186770. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzazol-származékok előállítására
1 2 A szabad alakban lévő új vegyületek és sóik alakjában lévők közötti szoros kapcsolat miatt az előzőekben és a következőkben szabad vegyületeken vagy sóikon értelem- és célszerűen adott esetben a megfelelő sókat, illetve szabad vegyületeket is értjük. A találmány szerinti eljárásnál előnyösen olyan kiindulási anyagokat használunk, amelyek az előzőekben különösen értékesnek nevezett vegyületekhez vezetnek. Az új vegyületek értékes parazitaellenes hatással rendelkeznek, különösen parazita férgek ellen. A hatóanyagokat a kísérleti állatok, így az egerek, hörcsög (Saccostomus campestris), patkány, aranyhörcsög, mongoljird (Meriones unguiculatus), kutya, majom vagy a baromfik különösen jól tűrik, trematódafertőzés, így mételyfertőzés, például Fasciola hepatica kórokozó által előidézett fertőzés, és elsősorban schistosoma-fertőzések, például Schistosoma mansoni, Schistosoma japonicum és Schistosoma haematobium kórokozók okozta fertőzések, tovább filariasis-fertőzések, például Dipetalonema viteae és Litotnosoides carinii kórokozók okozta fertőzések esetén. így például a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó készítmények Schistosoma mansoni kórokozóval fertőzött aranyhörcsögök 6—8 hetes fertőzés utáni kezelésénél egyszeri p. o. beadásnál (például gyomorszondával történő bevitel esetén) körülbelül 30—200 mg/kg-tól kezdődően mutatnak EDTM értéket. Az új hatóanyagokat tartalmazó készítmények filariasis-fertőzések mongoljirdnél (Mariones unguiculatus) makro-és mikro filaricidként való kezelése esetén, ötször p. o. beadás esetén körülbelül 10—50 mg/kg adagoktól kezdve mutatnak EDTM értéket. Ugyanez a helyzet Dipetalonema viteae és Litomosoides carinii kórokozókkal okozott fertőzések esetében is. így tehát a találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületeket tartalmazó készítmények sikeresen alkalmaz hatók melegvérűek kezelésére, ha azok parazita férgekkel, például az előzőekben megnevezettekkel, különösen Filaria-val vannak fertőzve. A következőkben ismertetett kísérletek az (I) általános képletű hatóanyagokat tartalmazó készítmények schistosoma-fertőzés elleni hatását mutatják be fehéregér és szíriai hörcsög példáján. Kifejlett 20-25 g súlyú fehéregereket szubkután befecskendezés útján 80 darab schistosoma mansoni lárvával fertőztünk meg állatonként. Ezeket a lárvákat mind ugyanahhoz a csoporthoz tartozó „pozitív csigáktól vettük le (Biomphilaria glabrata fajta) és 100-150 egérből álló csoportoknak adtuk be injekció útján. A szíriai hörcsögöket ugyanígy kezeltük. Ezután a „Miracidia-hatching-teszt” segítségével megállapítottuk a kifejlett paraziták jelenlétét. A kísérleti állatokat önkényesen 10 állatból álló csoportokra osztottuk, amelyek közül 2 csoport összehasonlításul szolgált. A megmaradó csoportok állatait a kísérleti vegyületek legalább 3 különböző mennyiségű egyszeri adagjaival kezeltük. Egyidejűleg leöltük egy összehasonlításul szolgáló csoport állatait és felboncoltuk azokat annak érdekében, hogy megállapítsuk az átlagos féregszámot a megfigyelési fázis kezdetén. 14 nappal a kezelés után hetenként megállapítottuk, a kivált életképes peték számát a „Miracidia-hatching-teszt segítségével. A kezelés után 6 héttel valamennyi állatot, a kezeletlen összehasonlító csoport állatait is, leöltük és felboncoltuk. A talált schistosomák teljes számát megállapítottuk és meghatároztuk a csoportonként kiválasztott schistosomák számát is. Mindegyik kezelt csoport átlagos féregszámának a két összehasonlításul szolgáló csoport féregszámának az átlagértékéhez való viszonyítás útján meghatároztuk az ED^g-értéket (50%-os csökkenés a kontrollértékekhez viszonyítva). A meghatározást L. C. Miller és M. L. Tainter módszere szerint végeztük. (Proc. Soc. Exp. Bioi. Med. 57, 261-264, 1944). Az (I) általános képletű hatóanyagokat tartalmazó készítmények fonalférgek elleni hatását az alábbiakban ismertetésre kerülő módon határoztuk meg, kísérleti állatokként mongoljirdeket alkalmaztunk (Mariones unguiculatus) és patkányokat (Mastomys natalensis) használtunk. Fiatal kifejlett mongoljirdeket és különböző tenyészetekből származó 30-50 g súlyú patkányokat a Bdellonyssus bacoti fajta kullancsok csípései útján F. Hawking és P, Swll (Brit. J. Pharmacol, 3. 285— 196, 1948) módszere szerint fertőztünk meg. A fertőző tartályokat folyamatos mozgásban tartottuk: minden hétfőn például a kullancsokat Litomodoides carinii kórokozókkal fertőztük meg, amelyek lárvaállapotban voltak. Ezek a kullancsok 8 óra hosszat a különböző rágcsálók perifériás véréből táplálkozhattak, amely számos mikrofilariát tartalmazott. Csütörtökön nem fertőzött rágcsálókat 8 óra hosszat a tartályokban tartottunk, ahol ezeket a frissen kikelt, főként azonban idősebb kullancsok, amelyek a parazita fonalférgek metaciklusos lárváit (Lj) tartalmazták, megcsípték. A szaporodási sűrűséget legalább 50 és legfeljebb 200 mikrofilaria értéken tartottuk. Mintegy 9-10 hét után meghatároztuk a paraziták számát 5 mm3 olyan vérpróbákból, amelyeket a kapilláris véredény-rednszerből, amelyben mikrofilarák keringtek, vettünk. A vérpróbákat, amelyekhez heparint adtunk, 100-szoros nagyításnál mikroszkóp alatt megvizsgáltuk és megállapítottuk, az élő mikrofilariák számát 15 darab 1,8 mm átmérőjű mezőben. A további kísérletekhez csupán olyan állatokat választottunk ki, amelyek 50-nél több míkrofilariát tartalmaztak. Ezeket az állatokat önkényesen különböző csoportokra osztottuk szét és úgynevezett Macrolon-ketrecekben tartottuk ezeket. Mindenkor 3 állatból álló csoport állatainak különböző adagú próbákat adtunk be perorálisan, amelyek a vizsgálandó hatóanyagokat tartalmazták, 5 egymást követő napon keresztül. Egy csoport kezeletlen összehasonlító csoportként szolgált. A kezelés után ugyanazon a napon a mikrofilariákat ugyanúgy megszámoltuk, ahogy a kezelés előtt. Ezeket a számlálásokat a kezelés után szabályos időközökben, 2, 4 és 6 héttel elvégeztük és meghatároztuk az élő és elpusztult mikrofilariákat mindegyik állatnál. A legkisebb hatásos adag (MED) mikrofilariák ellen az a mennyiség, amely legalább 95%-bah csökkenti a mikrofilariák számát a keringő vérben 5 nappal a kezelés után. Ezt az adagot rendszerint egy második kísérletsorozat eredménye igazolta. Legkisebb kurativ adagként (MCD) mikrofilariák ellenazt a mennyiséget fogadtuk el, amely a kezelt állatokban az összes mikrofilariát teljesen elpusztította a kezelést követő hat-186 770 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
