186843. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazodiazepin származékok előállítására

1 186843 2 R1 és R2 közül az egyik aminocsoportot és a másik hidrogénatomot, halogénatomot, trifluormetil-, nitro-, ciano- vagy kis szénatomszámú alkilcsoportot jelent — az aminocsoportot a megfeleli' diazóniumsó redukciója után lehasíthatjuk, vagy a diazónium-són keresztül halogénatomra, ciano- vagy nitrocsoportra lecserélhetjük, vagy nitrocsoporttá oxidálhatjuk. Ezenkívül egy, A és a két C-atom helyéi; valamely (a) általános képletű csoportot és R1 és R2 helyén hidro­génatomot tartalmazó (IV) általános képletű vegyüle­­tet nitrálhatunk, majd a kapott (IV) általános képletű vegyületet — amelyben R1 nitrocsoportot és R2 hidro­génatomot jelent vagy R1 és R2 közül az egyik nitro­csoportot képvisel — a megfelelő amino-vegyületté redukálhatjuk. À b) eljárás kiindulási anyagaként felhasznált (III) általános képletű vegyületeket a (XIII) általános kép­letű vegyületekből (mely képletben A, B és R3 jelenté­se a fent megadott) az észter-csoport hidrolízisével, önmagában ismert módszerekkel könnyen előállíthat­juk. A (XIII) általános képletű vegyületeket — az a) el­járással analóg módon — a (II) általános képletű ve­­gyületek és valamely (XIV) általános képletű izocián­­ecetsav-észter (mely képletben R3 jelentése a fent meg­adott) valamely bázis jelenlétében történő reagáltatá­­sával állíthatjuk elő. Az (I) általános képletű vegyüietek — mint már em­lítettük — rendkívül értékes farmakodinamikai tulaj­donságokkal rendelkeznek. E vegyüietek toxieitása igen csekély és kifejezett antikonvulzív és anxiolitikus hatásokat mutatnak. Az anxiolitikus hatást az alábbi állatkísérletekkel igazoljuk. A kísérletet takarmánydrazséadagoló berendezéssel ellátott billentyűs „Skinner”-dobozban végezzük el. Három különböző napon elvégzett, egyenként egy­órás előkísérletekkel 180—230 g súlyú éreztetett nős­ténypatkányokat arra tanítunk, hogy a takarmány­drazséadagoló berendezés billentyűjének lenyomásá­val 45 mg súlyú takarmánydrazséhoz jussanak (az ál­latok a billentyű minden lenyomása után takarmányt kapnak). A harmadik előkísérlet során a patkányok óránként 150—200 ízben nyomják le a billentyűt. A negyedik előkísérletben a billentyű íenyomása ál­tal előidézett takarmánydrazséadagolást az állatok lá­bára mért rövid elektromos áramütéssel (1,0 mA) kombináljuk. A fenti konfliktus helyzetnek kitett pat­kányok kezdetben még mintegy 5—10 alkalommal le­nyomják a billentyűt, később azonban félelmükben már nem nyúlnak hozzá. Az ötödik előkísérletben a patkányok a lábukra mért elektromos áramütés nélkül ismét lenyomhatják a takarmánydrazséadagoló billentyűjét; az állatok is­mét óránként 150—200 ízben nyomják le a billentyűt. A hatodik előkísérletben a kísérleti állatok szelek­cióját végezzük el. A kísérleti állatok félórával az elő­kísérlet előtt 10mg/kg p.o. dózisban Chlordiazepoxi­­dot kapnak. A billentyű minden lenyomását lábra mért elektromos áramütéssel kombináljuk (konflik­tus). A potenciális anxiolitikus hatás vizsgálatához azokat az állatokat választjuk ki, amelyek ebben az előkísérletben legalább 20—50 ízben lenyomják a bil­lentyűt (szemben a negyedik előkísérletben tapasztalt 5—10 billentyűnyomással). Az eliminációs hányad 5%. A főkísérletben