186806. lajstromszámú szabadalom • Csatlakozó elosztóra szerelhető túlfeszültség védőkészülék
1 186 806 2 A találmány tárgya csatlakozó elosztóra szerelhető túlfeszültség védőkészülék, amelynek több párhuzamos sorban elrendezett és vezetékeknek a szigetelés eltávolítása nélküli csatlakoztatását lehetővé tevő csatlakozója van. Ismeretes például a 2814018 számú NSZK-beli nyilvánosságra-hozatali iratból egy olyan csatlakozó elosztó, amelynek több párhuzamos sorban elrendezett villamos vezetőknek a szigetelés eltávolítása nélküli csatlakoztatását lehetővé tevő csatlakozó érintkezői vannak. Ezeket a csatlakozó elosztókat túlfeszültség védőkészülékekkel kell ellátni, amely jelentős költségtöbbletet jelent, mivel azokat az alkatrészeket, amelyek a túlfeszültség védőkészülékeket tartalmazzák, külön kell a rendezőkre felhelyezni. Ehhez azonban a csatlakozó elosztóhoz további rendezőpontokra van szükség, ily módon a csatlakoztatási kapacitás lecsökken. A találmány elé célul tűztük ki egy olyan túlfeszültség védőkészüléknek a kialakítását, amelyet a bevezetőben említett módon, csatlakozó elosztóra lehet szerelni, amelynek a kialakítása egyszerű, és amelynek az alkalmazása nem jelent további kábelrendezési intézkedést. A kitűzött célt a találmány szerint úgy értük el, hogy a csatlakozó elosztóra felhelyezhető túlfeszültség levezetőkkel ellátott biztosítólécet magába foglaló vezetőkeret van, a csatlakozó érintkezők mindegyik sorához egy, a vezető keretbe betolható biztosítóléc tartozik, amely betolt állapotban egy sor valamennyi csatlakozó érintkezőjével érintkezik, és mindegyik csatlakozó érintkező túlfeszültség levezetőn keresztül földpotenciálhoz csatlakozik. A találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléknek az az előnye, hogy nem szükségesek járulékos rendezőpontok, és a rendelkezésre álló csatlakozó elosztókra a túlfeszültség levezetők utólag is felhelyezhetők anélkül, hogy körülményes rendezési intézkedésekre lenne szükség. A találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléknek további előnye abban van, hogy ez a túlfeszültség védőkészülék nem igényel további szerelési felületet. A találmány szerinti túlfeszültség védőkészülék egy előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy a vezetőkeret a csatlakozó elosztóra mind elölről, mind hátulról felhelyezhető, és a vezetőkeretnek hátulról történő felhelyezésénél a csatlakozó érintkezők hátrafelé meg vannak hosszabbítva, amely meghosszabbításokon a csatlakozó érintkezők síkjába eső, ferdén letört peremű, ék-alakú bevágás van kialakítva. A túlfeszültség védőkészüléknek hátulról történő felhelyezése mindenekelőtt a csatlakozó elosztóknak új kialakításánál előnyös, mivel ebben az esetben a csatlakozó elosztókon a rendezési munkálatokat a túlfeszültség védőkészülék nem nehezíti meg. A találmány szerinti védőkészüléknek további kialakításait, illetve előnyeit az aligénypontokban ismertetjük, illetve az alábbiakban részletesen ismertetett kiviteli példák kapcsán mutatjuk be. A találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléket az alábbiakban a rajzokon is bemutatott kiviteli példák kapcsán ismertetjük részletesen, ahol az 1. ábra egy csatlakozó elosztónak, vezetőkeretnek és biztosítólécnek a perspektivikus, robbantott ábráját mutatja, amelynél a találmány szerinti túlfeszültség védőkészülék élőiről szerelhető, a 2. ábra egy csatlakozó elosztónak, vezetőkeretnek és biztosítólécnek a perspektivikus, robbantott ábráját mutatja, amelynél a találmány szerinti túlfeszültség védőkészülék hátulról szerelhető, a 3. ábra egy, a találmány szerinti túlfeszültség védőkészülékhez tartozó biztosítólécnek perspektivikus ábrázolását mutatja, és a 4. —6. ábrák a találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléknek további részleteit mutatják. Az 1. ábra baloldalán látható az 1 csatlakozó elosztó, amelyre a találmány szerinti túlfeszültség védőkészüléket kell felhelyezni, amely 1 csatlakozó elosztónak csak a felső fele van ábrázolva. Amint az az ábrából látható, az 1 csatlakozó elosztónak több, párhuzamosan fekvő 2 csatlakozósora van, amelyeken a 3 csatlakozó érintkezőket befogadó nyílások vannak. A bemutatott kiviteli példánál a 3 csatlakozó érintkezők kettős csatlakozó érintkezők. A találmány szerinti túlfeszültség védőkészülékből az 1. ábrán egy 4 vezetőkeretnek a felső része, valamint egy, a túlfeszültség levezetőket magábafoglaló 10 biztosítóléc van ábrázolva. A 4 vezetőkeret két 5 oldallapból, valamint két U-alakú 8 rögzítőrészből áll, amelyek közül az 1. ábrán csak a felső 8 rögzítőrész van ábrázolva. Az 5 oldallapok belső oldalán 6 vezetőhornyok vannak kialakítva, amelyeknek a mellső részén bevezető ferde részek vannak kialakítva a 10 biztosítóléceknek a könnyebb bevezetése céljára. A bemutatott kiviteli példában mindkét 8 rögzítő rész az 1 csatlakozó elosztóra fel van csavarozva oly módon, hogy az 1 csatlakozó elosztó és a 4 vezető keret közötti távolságot egy 22 távtartó hüvely határozza meg. A 8 rögzítő részeken 9 központosító bütykök vannak, amelyek az 1 csatlakozó elosztó nyílásaiba benyúlnak, és a túlfeszültség védőkészülék központosítására szolgálnak. Az 1. ábrán látható továbbá egy 10 biztosítóléc is, amely a 4 vezetőkeretbe bedugható. Ez a 10 biztosítóléc lényegében egy 14 szigetelőtestből és egy U-alakú 11 földelőlemezből áll. A 10 biztosítóléc pontos kialakítását később, a 3. és 4. ábrák kapcsán ismertetjük részletesebben. A 10 biztosítóléc 14 szigetelőtestének oldalain 15 vezetőbordák vannak, amelyek a 10 biztosítólécnek a 4 vezetőkeretbe történő betoláskor a 6 vezetőhornyokkal kerülnek érintkezésbe. Az U-alakú 11 földelőlemez felső oldalán jobb- és baloldalon 13 földelő érintkezők vannak kivágva, amelyek a 10 biztosítóléceknek a 4 vezetőkeretbe történő betolásakor a 7 érintkező nyílásokba bepattannak, és ily módon a 11 földelőlemez, valamint a 4 vezetőkeret közötti érintkezés létrejön. A fémből levő 4 vezetőkeret — az ábrán nem ábrázolt módon — földpontenciálra van kötve. A 2. ábra az 1 csatlakozó elosztónak, 4 vezetőkeretnek és 10 biztosítólécnek egymáshoz képesti elrendezését mutatja, amelynél a találmány szerinti túlfeszültség védőkészülék hátulról van felszerelve. A 4 vezetőkereteknek, valamint a 10 biztosítóléceknek a kialakítása a túlfeszültség védőkészülékeknek mind a mellső, mind a hátulsó beépítéséhez azonos. A túlfeszültség védőkészüléknek a hátulsó beépítéséhez csupán az szükséges, hogy az 1 csatlakozó elosztó 3 csatlakozó érintkezői hátrafelé meg legyenek hosszabbítva annak érdekében, hogy a csatlakozás a 10 biztosítólécekkel biztosítva legyen. A 3 csatlakozó érintkező-5 ÍO ! 5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
