186882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés technológiai rendszer automatizálására
186 882 2 csolják, a szervizérpárok üres végeit vagy passzív lezáró elemmel, vagy olyan aktív lezárásokkal látják el, amelyek mindegyike egy-egy rendszerkomponens állapotát érzékeli és szükség esetén a technológiai rendszer helyszínről a szervizműszer segítségével különböző programok indítása és leállítása útján üzemi kísérleteket hajtanak végre, illetve próbaüzemet tartanak. Végül működtető programot kapcsolnak be, amely biztosítja a teljes rendszer automatikus üzemét. A találmány tárgya eljárás technológiai rendszer automatizálására mikroprocesszoros vezérlőberendezés felhasználásával, amelynek során a jelző- és vezérlőkábelek lefektetése, azonosítása, az összekötőpontokhoz való elektromos csatlakozása, a rendszer élesztése és próbaüzeme történik. A találmány tárgya továbbá a vezérlőberendezés . 5 technológiai rendszer automatikus működtetésére, amely közös buszból, annak vezérlését elvégző mikroprocesszoros modulból, valamint a közös buszhoz vezéreltként csatlakozó memória-, párhuzamos input/output, perifériailletsző-, soros inter- 2q face-, számláló-, analóg/digitál átalakító-, digitál/ analóg átalakító-, multiplexer- és a rendszer működtetéséhez szükséges egyéb modulokból, végül a közös buszon keresztül a modulok tápfeszültségét biztosító főtápegységből áll. A könnyebb megértés érdekében először a mikroprocesszoros vezérlőberendezés problematikáját, majd annak a technológiai rendszerhez való illesztését ismertetjük. Az ismert mikroprocesszoros vezérlőberendezések a következő hátrányos tulajdonságokkal ren- 0 delkeznek: Hálózatkimaradás elleni védelmük vagy a jelentős többletkiadással járó szünetmentes táplálást igényli, vagy valamilyen nem felejtő memória egységre van szükség ahhoz, hogy a hálózati feszültség visszatérte után a működés tovább folytatódjon. Egyik megoldás sem ad elegendő információt a rendszer kikapcsolt állapotáról, így a berendezés, nem képes észlelni a kikapcsolás időtartamát és az esetleges illetéktelen beavatkozást, pl. adathordo- 0 zó-cserét, amit a kikapcsolás alatt követtek el. Az általános jelfogadás, ill. meghajtás igényeinek kielégítésére nagyszámú különféle illesztőmodul szükséges, amelyeknek gyártása csak nagy sorozatokban gazdaságos. 45 Az ismert berendezések kikapcsolása általában a tápfeszültség megszakításával történik. Az ilyen típusú berendezések nem tudnak különbséget tenni az átmeneti tápfeszültség-kimaradás és a tényleges kikapcsolás között, továbbá nem nyújtanak lehető- 50 séget a tényleges üzemszünet meghatározott feltételekhez kötött (pl. bizonyos dokumentálás, adatrögzítés stb. befejezését kiváró) késleltetésére. A különböző beszerzési forrásokból származó perifériakészlet esetén általában a jeleket szállító 55 kábelek is különböző típusú csatlakozókban végződnek. Az egységesítés csak közbeiktatott újabb csatlakozópontokkal, ill. átalakítókkal oldható meg. A csatlakozópontok szaporítása azonban drágítja a rendszert és növeli az esetleges hibahe- 60 lyek számát. Az automatikus vezérlőberendezések technológiai rendszerekhez való illesztésére szolgáló ismert eljárásoknál az összekötőkábelek azonosítását általában manuálisan végzik, ohmmérő felhasználá- 65 sával. Mind a kábelazonosításhoz, mind a rendszer élesztéséhez legalább két ember munkájára van szükség, mert az egyes jelző- és vezérlőkábeleknek egymástól távoli két végéhez egyidejűleg hozzá kell tudni férni mérés, ill. beavatkozás céljából. Ez a hagyományos eljárás ma is ugyanolyan, mint a relés automatika idején volt, vagyis lényegében nem fejlődött a mikroprocesszoros vezérlőberendezések megjelenése óta. Ugyanakkor a berendezések fejlődése magával hozta azon igényt, hogy egyre több komponensből (a technológiai jelző-, mérőműszerek, távadók, ill. beavatkozó szervek összefoglalóan a továbbiakban „rendszerkomponensek” néven szerepelnek) álló, egyre bonyolultabb technológiai rendszereket kell automatizálni. Ezen fejlődés, valamint a hagyományos illesztési eljárás változatlan volta gyakran vezet a megbízhatóság csökkenéséhez, és egyre nehezebbé válik az egyre bonyolultabb funkciót betöltő vezérlőberendezés valódi üzemelést szimuláló illesztése. Külön problémát okoz, hogy egyes technológiai műszerek kimenőjeleinek meglétét vagy mérőszámát, ill. egyes beavatkozó szervek működőképességét a vezérlőberendezés nem tudja sem az illesztési eljárás alatt, sem üzem közben ellenőrizni, és ezek meghibásodása kritikus esetekben súlyos zavarokat okozhat. A felsorolt hiányosságokat küszöböli ki a találmány szerinti automatikus vezérlőberendezés és annak illesztésére szolgáló találmány szerinti eljárás, amelyeknek lényeges vonásait az alábbiakban foglaljuk össze. A találmány szerinti automatikus vezérlőberendezés legalább egy közös buszból, annak vezérlését elvégző mikroprocesszoros modulból, valamint a közös buszhoz vezéreltként csatlakozó memória-, szükség szerint párhuzamos input/output-, perifériaillesztö-, soros interface-, számláló-, analóg/digitál átalakító-, digitál/analóg átalakító-, multiplexermodulokból végül a közös buszon keresztül a modulok tápfeszültségét biztosító,főtápegységből áll. Jellemzője, hogy az említett modulokon kívül a kikapcsolás alatt is működő, a közös buszhoz vezéreltként csatlakozó - későbbiekben részletesen ismertetésre kerülő - őrmodullal is el van látva, az egyes hagyományos illesztőmodulok helyett a közös buszhoz vezéreltként csatlakozó, - később részleteiben ismertetésre kerülő - többcélú perifériaillesztő modulokat tartalmaz; végül, hogy a főtápegység - ugyancsak később ismertetendő - önlekapcsoló áramkörrel van kiegészítve, és az említett, a közös buszhoz csatlakozó modulokon a buszcsatlakozóval szemben lévő oldalon elhelyezkedő, az input/output jelek elvezetésére szolgáló kábelcsatlakozók beültetési helyei többcélú input/output nyomtatással vannak kialakítva. A találmány szerinti őrmodul a közös buszhoz csatlakozó buszillesztő áramkörből, az ehhez csat2
