186654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, piridin-származékok, valamint savaddiciós és kvaterner sóik, és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 186 654 A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű, új piridin-származékok, sóik és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. Az (I) általános képletben R, és R2 azonos vagy eltérő jelentésű és hidrogén­­atomot, halogénatomot, trihalogén-metil-, 1—4 szénatomos alkil- vagy 1—4 szénatomos alkoxi­­csoportot jelent. A találmány szerinti vegyületekhez hasonló szerke­zetű vegyidet előállítását ismertetik az alábbi irodalmi helyeken: C. A., 22. 4101; 35., 1781* ; 40., 4112s ; 42., P 1015 b; 47., 9548 e;50., 12390 c;50., 2509 i;55., 17915 e;55., 15413 b; 75., P 103682 b; 76., P 119921 k;82., 16477 g; 90., 86082 g; 92., 52927 b, nem tesznek említést arról, hogy ezek a vegyületek gyógyászati hatással ren­delkeznének. A találmány szerinti (I) általános képletű új vegyüle­­teket például az alábbi eljárások szerint állíthatjuk elő: a) egy 00 általános képletű propiofenont egy (III) általános képletű szerves fém-vegyülettel - a képletben Rí és R2 jelentése a fenti, és M jelentése alkálifém-, elő­nyösen lítium-, nátrium-, káliumatom vagy MgX csoport, ahol X jelentése halogénatom - reagáltatunk, vagy b) egy (IV) általános képletű vegyületet — a képlet­ben Rí és R2 jelentése a fenti — előnyösen alkálifém­vagy kvaterner ammónium-fenolátja alakjában egy (V) általános képletű vegyülettel - a képletben X jelentése halogénatom - vagy annak sójával reagáltatunk, előnyö­sen savmegkötőszer jelenlétében, vagy c) valamely (VI) általános képletű propiofenont — a képletben Rj és R2 jelentése a fenti — egy (VII) általá­nos képletű Grignard-vegyülettel — a képletben X jelen­tése halogénatom - reagáltatunk, és kívánt esetben az a—c) eljárások bármelyike szerint kapott terméket savaddíciós vagy kvaterner ammonium sóvá alakítjuk. A találmány szerinti a) eljárás egy előnyös foganato­­sítási módja szerint a (II) általános képletű propiofenont vízmentes közömbös szerves oldószerben reagáltatjuk a (III) általános képletű szerves fém-vegyülettel, előnyösen a megfelelően szubsztituált fenil-magnézium-kloriddal vagy -bromiddal, vagy a megfelelően szubsztituált fenil­­lítiummal. A reakció lefolytatására protont le nem adó szerves oldószert, például alifás étereket, így dietil-étert, di-(n-butil)-étert, dietilén-glikol-dimetilétert, aliciklusos étereket, így tetrahidrofuránt, dioxánt, alifás vagy aro­más szénhidrogéneket, például ligroint, benzolt, toluolt, xilolt vagy dimetil-szulfoxidot, hexametil-foszforamidot vagy a felsorolt oldószerek elegyét alkalmazhatjuk. A szerves fém-vegyületet legalább ekvimoláris mennyi­ségben használjuk. A reakciót előnyösen közömbös gáz­atmoszférában, például nitrogén- vagy argonatmoszférá­ban valósítjuk meg. A reakcióhőmérséklet —60 °C és az oldószer forráspontja között változhat, előnyösen —30 °C és 100 °C között hajtjuk végre a reakciót. A re­akció lejátszódása után a reakcióelegyet elbontjuk, elő­nyösen ammónium-klorid vizes oldatát alkalmazzuk, és a képződött (I) általános képletű vegyületet elkülönít­jük. A terméket ismert módon, például desztillációval vagy kristályosítással tisztíthatjuk. A b) eljárás szerint úgy járunk el, hogy a (IV) általá­nos képletű vegyületet, előnyösen alkálifém- vagy kvater­nrr ammónium-fenolátja formájában kondenzáljuk az (V) általános képletű tercier aminnal. Tercier aminként például 2-metil-6-bróm-metil-piridint, célszerűen 2-metil- 6 klór-metil-piridint alkalmazhatunk, szabad bázis vagy adott esetben valamely sója, például hidrogén-balo­gé nidje formájában. A reakciót előnyösen közömbös o dószerben, savmegkötőszer jelenlétében hajtjuk végre v zmentes közegben vagy adott esetben víz és szerves odószer jelenlétében. Szerves oldószerként például észtereket, így etil-acetátot; étereket, így dioxánt, tetra­­h drofuránt, dietil-étert; szénhidrogéneket, így ligroint, bmzolt, toluolt, xilolt; halogénezett szénhidrogéneket, így kloroformot, klór-benzolt; savamidokat, így dimetil­­formamidot; ketonokat, így acetont, metil-etil-ketont, n etil-izobutil-ketont; alkoholokat, így etanolt, propá­néit stb. alkalmazhatunk. A (IV) általános képletű v ígyületekből a fenolátokat önmagukban ismert mod­s'erekkel állíthatjuk elő, például alkálifém-alkoholátok­­kd, amidokkal, -hidridekkel, -hidroxidokkal, -karboná­tokkal vagy kvaterner ammónium-vegyületekkel. Sav­­megkötőszerként előnyösen szervetlen vagy tercier s erves bázisokat, például nátrium-hidroxidot, kálium­­hldroxidot, kálium-karbonátot, trietil-amint, piridint, s b alkalmazhatunk. A reakciót adott esetben katalizá­­t rr jelenlétében végezzük. Katalizátorként például alkáli­­flm-halogenidet, előnyösen alkálifém-jodidot használ­hatunk. A reakcióhőmérséklet tág határok között vál­­t rzhat, előnyösen 20 °C és az oldószer forráspontja k ózötti hőmérsékleten végezzük a reagáltatást. A c) eljárás szerint a (VII) általános képletű Grignard­­vcgyületeket, előnyösen azokat, amelyekben X jelentése brómatom, vízmentes közömbös szerves oldószeres közegben az a) eljáráshoz hasonlóan legalább ekvimolá­­r s mennyiségben reagáltatjuk a (VI) általános képletű propiofenonnal. Az (I) általános képletű vegyüleíeket kívánt esetben sivaddíciós sóvá vagy kvatener ammónium-sóvá alakít­hatjuk önmagában ismert módon. Savaddíciós sók elő­állítására szervetlen vagy szerves savakat alkalmazhatunk, például hidrogénhalogenideket, így sósavat, hidrogén­­bromidot stb., kénsavat, foszforsavakat, hangyasavat, ecetsavat, propionsavat, oxálsavat, glikolsavat, malein­­sivat, fumársavat, borostyánkősavat, aszkorbinsavat, citromsavat, almasavat, szalicilsavat, tejsavat, benzoe­­stvat, fahéjsavat; aszparaginsavat, glutaminsavat, N- acetil-aszparaginsavat, N-acetil-glutaminsavat, alkil-szul­­fansavakat, így metánszulfonsavat, aril-szulfonsavakat, így p-toluol-szulfonsavat stb. A sóképzést például úgy végezhetjük, hogy az (I) általános képletű vegyület kö^ zömbös oldószerrel készült oldatához, például etanolos eldatához hozzáadjuk a megfelelő savat és a sót, előnyö­sen valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, például dictil-éterrel kicsapjuk. A kvaterner sóképzéshez előnyösen rövidszénláncú alkil-, alkenil-vagy benzil-halogenidet vagy alkil-szulfáto­­kat alkalmazhatunk. A reakciót szerves oldószerben, cél­szerűen acetonban, acetonitrilben, etanolban vagy ezek elegyeiben végezhetjük, szobahőmérséklet és az oldó­szerek forráspontja közötti hőmérsékleten. A képződött Ivaterner sót például szűréssel izoláljuk, és szükség ese­tén kristályosítással tisztítjuk. A kiindulási anyagok ismertek vagy az irodalomból ismert módon állíthatók elő. A (II) és (VI) általános kép- L tű ketonokat például Friedel-Crafts ketonszintézissel s dntetizálliatjuk [G. A. Oláh Friedel—Crafts and related 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents