehérjeforrássá lépett elő. Miután az állati vér vagy annak részeinek biológiai értéke rendkívül magas, a korszerű kinyerési és feldolgozási technológiák arra irányulnak, hogy ez az érték a végtermékbe minél kisebb károsodással kerüljön át és azt tartósan meg lehessen őrizni, miáltal a végtermék felhasználási lehetőségei jelentősen bővülnek. Természetesen ezeknek az eljárásoknak egyúttal még meg kell felelniük a műszaki-gazdaságossági szempontoknak és a humán célra való alkalmasság szigorú higiéniai-egészségügyi előírásainak is. Az állati eredetű vágóhídi vér korszerű feldolgozástechnológiája új lehetőségeket és távlatokat nyithat a hagyományos alkalmazhatóság mellett, a véralapú fehérjekoncentrátumok legkülönbözőbb humán célú felhasználásában. Ezek a végtermékek számtalan élelmiszeripari felhasználásuk mellett különösen értékes nyersanyagot jelentenek a gyógyszeripar számára. Kiindulási anyagul szolgálnak a vérpótló anyagok, valamint gyógyító hatású hidrolizátumok és olyan erősítőszerek előállításánál, amelyek hemoglobinnal, vitaminnal és szerves sókkal kevert anyagokon alapszanak. Az állati eredetű vér felhasználását ismerhetjük meg például az 1.617.718 sz. NSZK szabadalmi leírásból. A 167.508 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban eljárást ismertetnek vízoldható vérpor és táplálékadalék előállítására, amelynek során a vágóhídi vérhez alvadásgátlót adagolnak, majd 500—2000 MPa nyomáson az elegyben lévő alakos elemeket feltárják és besűrítik, majd porlasztva szárítják. Miután a feltárásnak csak az alakos elemek esetében van értelme, az ott ismertetett eljárás egy foganatosítási módjánál a feltárást megelőzően a vér alakos elemeit a plazmától különválasztják és a két összetevőt külön-külön dolgozzák fel. A vérplazma fehérjeösszetétele és aminosav tartalma tekintetében nagyon értékes anyag, hasznosítási lehetőségei elvileg igen széleskörűek. A vérplazma ipari hasznosítása főleg sűrítmény vagy por alakjában történhet. A vérplazma sűrítésére bepárlásos szárítást használnak. A bepárlás esetén a víztartalom csökken, a vízben oldott sók azonban a sűrítményben maradnak. A sűrítményben nemcsak a plazma természetes sótartalmából származó sók találhatók, hanem nagy koncentrációban jelen vannak az alvadásgátláshoz használt sók is. Ez utóbbiak jelenléte a vérplazma sűrítmény felhasználási lehetőségeit lényegesen korlá - tozza, a sűrítményből való eltávolításuk gyakorlatilag lehetetlen. A vérplazmasűrítmény felhasználásában rejlő és a fentiekben részletesen vázolt lehetőségek érvényesülését az a nehézség gátolta, hogy a sűrítmény tartalmazta a koaguláláshoz használt sókat és a vérplazmában jelenlévő természetes sókat, amelyek koncentrációja a sűrítésnek megfelelő mértékben növekedett. A vérplazmasűrítmény sótartalmának növekedését a hivatkozott ismert eljárások nem tudták megakadályozni. A találmány feladata olyan eljárás létrehozása állati eredetű vérből vérplazmasűrítmény előállítására, amelynek eredményeként a vérplazmasűrítmény sótartalma nem növekszik és a vérplazma összes egyéb értékes összetevőjét biológiailag változatlan formában megtartja, A találmány szerint felismertük, hogy a vérplazma sótartalma sűrítéskor akkor nem növekszik, ha a sűrítést a plazmában lévő nagyméretű molekulák fizikai szeparálására vezetjük vissza. Ez a feladat megoldható, ha a plazmafrakciót féligáteresztő, célszerűen 10 000—18 000 molekulatömeg közé eső áttörési sávú hártyára, úgynevezett membránva vezetjük 0,2— 1 MPa, előnyösen pedig 0,3—0,6 MPa nyomáson, és ezáltal 20—24% szárazanyagtartalmú oldatot kapunk. A hártyán az említett sávnál kisebb molekulatömegű összetevők, tehát a víz és az abban oldott sók keresztülhatolnak és a maradék ezáltal sűrűbbé, egyúttal sóban szegénnyé válik. Az így kapott sűrítmény víztartalma a találmány szerint porlasztva szárítással tovább csökkenthető és szükség esetén sterilezhető. A sterilezéshez előnyös olyan mikrohullámú teret használni, amelynek frekvenciája 108—109 Hz között van. A szűrés után kapott sűrítmény természetesen továbbsűrítés vagy sterilezés nélkül is felhasználható. A találmány szerinti megoldás révén a vérplazma széleskörű felhasználása előtt álló legnagyobb akadály, a magas sótartalom elhárult. A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajz a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezés elrendezési vázlatát szemlélteti. A vágóhídi vért alvadásgátlóval való kezelés után 1 szeparátorra vezetjük, amelynek a kimenetén a vérplazma összetevő, b kimenetén pedig az alakos elemeket tartalmazó sűrűvér jelenik meg. A vágóhídi vér alvadásgátlóval való kezelése és szeparálása önmagában ismert technológia szerint történik, ilyent ismertet például a már hivatkozott 167 508 sz. magyar szabadalmi leírás, amelynek 1. példája szerint 625 ml desztillált vízben oldott 100 g citromsav és 150 g ipari szódabikarbóna oldata képezi az alvadásgátlót, amelyet 25 1 vérhez adagolnak. Ez a kezelés a példa szerinti esetben is előnyös. A vérplazma sűrítése a találmány szerint 2 hidegen működő besűrítővei történik. Ebben féligáteresztő, célszerűen 10 000 és 18 000 molekulatöm egűnek megfelelő áttörési sávú hártya van. Megfelelő, például 0,3—0,6 MPa nyomás mellett a plazmában lévő folyadék nagy része az áttörési sávnál kisebb molekulatömegű összetevőkkel, azaz az oldott sókkal együtt a membránon keresztülhatol, és a vérplazma ezáltal sűrűbbé, sóban szegényebbé válik. Az itt leírt technológiát ultraszűrésnek nevezik, és egyéb területeken, például elektroforetikus festés esetén szeparálási célból vagy olaj—víz emulziót alkal5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
