186904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hatóanyagot folyamatosan leadó gyógyászati készítm előállítására
9 186904 10 rin szabadult fel, ezután "holt szakasz" következett, amikor csak csekély mennyiségű tetragasztrin-felszabadulást észleltünk. A "holt szakasz" általában a kísérlet 5. napjától a 21. napig tartott. A tetragasztrin fötömegének felszabadulása csak a kísérlet 24. napjától indult meg. Az egyik vizsgált ójtlpusú po1i1 akt i dot (M^-15000, határviszkozitás: 0,25) tartalmazó filmeknél hasonló jellegű hatóanyag-felszabadulást észleltünk, azonban a "holt szakasz" csak a kísérlet 4. vagy 5. napjától a kísérlet 8. vagy 9. napjáig tartott. Egy kis Mu-értékü poli1 akt i dot (a polimer 1 súly/térfogat %-os kloroformos oldatának viszkozitása 0,11) tartalmazó film esetén "holt szakasz"-t nem észleltünk; a tetragasztrin a T0 időponttól kezdve folyamatosan szabadult fel. A.1.2. Az A.1.1. pontban ismertetettekhez hasonló, azonban 10 súly % ICI 118 630-at [ CSlu-His-Trp-Ser-Tyr-D-Ser(0-tBu)-Leu-Arg-Pro-Azgly-NHz, egy szintetikus luliberin-analóg, molekulasúly: 1269] tartalmazó filmeket készítettünk. Az ismert polilaktidot (M^-240000, határviszkozitás: 1,36) tartalmazó filmekből a polipeptid két lépcsőben szabadult fel; a holt szakasz körülbelül 15 napig tartott. Az egyik vizsgált ójtlpusú polilaktidot (M^-15000, határviszkozitás: 0,25) tartalmazó filmekből a polipeptid rövid indukciós periódus után folyamatosan szabadult fel. Egy másik vizsgált ójtlpusú polilaktidot (a polimer 1 súly/térfogat %-os kloroformos oldatának viszkozitása 0,11) tartalmazó filmekből a polipeptid a T« időponttól kezdve folyamatosan szabadult fel. A.2. Közepes molekulasúlyú polipeptidekkel végzett kísérletek: D,L-Laktid- és glükolid-egységeket ekvimoláris arányban tartalmazó, különböző M^-értékü poli1aktidokba 0,1 súly % egér epidermisz-növekedési faktort (EGF; molekulasúly: 6041) dolgoztunk be, és a kapott kompozíciókat 7,4-es pH-értékü pufferoldatba merítettük. Az EGF felszabadulását radio-immunológiai módszerrel mértük. Az ismert típusú polilaktidot M^-200000, határviszkozitás: 1,08) tartalmazó kompoziciókból kezdetben nem szabadult fel polipeptid, és a kísérlet 13-20. napjáig jelentős polipeptid-felszabadulást nem észleltünk. Ezután a polipeptid folyamatosan szabadult fel a készítményekből. Az egyik vizsgált ójtlpusú polilaktidot (M^-80000, határviszkozitás: 0,58) tartalmazó készítményekből sem szabadult fel kezdetben polipeptid, és a kísérlet 6-10. napjáig jelentős polipeptid-felszabadulást nem észleltünk. Ezután a polipeptid folyamatosan szabadult fel a készítményből . Egy másik vizsgált, kis M^-értékű polilaktidot (a polimer 1 súly/térfogat %-os kloroformos oldatának viszkozitása 0,11) tartalmazó készítményekből a polipeptid a T„ időponttól kezdve folyamatosan szabadult fel. A.3. Nagymolekulasúlyú polipeptidekkel végzett klsér- 1 etek : D,L-Tejsav- és glikolsav-egységeket ekvimoláris arányban tartalmazó, kis M^-értékű, ójtlpusú poli1 aktidba (a polimer 1 súly/térfogat %-os kloroformos oldatának viszkozitása 0,11) 20 súly % szarvasmarha-prolaktint (molekulasúly: körülbelül 22000) dolgoztunk be. A polipeptid felszabadulását in vivo körülmények között patkányokon, valamint radio-immunológiai módszerrel mértük. Miként az A.1.1., A.1.2. és A.2. pontban ismertetett kísérleti eredmények alapján várható volt, a polipeptid a készítményből a To időponttól kezdve folyamatosan szabadult fel. Az A.1.-A.3. pontokban ismertetett kísérletek eredményei alapján megállapítható, hogy ha a kompozíció előállításához felhasznált polilaktid molekulasúlyát, 1^,-értékét vagy viszkozitását csökkentjük, a kis és közepes molekulasúlyú polipeptidek esetén időben közeledik egymáshoz a hatóanyag-felszabadulás két szakasza, illetve közepes és nagy molekulasúlyú polipeptidek esetén megrövidül a kezdeti indukciós szakasz. Mindezek eredményeként a polipeptid a To időponttól kezdve folyamatosan szabadul fel a készítményből. B. A polilaktid-komponensben lévő laktid- és glükolidegységek arányának hatása Laktid- és glükolid-egységeket változó arányban tartalmazó, nagymolekulasúlyú (M^'300000) poli1 akti dókból 100 vg (3 súly %) ICI 118630-at tartalmazó implantációs készítményeket állítottunk elő. A készítmények hatását normális ivarzású, kifejlett nőstény patkányokon vizsgáltuk. Minden esetben azt tapasztaltuk, hogy a hatóanyag a készítményből két lépcsőben szabadult fel; a kezdeti hatóanyag-felszabadulás a beadást követően körülbelül 6 napig tartott, és ezt követte egy "holt szakasz", amikor csak csekély mértékű hatóanyag-felszabadulást észleltünk. A "holt szakasz" időtartama - miként az 1. táblázat adataiból megállapítható - a 1 aktid/glükolid arány (L/G) csökkenésével párhuzamosan csökkent. 1. táblázat L/G Holt szakasz időtartama, napok 100/ 0 nincs hatóanyag-felszabadulás 75/25 51 67/35 34 50/50 15 A kísérlet eredményeiből megállapítható, hogy ha a poli1aktidokban a glükolid-egységek részarányát körülbelül 50%-ra növeljük, időben közeledik egymáshoz a hatóanyagáéi szabadulás két szakasza. C. A polipeptid/poTi1aktid arány változásának hatása laktid- és glükolid-egységeket 50/50 arányban tartalmazó, ismert típusú (M^-20000'j) pol i 1 akti dba változó mennyiségű ICI 118630-at dolgoztunk be. A keverékekből implantációs készítményeket állítottunk elő, és a készítményeket in vivo körülmények között, a korábbiakban közöltek szerint patkányokon vizsgáltuk. Az 5 és 10 súly % hatóanyagot tartalmazó készítményekből a polipeptid két lépcsőben szabadult fel, mig a 15 és 20 súly % hatóanyagot tartalmazó készítmények esetén a hatóanyag-felszabadulás folyamatos volt. Az eredményekből megállapítható, hogy ha nagymolekulasúlyú (tehát eleve kétlépcsős hatóanyag-felszabadulást 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
