186886. lajstromszámú szabadalom • Búrázott túlfeszültség levezető

I 186886 2 A találmány túlfeszültség levezetőre vonatkozik, amely villamosán vezető és földelt házban elhelye­zett levezetőrészt és közel lineáris potenciáleloszlást létrehozó árnyékoló- és irányítótesteket tartalmaz. Ilyen típusú levezetőt ismertetnek S. Tominaga és társai az IEEE Transactions on Power Appara­tus and Systems nevű folyóirat 1979. évi PAS-98 kötetének 3. számában megjelent cikkükben a 809. oldalon. Ebben a levezetőben egy villamosán veze­tő, a nagyfeszültségű résszel összekötött és a leveze­tőelemek mentén végighúzódó ernyő, valamint több árnyékológyürü van, amelyek a levezető aktív része mentén lineáris potenciáleloszlást és megnö­velt feszültségállóságot biztositanak. Az ilyen fajta levezetők gyártása azonban igen jelentős konstruk­ciós ráfordítást igényel. Ez azt jelenti, hogy az ár­nyékoló- és irányítótestek alakját és méreteit csak viszonylag bonyolult mérési- és számítási eljárással lehet meghatározni. Ezért főleg a kis sorozatban gyártandó levezetők esetén nagy előállítási költsé­gekkel kell számolni. A találmány feladata egy, az előbbiek során leírt típusú túlfeszültség levezető megalkotása, amely­ben az aktív rész mentén kívánatos lineáris potenciáleloszlást és az optimális feszültségálló ké­pességet egyszerű eszközökkel lehet elérni, de ame­lyet ennek folytán kis sorozatban is gazdaságosan lehet előállítani. Ezt a feladatot a találmány szerinti túlfeszültség levezetőnél az árnyékoló- és irányítótestek talál­mány szerinti kialakításával oldjuk meg. A talál­mány tehát búrázott túlfeszültség levezető, amely­nek villamosán vezető és földelt házában legalább egy oszlopban egymásra helyezett aktív levezetőele­meket tartalmazó levezetőrésze és a nagyfeszültség és földpotenciál közé beiktatott, oszlop alakú aktív levezetőrész mentén közel lineáris potenciaeloszlást létrehozó árnyékoló- és irányítótestjei vannak. A találmány szerint az árnyékoló- és irányítótestek az aktív levezetőrészt megközelítően koaxiálisán körülvevő, egy szigetelőtestben a levezetőrész hossztengelyével párhuzamos irányban egymáshoz képest eltolva elhelyezett, villamosán vezető réte­gek, ahol a szomszédos rétegek egymástól való távolsága egyenlő és a szomszédos rétegek a leveze­tőrész nagyfeszültségen lévő részétől távolodva csökkenő szélességüek, vagy a rétegeknek a hossz­­tengely irányába eső szélessége egyenlő és a szom­szédos rétegek sugár irányban kifelé haladva egy­mástól növekvő távolságban vannak elhelyezve. A találmány szerinti túlfeszültség levezetőben az irányító- és árnyékolótestekként alkalmazott réte­gek méretei csekély ráfordítással igen pontosan szá­molhatók. A levezető aktív része mentén kialakuló potenciáleloszlást egyszerű módon, ezen rétegek lépcsőzetes elhelyezése révén nagy mértékben line­­arizálhatjuk. Következésképpen a levezetőt mini­mális méretűre lehet elkészíteni. A potenciálelosz­lás kiértékeléséhez pedig nincs szükség a villamos térerő jelleggörbéinek felvételére. A találmány egy előnyös kiviteli alakjának leg­alább tíz vezető rétege van, ezáltal a legtöbb fajta túlfeszültség levezető számára kielégítő mértékű linearizálást érhetünk el. Ha a rétegek száma 50-150, a túlfeszültség levezető potenciáleloszlása csaknem teljesen lineáris. A találmány szerinti túlfeszültség levezető egy további előnyös kiviteli alakjában az aktív levezető résztől legkisebb távolságban lévő réteg a levezető rész nagyfeszültségen levő részével szemben van elhelyezve. Eme kiviteli alak esetén rendkívül kis szórtkapacitás mutatkozik a kritikus nagyfeszültsé­gű tartományban. A találmány szerinti túlfeszültség levezető egy további célszerű kiviteli alakjában a rétegek fólia­­szerű szigetelőanyagba, előnyösen kemény- vagy puhapapír-csévébe vannak betekercselve. Ekkor a szigetelőtest készítéséhez az átvezető kondenzáto­rok előállításánál alkalmazott tekercselési techno­lógiát lehet használni. Az ilyen tekercselt szigetelő­testet szükség esetén az aktív rész levezető elemei­nek leszorítására is fel lehet használni. Az aktív levezetőrészben felszabaduló hő elveze­tése végett különösen célszerű az olyan kialakítás, ahol a levezetőrész és a szigetelőtest között a leveze­tőrész hossza mentén elhelyezkedő csatornák van­nak kialakítva. A továbbiak során a találmányt a rajzokon ábrá­zolt kiviteli példák alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti túlfeszültség levezető egy részletének vázlatos hosszmetszetét mutatja, amelyben a rétegek azonos tengelyirányú szélessé­güek és a szomszédosak egymáshoz képest tengely­irányban azonos lépcsőszélességgel vannak eltolva, továbbá belülről kifelé haladva a szomszédos réte­gek egymásközti távolságai egyre nagyobbak, és a 2. ábra a találmány szerinti túlfeszültség levezető sgy részletének vázlatos hosszmetszetét tünteti fel, amelyben a szomszédos rétegek egymástól azonos távolságra -vannak, és egymáshoz képest tengely­irányban azonos lépcsőszélességgel vannak eltolva, továbbá belülről kifelé haladva a szomszédos réte­gek tengelyirányú szélességei egyre kisebbek. Az 1. és 2. ábrán szereplő azonos elemeket azo­nos hivatkozási számokkal láttuk el. A túlfeszült­ség levezető búráját villamosán vezető anyagú és földelt 1 ház képezi, ebben a pl. fém 1 házban van elhelyezve az aktív 3 levezetőrész, amely oszlopsze­­rüen egymásra helyezett 2 levezetőelemekből áll. A 2 levezetőelemek pl. hengerszimmetrikus, cink­­oxidtartalmú ellenállástárcsák, amelyek oszlopsze­­rüen úgy vannak egymásra helyezve, hogy a legalsó ellenállástárcsa a földeléssel, a legfelső pedig 7 nagyfeszültségű vezetővel van összekötve. Az 1 ház gáznemű szigetelőanyaggal, pl. kénhexafluoriddal (SF6) vagy nitrogénnel van kitöltve. A 2 levezetőe­lemek és az 1 ház között egy hengerszimmetrikus 5 szigelelőlcst található, amely az aktív 3 levezető­részt közel koaxiálisán körülvevő, egymástól villa­mosán szigetelt és a 3 levezetőrész 4 hossztengelyé­vel párhuzamosan elhelyezett, villamosán vezető 6 rétegeket foglal magában. A 3 levezetőrész és az 5 szigetelőtest között a 3 levezetőrész palástja mentén húzódó 8 csatornák vannak kialakítva, amelyeken át cirkulálhat a gáznemű szigetelőanyag és adott esetben elvezetheti a 3 levezetőrészben fejlődő me­leget. A 7 nagyfeszültségű vezető közelében lévő belső 6 rétegek tartományában kialakuló villamos F. 1C 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents