186910. lajstromszámú szabadalom • Digitális üzemű váltakozó feszültség stabilizátor kapcsolási elrendezés

3 186910 4 A találmány tárgya gyors működésű digitális üzemű hálózati váltakozó feszültség stabilizátor kapcsolási el­rendezés, mely egy több tekercsű, vagy több leágazási! feszültségszabályozó transzformátorból, e tekercsek illet­ve tekercsleágazások megfelelő módon való kapcsolására szolgáló elektronikus kapcsoló-rendszerből, továbbá ennek vezérlését végző vezérlő áramköröd! áll. Az elektromos energiaellátó hálózatok mind nagyobb leterheltsége miatt egyre kevésbé lehet arra számítani, hogy a hálózati feszültség sohasem fog lényegesen eltérni a névleges értéktől. Ugyanakkor az egyre szélesebb körben alkalmazásra kerülő, és mind bonyolultabbá váló elek­tronikus berendezések csak akkor működnek kifogástalanul, ha energiaellátásukra a névleges értéket megközelítő, elegendően stabil hálózati feszültség áll rendelkezésre. Az utóbbi években, mióta a nagyteljesítményű elektronikus kapcsoló eszközök a triac-ok, valamint a digitális integ­rált áramkörök széles körben elterjedtek és olcsóvá vál­tak, stabilizált hálózati feszültség előállítására egyre inkább használják a digitális üzemű stabilizátorokat. Ezeknek több előnyös tulajdonságuk van az analóg-üzemű­­ekkel szemben, nevezetesen az, hogy olcsóbbak, kisebb mé­retűek, nem okoznak nemlineáris torzítást a stabilizált feszültségben, nem keltenek zavaró elektromágneses teret, jó hatásfoknak és gyors működésűek. A digitális üzemű sta­­bilizátorok működésének az a lényege, hogy a hálózati feszültség többállapotó feszültségszabályozó transzformá­torra kerül, melynek tekercseit vagy tekercsleágazásait elektronikus kapcsoló elemek mindig úgy kapcsolják, hogy a kimeneti feszültség az előirt tűréshatárok között marad­jon. Ez a többállapotú feszültségszabályozó transzformátor lehet pl. egy autotranszformátor, melynek több primer le­ágazása van, és az elektronikus kapcsoló-rendszer a bejövő változó nagyságú hálózati feszültséget mindig az auto­transzformátor megfelelő leágazására kapcsolja olymódon, hogy az autotranszformátor kimenő feszültsége az előirt tartományon belül maradjon. A 3 970 918 sz. USA szabadalmi leírás nagy sebességű lépéskapcsoló váltakozó áramú hálózati feszültség stabili­­zátort ismertet, melynek vezérlő áramköre fél perióduson­ként képes a benne lévő feszültségszabályozó transzformá­tort a szomszédos állapotba kapcsolni, ha a hálózati feszültség megváltozik. Ez az ismert megoldású digitális üzemű stabilizátor olyan speciális vezérlő áramkört tar­talmaz, mely a stabilizátor kimeneti feszültségét érzé­keli, és ennek a névleges értéktől való, a megengedettnél nagyobb eltérése esetén a feszültségszabályozó transz­formátort a hálózati feszültség fél periódusidejének meg­felelő időközönként a megfelelő irányú szomszédos álla­potba kapcsolja mindaddig, amíg a kimeneti feszültség az előirt tűréstartományba nem kerül. Ugyanakkor oszcilláló lépések két szomszédos állapot között csak teljes perió­dusidőnek megfelelő időközönként történhetnek. Ez annak elkerülésére szükséges, hogy a kimeneti feszültség aszi­­metrikussá váljon, azaz egyenfeszültségű komponens ke­letkezzen benne. Nagy hálózati feszültségugrás esetén - minthogy egy fél periódusidő alatt csak egy szomszédos állapotba való átkapcsolás történhet - elég lassú a szabá­lyozás, különösen ha a pontosabb szabályozás érdekében nagy az állapotok száma. Egy további ismert megoldást, kisveszteségű váltakozó feszültség stabilizátort tárgyal a 4 011 499 sz. USA szabadalmi leírás. Ez egy olyan digitális üzemű stabili­zátor, melynek vezérlő áramköre a bemeneti, azaz közvetle­nül a változó hálózati feszültség csúcsértékét érzékeli, így lehetővé válik, hogy a feszültségszabályozó transz­formátort mindig egyetlen lépésben, egy és egynegyed periódusnyi időn belül a bejövő hálózati feszültség csúcs­értékének megfelelő állapotba kapcsolja. Ezáltal az előbbi megoldáshoz képest megnő a szabályozás sebessége, nagyobb bemeneti feszültségváltozésok esetén még akkor is, ha a feszültség érzékelése periódusonként csak egyszer történik meg. Az, hogy a stabilizátor a feszültség csúcsértékét szabályozza nem hátrányos, ha a stabilizátor elsősorban elektronikus készülékek táplálására szolgál, mivel ezek általában éppen a hálózati tápfeszültség csúcsértékére érzékenyek. Az effektiv érték képzés viszont egyrészt bonyolultabb és drágább kapcsolási elrendezést'igényelne, másrészt pedig a szükséges integrációs idő miatt a szabá­lyozás sebességét csökkentené. Ennek a megoldásnak az a legnagyobb hátránya, hogy a kimeneti feszültség változá­sait nem érzékeli, ezért a terhelő áram változásaiból a szabályozó transzformátor és az elektronikus kapcsoló­­rendszer belső ellenállása miatt adódó kimeneti feszült­ségváltozások a kimeneti feszültség stabilitását rontják. További hátránya a megoldásnak, hogy kisebb mennyiségben felhasznált és ezért viszonylag drága integrált áramkörök alkalmazását is szükségessé teszi, mint pl. a digitál-ana­lóg átalakító, vagy a nagy pontosságú óra generátor. A találmány szerinti kapcsolási elrendezéssel elektro­nikus és egyéb elektromos készülékek stabilizált hálózati feszültséggel való ellátását kívánjuk megoldani, a fent említett hiányosságok elkerülése mellett. Az ilyen célra alkalmas kapcsolási elrendezésnek az alábbi követelménye­ket kell kielégítenie:- a hálózati feszültség nagymértékű, ugrásszerű meg­változása esetén is a lehető leggyorsabban szabályozzon, azaz a feszültségszabályozó transzformátort egyetlen lé­pésben kapcsolja a megváltozott hálózati feszültségnek megfelelő állapotba;- egyenlítse ki a terhelő áram megváltozásaiból adódó kimeneti feszültségváltozásokat is;- vezérlő áramkörének a legolcsóbb, tömegesen felhasz­nált integrált áramkörökből kell felépülnie, mint amilye­nek a műveleti erősítők, és egyszerű digitális áramkörök. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés mindezeknek a követelményeknek eleget tesz, mig az ismert megoldások csak részben elégítik ki azokat. A találmány szerinti megoldás lényege az, hogy a feszültségszabályozó transzformátor állapotait váltó elek­tronikus kapcsolórendszer vezérlésére szolgáló vezérlő áramkör a stabilizátor bemeneti és kimeneti feszültségét egyaránt érzékeli. Az érzékelt bemeneti feszültségnek meg­felelő bináris szám párhuzamosan beiródik egy léptető regiszterbe, majd a kimeneti feszültség nagyságától függő­en léptetés történik, vagypedig a regiszter tartalma vál­tozatlan marad. A regiszter tartalma határozza meg azután, hogy az elektronikus kapcsolórendszer melyik állapotába kapcsolja a feszültségszabályozó transzformátort. A feszültségszabályozó transzformátor valamelyik állapotba 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents