186782. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akaricid és inszekticid hatású 7-szubsztituált 2,3-dihidro-bezofuránok előállítására
186782 2 ban. Op.: 180 °C bomlás közben. À termék egy mintáját analízis céljára izoláljuk és à visszamaradt elegyet a következő lépésnél közvetlenül használjuk fel. 32.2 g nátrium-ditionit 100 ml vízzel készített oldatát hozzácsepegtetjük keverés közben 25 °C-on az előző lépés végső elegyéhez. A kapott elegyet 2 óráig szobahőmérsékleten keverjük, majd 10 percig 70 °C-on. Ezután 148 g kálium-kloridot adunk hozzá és az elegyet szobahőmérsékleten 18 percig keverjük. A kapott elegyet 5°C-ra hűtjük és leszűrjük. A szilárd anyagot szárítjuk és így 2-(2,3-dihidro-benzofurán-7- -il)-hidrazin-szulfonát-káliumsót kapunk (7C). Op.: 255 °C (bomlás közben). 45.3 g 7C vegyület és 500 ml vízmentes etanol elegyét 5—10 °C-ra hűtjük, miközben 23 g vízmentes sósavat adunk hozzá. Az elegyet szobahőmérsékleten 18 óráig keverjük és leszűrjük. Az oldószert a szűrletről lepároljuk és a maradéka (7D) képletű 7-hidrazin-2,3- -dihidro-benzofurán-hidroklorid. 30 g (7D) 150 ml tetrahidrofurán és 24,5 g etil-diizopropil-amin elegyét 5 °C-ra hűtjük, miközben 10 perc leforgása alatt 5,1 g klórhangyasavmetil-észtert csepegtetünk hozzá. A kapott elegyet 30 percig 5 °C-on keverjük, majd 60 °C-ra melegítjük és ezen a hőfokon tartjuk 10 percig. Az illékony anyagot lepároljuk. A maradékot 300 ml vízben feloldjuk és éterrel extraháljuk. Az extraktumot magnézium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert részben lepároljuk. A maradékot lehűtjük és leszűrjük és így (7E) képletű 3-(2,3-dihidro-benzofurán-7-il)-hidrazin-metil-karboxilátot kapunk fehéres színű tennék formájában. Op.: 110—112 °C. 3,5 g (5) képletű vegyület 25 ml benzollal készített oldatát 5 perc alatt szobahőmérksékleten hozzácsepegtetjük 5 g foszgén 75 ml benzollal készített kevert oldatához. Az elegyet egy óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk és az oldószert lepároljuk. A maradékot metanolból kristályosítjuk. A kapott (7) képletű vegyület színtelen szilárd termék, amely 110—U2°C-on olvad. 8. példa 3-(2,3-Dihidro-benzofurán-7-il)-5-metoxi-l,3,4- -oxadiazol-2-(3H)-on (8) 0. 123 g (7) képletű vegyületet 2 ml metanollal és 0,1 ml trietil-aminnal keverjük össze és az elegyet éjjel állni hagyjuk. Az elegyet éterrel hígítjuk,' híg sósavval mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert lepároljuk. A maradékot vékonyréteg-kromatografálással tisztítjuk. A (8) képletű vegyületet krémszínű termék formájában kapjuk, amely 108— 109 ®C-on olvad. A találmány szerinti hatóanyagokat inszekticid és akaricid hatásra standard teszt-módszerekkel vizsgáltuk és az alábbi módon határoztuk meg a hatóanyagok toxicitását: 1. Házi legyeket (Musca domestica [Linné]) vizsgáltunk oly módón, hogy 50 4—5-napos házilegyet egy kalitkába helyeztünk és a kalitkában lévő házi legyeket 0,6 ml tesztvegyületet tartalmazó oldattal bepermetezzük. Permetezés után a legyeket széndioxiddal érzéstelenítettük és egy másik kalitkába helyeztük, amely egy tejes párnát tartalmazott étel gyanánt. A kalitkákat 18—20 óráig tartottuk, ezután kiértékelés következett. Megszámoltuk az elpusztult és az éppen elpusztulóban lévő legyeket és minden tesztvegyületre nézve többszöri dózist alkalmaztunk. 2. Borsólevéltetveket [Acyrthosiphon pisum (Harris)] vizsgáltunk oly módon, hogy széleslevelű babnövényekre 100 levéltetvet helyeztünk. A növényeket a hatóanyag vizes oldatának acetonos hígításával bepermeteztük, amely oldatemulgeáló szert is tartalmazott és laboratóriumi feltételek mellett tartottuk 18—20 óráig konténerekben és ekkor a konténerekben lévő élő levéltetveket megszámláltuk. A tesztek során minden tesztvegyületet különböző dózisokban alkalmaztuk. 3. Felnőtt nőstény kétfoltos takácsatkát [Tetranychus urticae (Koch)] teszteltünk oly módon, hogy 50—75 atkát helyeztünk a tarkabab-növények alsó részére. A leveleket tesztvegyület emulgeáló szert tartalmazó vizes oldatának acetonos hígításával permeteztük be és laboratóriumi körülmények között tartottuk 20 óráig, majd a mortalitási számításokat elvégeztük. Minden tesztvegyületet különböző dózisokban alkalmaztuk. 4. Moszkitólárvákat (Anophelus albimanus [Weide]) vizsgáltunk oly módon, hogy tíz élő és hatásos moszkitólárvát helyeztünk egy edénybe, amely a tesztvegyület 1%-os acetonos oldatának 0,1 ml alikvotját tartalmazza 100 ml desztillált vízzel alaposan elkeverve. 18—22 óra múlva mortalitást számoltunk. Elpusztultnak tekintettük a már elpusztult és a már pusztulásban lévő lárvákat is. Pusztulónak tekintettük azokat a lárvákat, amelyek már nem úsztak egy tűvel való átszúrás után. A tesztet különböző dózisokkal végeztük az egyes vegyületek esetében. 5. Gabonakalász-férget (Heliothis zea [Boddie]) teszteltünk oly módon, hogy széles babnövényeket bepermeteztünk a tesztvegyület vizes oldatának acetonos hígításával, amely emulgeáló szert tartalmaz. A bepermetezés után azonnal 5 lárvát a növényre helyeztünk és 44—46 óráig ott tartottunk. Ezután összeszámoltuk az elpusztult és az elpusztulóban lévő lárvákat. A tesztek során az egyes hatóanyagokat különböző dózisokban alkalmaztuk. Az egyes rovarfajtáknál meghatároztuk a formulázott készítményben azt a hatóanyagkoncentrációt, amely a rovarok 50%-ának elpusztításához szükséges, azaz LCso dózist. Az eredményeket az I táblázat tartalmazza. Az LC» értékeket ppm-ben fejeztük ki. (I) táblázat Vegyület LC50 (ppm) Házilégy Borsó levéltetű Gabonakalász-féreg Takácsatka Szúnyoglárva 1 >0,5 0,000 08 0,043 >0,02 0,016 2 >0,5 0,000 3 0,1 >0,2 >0,1 4 0,005 0,000 03 0,0218 0,03 0,006 5 0,03 0,000 09 0,1 0,2 >0,1 6 0,019 0,000 15 0,078 0,031 >0,1 8 0,05 0,000 6 0,23 — — 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
