186843. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazodiazepin származékok előállítására

1 186843 2 (mely képletekben R3 jelentése kis szénutomszámú al­kilcsoport és R4 és R3 jelentése külön-külön kis szén­atomszámú alkil-, allil-, fenil- vagy helyettesített fe­­nilcsoport vagy a szomszédos nitrogénatommal együtt helyettesítetlen vagy helyettesített 3—-8-tagú hetero­­ciklikus gyűrűt — pl. morfolinogyűrűt képeznek), halogénatom, alkil-tio-, aralkil-tio-, N-nitrózó-alkil­­amino-, alkoxi- vagy merkaptocsoport stb. lehet. (Amennyiben X merkaptocsoportot jelent, úgy a megfelelő (II) általános képletű vegyület a megfelelő tiolaktám imino-tiol-formája). A (II) általános képle­tű vegyület és az izociánecetsav-terc-butilészter reak­cióját inert szerves oldószerben (pl. dimetil-form­­amidban, hexametil-foszforsav-triamidban, dimetil­­szulfoxidban, tetrahidrofuránban vagy más megfelelő inert szerves oldószerben) és bázis jelenlétében végez­hetjük el. E célra olyan bázisokat alkalmazhatunk, amelyek az izociánecetsav-terc-butilészter anionjának képzéséhez elegendő bazicitással rendelkeznek, így pl. alkálifém-alkoholátokat (pl. nátrium-metilátot, káli­um-tercier butilátot), alkálifém-hidrideket (pl. nátri­­um-hidridet), alkálifém-amidokat (pl. lítium-amidot, lítium-diizopropilamidot) vagy tercier aminokat (pl. trietiiamint stb.) használhatunk. A reakciót célszerű­en kb. —40 C° és szobahőmérséklet közötti hőmér­sékleten hajthatjuk végre. A találmányunk szerinti b) eljárás során az (I) álta­lános képletű vegyületeket oly módon állítjuk elő, hogy a megfelelő (III) általános képletű karbonsavat tercier butilészterré alakítjuk. Az észterezést önma­gukban ismert módszerekkel végezhetjük el, ugyanak­kor ügyelnünk kell arra, hogy ezzel az eljárással ami­­nocsoportot tartalmazú (I) általános képletű vegyüle­­tek nem állíthatók elő. Eljárhatunk p;. oly módon, hogy egy (III) általános képletű karbonsavat megfele­lő reagenssel (pl. tionil-kloriddal, fosztor-oxikiorid­­dal, oxalil-kloriddal stb.) történő reagáltatással a megfelelő sav-kloriddá alakítjuk, amelyet savmegkö­tő szer jelenlétében tercier butanollal reagáltatunk. Savmegkötő szerként elsősorban tercier aminokat (pl. trietiiamint, piridint, kinukíidint stb.) alkalmazha­tunk. Bizonyos esetekben katalitikus mennyiségű 4-(dimetil-amino)-piridin vagy más hasonlóan reak­cióképes amin is megfelel. Az észterezést két külön lé­pésben végezhetjük el (azaz a reakcióképes karbon­sav-származék képzése, majd tercier butanollal való reagáltatása) vagy — előnyösen — az ún. „egyfaze­­kas” módszert alkalmazhatjuk. Oldószerként pl. halogénezett szénhidrogéneket (pl. metilén-kloridot, kloroformot, 1,2-diklór-etánt stb.), étereket (pl. dietilétert, terc-butil-mcíil-étert, tetrahidrofuránt stb.), acetonitrilt, dimetil-formami­­dot stb. használhatunk. A reakciót célszerűen kb. —10 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmér­sékleten hajthatjuk végre. Eljárhatunk oly módon is, hogy egy kapott karbon­­sav-kloridot vagy a (III) általános képletű szabad kar­bonsav és N,N’-karbonil-diimidazol reakciójával elő­állított karbonsav-imidazolidot nátrium- vagy káli­­um-terc-butiláttal reagáltatjuk. Oldószerként előnyö­sen étereket (pl. tetrahidrofuránt vagy dioxánt), dime­­til-formamidot stb. alkalmazhatunk. A reakcióhő­mérséklet — az alkalmazott oldószertől függően — kb. 0—100 C° lehet, előnyösen szobahőmérsékleten dolgozhatunk. Az (i) eljárás szerint azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben A jelentése a két C atom­mal együtt valamely (a) általános képletű csoport, R1 jelentése cianocsoport és R2 jelentése hidrogénatom, trifluormetil-, amino-, nitro-, ciano- vagy kis szén­atomszámú alkilcsoport vagy R1 jelentése hidrogén­­atom trifluormetil-, amino-, nitro-, ciano- vagy kis szénatomszémú alkilcsoport és R2 jelentése ciano­­vagy kis szénatomszámú alkil-tio-csoport, oly módon állítjuk elő, hogy valamely (la) általános képletű ve­­gyületben levő halogénatomqt cianocsoportra vagy — amennyiben R21 halogénatomot képvisel — ciano­­vagy kis szénatomszámú alkil-tio-csoportra cseréljük le. Kiindulási anyagként előnyösen a megfelelő (la) ál­talános képletű bróm- vagy jód-vegyületeket alkal­mazhatjuk. A reakciót pl. oly módon végezhetjük el, hogy egy (la) általános képletű vegyíiletet inert szerves oldószerben réz(I)cianiddal reagáltatunk, vagy kis szénatomszámú alkil-merkaptánnal hozzuk reakció­ba, a merkaptánból a megfelelő anion képzésére ké­pes megfelelő bazicitású bázis jelenlétében. Oldószer­ként pl. dimetil-formamidot alkalmazhatunk. A reak­ciót célszerűen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Az alkil-merkaptán anionjának képzéséhez bázisként előnyösen nátrium- vagy kálium-alkoholátokat (pl. nátrium-etilátot vagy káüum-terc-butilátot), nátrium­­hidridet stb. alkalmazhatunk. Az (ii) eljárás szerint az (Ib) általános képletű ve­­gyületekben levő aminocsoportot hidrogénatomra, halogénatomra, ciano- vagy nitrocsoportra cseréljük le. A halogén-, ciano- vagy nitro-származékokat oly módon állíthatjuk elő, hogy egy (Ib) általános képletű amino-vegyületet diazónium-sóvá alakítunk, amelyet — adott esetben izolálás nélkül — valamely nitrittel (pl. nátrium-nitrittel), halogeniddel (pl. kloriddal vagy bromiddal) vagy cianidda! reagáltatunk vala­mely réz(I)só jelenlétében. A megfelelő jodidok előál­lítása esetén réz(I)só hozzáadására nincs szükség. A megfelelő fluoridokat célszerűen a megfelelő diazo­nium tetrafluoroboráton keresztül állítjuk elő, pl. UV-fénnyel való besugárzással. A fenti reakciókat vi­zes oldatokban, kb. —10 C° és szobahőmérséklet kö­zötti hőmérsékleten végezhetjük el. Az (Ib) általános képletű vegyületekben levő ami­nocsoportot oxidációval is nitrocsoporttá alakíthat­juk. Oxidálószerként pl. persavakat (pl. perecetsavat, trifluorperecetsavat, m-kfór-perbenzoesavat vagy per­­benzoesavat stb.) alkalmazhatunk. Oldószerként — a felhasznált oxidáiószertől függően — karbonsavakat (pl. ecetsavat stb.), halogénezett szénhidrogéneket (pl. metilén-kloridot, kloroformot, 1,2-diklór-etánt stb.) alkalmazhatunk. A reakciót általában kb. 0 C° és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten hajthat­juk végre. Az aminocsoportot pl. a megfelelő diazóniumsó re­dukciójával cserélhetjük le hidrogénatomra. A reduk­ció pl. valamely ciklikus éterben (mint pl. tetrahidro­furánban vagy dioxánban) vagy dimetil-formamidban való melegítéssel végezhetjük el; előnyösen a reakció­­eiegy forráspontján dolgozhatunk. Az eljárás különö­sen előnyös foganatosítási módja szerint az (Ib) álta­lános képletű amino-vegyületet valamely ciklikus éter­ben (pl. tetrahidrofuránban vagy cíioxánban) tercier butil-nitrittel reagáltatjuk, előnyösen a reakcióelegy forráspontján. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents