186596. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fekélygátló hatású, bázisos lizes savaddíciós sóik előállítására
1 2 A találmány tárgya eljárás az l képletű új, fekélygátló hatású bázisos lizin-származéknak, savaddlciós sóinak, valamint az e vegyületet hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítménynek az előállítására. A fekélybetegségek kezelésére napjainkban leggyakrabban használt hatásmódjuk alapján két fő csoportba sorolhatók: a központi idegrendszeri hatású, főleg antikolinerg készítmények (Antropin, Neopepulsan, Gastrixon) és az utóbbi időben előtérbe kerülő Hj-receptor antagonista vegyületek (Cimetidin, Ranitidin) csoportjába. Azt találtuk, hogy a 6-{Ne-benziloxi-karbonil-L-liziIamino)-kapronsav-metilészter (I), amely kémiai szerkezetét Illetően alapvetően különbözik az eddig alkalmazott és fent említett fekélyellenes szerektől, jelentősen gátolja a különböző módszerekkel kiváltott gyomor- és vékonybél-fekély kialakulását patkányon. Már korábban észleltük, hogy a pílorusz-ligaturált patkányok gyomorsav-híperszekrécióját (Shay•model!) a legegyszerűbb N-benzlloxi-karbonü-amino-savak, pl, az N-benziloxi-karbonil-glicin és -L-alanin is képesek bizonyos mértékben csökkenteni, intraperitoneális(i.p.) adásmód mellett. A 161 955 számú magyar szabadalmi bejelentésben leírtak szerint ez a savszekréciót gátló hatás nagymértékben fokozható, ha a molekulában a hatás kifejtésében fontos benzil-uretán-típusú részt hosszabb, 4-5 szénatomos, egyenes szénlánc választja el a karboxil-csoporttól, amelyet célszerűen valamilyen egyszerű alkil-észtere formájában alkalmazunk, és a molekula még egy o-amino-csoportot is tartalmaz Ne-p-klór-benzÍÍoxi-karboml~L-lizinmetilészter-hidroklorid, Ne-p-klór-benziloxi-karbonil-L-ornitinmetllészter-hidroklorid/. Ezek a vegyületek a patkányokon előidézett Shay-fekélyt gyakorlatilag teljesen kivédik. Újabb, szisztematikus vizsgálataink szerint még előnyösebb farmakoíógtai tulajdonságokkal rendelkeznek azok a vegyületek, amelyekben valamelyw-amino-karbonsav-észtert acilezünk a megfelelően védett L-lizin-származékkal. E vegyületek tehát kémiailag olyan, sóképzésre’ alkalmas, bázikus lizin-származékok, amelyekben a funkci-, ós csoportokat 4—5 szénatomos lánc választja el egymástól. A vegyület-család kiemelkedően leghatékonyabb tagja az 1 képletű vegyidet, amely nemcsak a Shay-fekély, hanem egyéb, mesterséges úton kiváltott fekélyek kialakulását is képes meggátolni patkányokon. Az I képletű vegyületeknek ezt a különleges tulajdonságát mutatja, hogy a hasonló vegyületcsoportba tartozó irodalomból ismert dipeptid-származék, az N-benziloxi-karbonil-L-lizil-glicin-metilészterhidroklorid (Poroshin, K. T. és munkatársai, liv. Akad. Nauk. SSSR Ser. fChim.',' 1972. 2305) csak a Shay-fekélyt gátolja jelentős mértékben. Más típusú szerkezeti analógok, pl. az 6-/N6 ’-benziloxi-karbonil-amino-kapronil-amino/ -kapronsav-metilészter ( Cairns-Smith, A. G. és Pettigrew, R., J. Chem. Soc. C 1969, 1606) és (Zahn, H. és Hidebrand, D., Chem, Bér. 90, 320 /1957/), amelyekből hiányzik a bázicitást és vízoldékonyságot biztosító amino-csoport, pedig már a Shay-fekélyt is sokkal kevésbé gátolják. Az 1 képletű vegyületet bármely, a peptidkémiában használatos módszerrel előállíthatjuk. Célszerű olyan védett lizin-származékból kiindulni, amelyről, az acilezés után, az - o-amino-csoport védőcsoportja szelektíven eltávolítható. Az acilezés áz oldatban és szilárd fázison végzett bármely ismert módszerrel, így dlciklohexil-karbodiimides, vegyes anhidrides, aktív észteres módszerrel kivitelezhető, A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli módja szerint e-amino-kapronsav-metilésztert e-amino-csoportján benziloxi-karbonil-csoporttal, a-amino-csoportján pedig valamilyen savérzékeny védőcsoporttal, Így 2-p-bifenilil-izopropiloxi-karboniI-, o-nitro-fenil-szulfenil-, célszerűen terc-butiioxi-karbonil-csoporttal védett lizin ín situ előállított vegyes anhiaridjévei acilezünk, majd a kapott, teljesen védett vegyületről a védőcsoportot savas, előnyösen sósavas acidolizissel le hasítjuk, így egy lépésben az előnyös fizikai tulajdonságokkal bíró sósavas sót kapjuk, amelyet átkristályosítással tisztítunk. Ebben a formában a vegyület alkalmas különböző gyógyszerkiszerelési formák előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított, új vegyület farmakológiai hatását az alábbi biológiai módszerekkel vizsgáltuk. 1. Shay-fekéty gátlása (Shay,A. és munkatársai, Gastroenterology 5, 43 /1945/) 120-150 g-os, nőstény Wistar patkányokat 24 órát éheztetünk. Ezután az állatok piloruszát éter-narkózisban lekötöttük, és az állatokat ezzel egy időben kezeltük a vizsgálandó anyaggal. A pilorusz lekötése uíáu 4 illetve 18 óra múlva éterrel megöltük az állatokat. A gyomorszekréció térfogatát megmértük, majd a gyomorsav-tartalmat 0,01 n nátriumhidroxid-oldattal, fenolftalein jelenlétében, titrálással határoztuk meg. 2. Aszpirinnel kiváltott gyomorfekély gátlása (Lee, Y, H. és munkatársai, Arch, Int. Pharmacodyn, 19,370/1971/) 24 órát éhezett, 120—150 g-os nőstény Wistar patkányoknak orálisan adtuk a vizsgálandó anyagot. 30 perc elteltével 1Ö0 mg/kg aszpirint kaptak az állatok, szintén orálisan, 4 órával az aszpirin adása után az állatokat éterrel megöltük. A gyomrokat kivettük, a nagygörbület mentén felvágtuk, enyhén leöblítettük, majd a fekélyeket a mirigyes részen, mint barna bevérzéseket megszámoltuk. 3. Vékonybél fekélymodell A vékonybél-fekélyeket 120-150 g-os, nőstény Wistar patkányokon 15 mg/kg indomethacin orális adásával váltottuk ki. A vékonybél-fekélyek kialakulásához legalább 48 óra szükséges. A fekélyesedés értékelését az általunk kidolgozott felfúvásos módszerrel végeztük (Ezer E. és Szporny L., J. Pharm. Pharmacol. 27, 866 /1975/). Ezek során meghatároztuk a kezelt és kezeletlen álla tok vékonybelének szakítószilárdságát. A bélfal szakítószilárdsága a fekélyesedés előrehaladásával értelemszerűen csökken. A vizsgálandó anyagokat orálisan, 30 perccel az indomethacin orális adása előtt adtuk. 186.596 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2