a potenciális anxiolitikus hatás vizsgálatához teszt-vegyületenként és dózisonként ál­talában 8—8 patkányt alkalmazunk. Kezeletlen kont­roll csoportra nincs szükség, mert minden állat saját kontrolljaként szolgál. A teszt-vegyületei K) ml desz­tillált víz és 2 csepp Tween 80 (polioxietilénszorbitán­­monooleát) elegyében oldjuk vagy szuszpendáljuk és az egyórás főkísérlet előtt félórával nyelőszonda segít­ségével adjuk be az állatoknak, A főkísérlet alatt a takarmánydrazséadagoló billen­tyűjének minden lenyomását a lábra mért elektromos áramütéssel kombináljuk (konfliktus) és a billentyű­érintések számát (óránként) regisztráljuk. Az első szignifikánsan anxiolitikus hatású dózist a Wilcoxon-teszttel határozzuk meg (párok összehason­lítása útján). A kísérlet során közvetlenül összehason­lítjuk a főkísérletben regisztrált billentyűlenyomások számát (lábra mért elektromos áramütés, a teszt-ve­­gyülettel történő előkezelés után) a kontroli-kísérlet­ben regisztrált billentyűlenyomások számával (lábra mért elektromos átamütés, konyhasó-oldattal való előkezelés után). Az I. táblázatban az (I) általános képletű vegyüie­tek reprezentatív képviselőinek a fenti tesztben meg­határozott első szignifikánsan anxiolitikus dózisát (ESD) és akut toxieitását (egéren, egyszeri orális ada­golás mellett, DLjo mg/kg) tüntetjük fel. Az (I) általános képletű vegyületeket a gyógyászat­ban a hatóanyagot és inert hordozóanyagokat tartal­mazó készítmények alakjában alkalmazhatjuk. A ha­tóanyagot orális (pl. tabletta, bevonatos tabletta, dra­zsé, kemény- és lágyzselatinkapszula, oldat, emulzió vagy szuszpenzió), rektális (pl. kúp) vagy parenterális (pl. injekciós oldat stb.) adagolásra alkalmas formá­ban készíthetjük ki. A gyógyászati készítményeket oly módon állíthat­juk elő, hogy valamely (I) általános képletű vegyületet inert szervetlen vagy szerves gyógyászati hordozó­­anyagokkal összekeverünk. Tabletták, bevonatos tab­letták, drazsék és keményzselatinkapszulák készítése esetén hordozóanyagként pl. laktózt, kukozicakemé­­nyítőt vagy származékait, talkumot, sztearinsavat vagy sóit stb. alkalmazhatunk. Lágyzselatinkapszulák készítésénél hordozóanyagként pl. növényi olajok, viaszok, zsírok, szilárd vagy folyékony poliolok stb. jöhetnek tekintetbe. Lágyzselatinkapszulák készítésé­nél — a hatóanyag tulajdonságaitól függően — hor­dozóra nincs is mindig szükség. Az oldatok és sziru­pok készítésénél hordozóanyagként pl. vizet, poliolo­­kat, szaccharózt, invertcukrot, glükózt stb. alkalmaz­hatunk. Az injekciós oldatok készítéséhez hordozó­­anyagként pl. vizet, alkoholokat, poliolokat, glice­rint, növényi olajokat stb. használhatunk. Kúpok ké­szítésénél hordozóanyagként pl. természetes vagy ke­ményített olajok, viaszok, zsírok, félig folyékony vagy folyékony poliolok stb. jöhetnek tekintetbe. A gyógyászati készítmények továbbá konzerváló-, oldásközvetítő-, stabilizáló-, nedvesítő-, emulgeáló-, édesítőszereket, színezőanyagokat, aromaanyagokat, az ozmózisnyomás változását előidéző sókat, puffere­ket, bevonatanyagokat vagy antioxidánsokat és/vagy gyógyászatilag értékes további anyagokat tartalmaz­hatnak. Találmányunk továbbá gyógyászati készítmények előállítására vonatkozik oly módon, hogy egy vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents