186949. lajstromszámú szabadalom • Műanyag, célszerűen poliuretán habanyagot tartalmazó flexibilis harmonikatest és eljárás annak előállítására

2 186949 3 A találmány tárgya műanyag, célszerűen polinretán­­habanyagot tartalmazó flexibilis harmonikatest, főleg járművekhez, és eljárás annak előállítására. Az irodalomból és a gyakorlatból egyaránt számos különféle harmonikatest vált már ismertté. Csuklós autóbuszokhoz használnak például olyan harmonikatestet, mely hajlékony műanyag bevonattal ellátott szövetből varrással van összeépítve és melynek külső kontúrja a busz karosszériájának vonalát követi. A fenti harmonikatesthez alkalmazott, kiszabott, majd összevarrt bordák nem biztosítják a harmonika­test önhordását és öntartását, ezért a külső éleket a varrás mentén fém fegyverzettel külön merevítik. A megoldás hátránya, hogy a harmonikatest széthúzó dásakor fellépő feszültségek hatására a fém merevítő elemek maradandó deformációt szenvednek. Ismeretesek szövetváz nélküli, extrudált harmonika­testek is, melyek azonban csak speciális felhasználási területen alkalmazhatók, mert nyújthatóságuk kicsi, alig kétszeres, így legfeljebb két és félszeres nyúlást tudnak csak lehetővé tenni. A nevünkre engedélyezett 171 185 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás szerinti megoldás komoly előrelépést jelentett, minthogy a korábbi megoldások hátrányait kiküszöbölhetővé tette. A hivatkozott magyar szabadalmi leírás textil-elasz­tomer rendszerű flexibilis harmonikatestet ismertet, mely legalább az öntartást biztosító elemeknél két vagy több textilréteget és egy, ezek között elhelyezkedő elasztomer réteget tartalmaz. Erre a megoldásra az jel­lemző, hogy a függőleges irányú (oldal) bordák sztl­­vényszélessége célszerűen állandó, a vízszintes irányú bordák csatlakozásától a harmonika szimmetriatenge­lye felé haladva folyamatosan csökken a harmonika méreteitől függően, előre meghatározható mértékben, míg a függőleges és vízszintes irányú bordák egymás­hoz törésmentesen, meghatározott sugarú körívben kapcsolódnak és az élek adott esetben külső és/vagy belső profilzsinór erősítéssel vannak ellátva. Az előző megoldás továbbfejlesztését képezi egy olyan megoldásunk, amelynél az ismert textil-elaszto­mer rendszer, vagyis a gumizott szövetet tartalmazó rendszer helyett egy, három vagy több megfelelő irá­­nyítottságú szálakat tartalmazó réteget alkalmazunk. Az elemíszálak irányítottságának meghatározásával kapcsolatban megjegyezzük, hogy egy elemiszálat vagy fonaldarabot akkor nevezünk egy megadott iránnyal azonos irányúnak, ha a végpontjait összekötő egyenes az adott iránnyal legfeljebb J;15°-os szöget zár be. A hivatkozott megoldásunk esetében az egyes réte­gekben a gumiba ágyazott elemiszálak vagy fonalda­rabok legalább 60%-a azonos irányítottsággal rendel­kezik, a maradék szálak pedig tetszőleges elrendezésű­ek, és az irányított szálakat vagy fonaldarabokat a gu­miba ágyazottan keresztezik. Ennél a megoldásnál a szálkereszteződések jobban be vannak ágyazva a gu­miba, mint az egyéb szövet-gumi rendszerek esetében, így a kereszteződési pontokon a szálak egymásra ke­vésbé tudnak nyíróerőt kifejteni. Megállapítható azonban, hogy mind a 171 185 lajst­romszámú magyar szabadalmi leírás szerinti harmo­nikatest, mind pedig az ennek továbbfejlesztését ké­pező, említett harmonikatest esetében a harmonika fel­építési technológia munkaigényes, főként kézi műve­leti lépésekből áll. Ezért komoly gyártó létszámra van szükség, továbbá — miután a szabás, varrás, ragasztás mind kézi úton elvégzett művelet — sok hibalehetőség­gel kell számolni. Ezek a libák kihathatnak a termék élettartamára és esztétikai megjelenésére is. Minthogy az említett megoldásoknál a harmonika­test egyes elemeit lemezekből szabják ki, a feldolgozás során nagy mennyiségű szabási hulladék keletkezik, ami a gyártás költségeit megnöveli. A találmány szerinti megoldás célkitűzése, hogy az extrudált harmonkatestek korlátozott alkalmazási lehe­tőségeinek hátrányaitól mentes és a szövet-gumi rend­szerek nehézkes előállítási eljárásainak hátrányaitól is mentes, az eddigieknél lényegesen egyszerűbben előál­lítható, ugyanakkor sokrétű felhasználásra alkalmas harmonikatest előállítását tegye lehetővé. Felismertük, hogy a találmány célkitűzését műanya­gok, célszerűen poliuretán habanyag szerkezeti anyag­ként való alkalmazásával érhetjük el. Ekkor a harmo­nikatest, bordázatát és a felerősítő peremrészeket egy­ben, például öntéssel kialakíthatjuk. A bordák anyagá­nak és kialakítási formájának megválasztásával elér­hető, hogy azok a fellépő hajlító igénybevételeknek jól ellenálljanak. A bordák szétnyíláskor, illetőleg összezáródáskor fiilépő hajlító igénybevételek nagyrészét a szomszédos bordák találkozási zónái veszik át, amelyekben a spe­ciális kialakítás folytán nagymértékű hajlítások hatá­séira is csak kismértékű hajlító feszültségek ébrednek. Ezáltal a rendszer élettartama a már ismert megoldá­sokhoz képest megnövelhető. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti harmo­nikatest gyártási eljárása teljesen gépesíthető, a kézi nníveleteknél előforduló gyártási pontatlanságok kikü­szöbölhetők. Amennyiben a terméket poliuretánhabból öntési el­járással állíthatjuk elő, a gyártás az ismert eljárásoknál kisebb beruházással és létszámigénnyel valósítható meg. A találmány szerinti flexibilis harmonikatest bordá­zata, esetleg a felerősítő bovdenhuzalt tartalmazó szél­ső elem és a felerősítő peremrész anyaga tehát több elemből összeállítható vagy egybefüggő műanyag test, mely adott esetben habosított. Az alkalmazott mű­­aryag célszerűen poliuretán, előnyösen habosított for­mában, melynek sűrűsége kisebb, mint 1,0 g/cm3, a Shore-kemén3^ség pedig 70—100 közötti. A találmány szerinti harmonikatest kialakítását az ábrák kapcsán szemléltetjük közelebbről, ahol az 1. ábra egy teljes barmonikaelem elölnézete, a 2. ábra a harmonikatest keresztmetszete, a 3. ábra a harmonikatest keresztmetszete, a sarok­­részen, a 4. ábra pedig alsó boltozata mentén bontható kiala­­kitású harmonikatest példakénti összeerősí­­tése. Az ábrákon látható, hogy a harmonikatest 2oldalfalát képező 8 bordák a maximális vastagságára, valamint a 8 bordák szétnyílására, és összezáródására szolgáló 9 találkozási zónák b minimális vastagságára az 2a > b összefüggésnek kell teljesülnie. A harmonikatest öntartását azáltal érjük el, hogy a bor-iák hajlítási merevségét megnöveljük a horda ta­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents