186569. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés magvak, főleg mezőgazdasági vetőmagvak biológiai értékének fokozására

1 186.569 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés magvak, főleg mezőgazdasági vetőmagvak biológiai értéké­nek fokozására. A szakemberek körében valószínűsített, hogy a növények bioáramának jelentős szerepe van a táp­anyagfelvételen, -átalakításon és szállításon túlmenő­en, például a növekedési ingerek kialakításában. A szakirodalomban a napenergia, a bioáram és a nö­­vényfcilődés kölcsönhatása még nem kellően tisztá­zott. Megfigyelésekből ismeretes viszont, hogy a növények a napenergiát csak részben hasznosítják. A magvak biológiai értékének fokozása alatt a csírázás gyors megindítása, a vetés kelésének egyen­letessé tétele, szárazságtűrő képesség fokozása, illetve a napenergia hatékonyságának javítása érten­dő. A TA-1089 a. sz. magyar szabadalmi bejelentés leírásában már javasoltak eljárást és berendezést magvak biológiai értékének fokozására. Eszerint a magvakat vetés előtt nagyfeszültségű sztatikus elekt­romos előtérbe dipolarizálják. Jóllehet a fenti javas­lattal bizonyos mértékig a magvak biológiai értéke fokozható, azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy az így kezelt magvakban az ionok a kezelés után gyakran visszarendeződnek, azaz a kezelés részben eredménytelen marad. így a keze­lés hatására bekövetkező értékváltozások túl nagy szórást mutattak és azok biztonsággal nem repro­dukálhatók. Továbbá, a kezelés hatékonyságának ja­vítása céljából a villamos térerőt ennél nagyfeszült­ségűre kapcsolt -rácskondenzátor feszültségének nö­velésével próbálták megoldani, ez azonban átütés- és gyulladásveszélyt rejt magában. A fenti berendezés helyhezkötött kialakítású, így legfeljebb központi vetőmagelőkészítő telepe­ken alkalmazható. A nagyfeszültségű erőtér előállí­tásához szalagos generátort (Van de Graaf), vagy a hálózatból feltranszformált egyenirányított tápegy­séget (Röntgen), illetve elektroncsöves egyenirányító 1 tápegységet alkalmaznak. További hiányosságként említhető még meg, hogy a fenti berendezésnél a kezelt magvak fémmel való érintkezésének lehetősége is fennáll, ami nem kívánatos. A fenti okok miatt ez a berendezés a gyakorlatban széles körben nem is terjedhetett el. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok ki­küszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat a bevezető­ben leírt, magvak biológiai értékét fokozó meg­oldás továbbfejlesztése, azaz a magvak dipolarizá­­lási hatékonyságának növelése, a reprodukálható­ság biztosítása, viszonylag kis ráfordítás mellett. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitű­zött feladat megoldható, ha megakadályozzuk a ke­zelt magok ionjainak visszarendeződését, másrészt ha a nagyfeszültségű sztatikus villamos erőtér töl­­téssűrűségét növeljük és egyenletesebbé tesszük. Ezzel ugyanis a magok biológiai értéke lényegesen hatékonyabban fokozható. A kitűzött feladatot a bevezetőben leírt eljárás továbbfejlesztésével azzal oldottuk meg hogy a vető­magvakat dipolarizálásuk után a beállott dipolmo­­mentum rögzüléséhez legalább három napig villamo­sán szigetelt körülmények között pihentetjük. Előnyösen a dipolarizálás 10-40 kV/cm feszült­ségértékű sztatikus elektromos erőtérben 2,5-3 kHz frekvenciával végezzük, a pihentetéshez pedig lega­lább 40 kV/vm átütési szilárdságú tárológöngyöle­get alkalmazunk. A találmány szerint előnyös, ha a magvak dipo­­larizálását és pihentetését a vetési hely közelében végezzük. A nagyfeszültségű elektromos erőtérben a mag­vak haladási sebességét és szabad beállását a mag­vak természetes rézsüszögének határértékét megkö­zelítő ferde pályán szabályozható vibrációval állít­juk be. A találmány szerinti eljárás olyan berendezéssel foganatosítható, amelynek ekezlőtérben elrendezett és nagyfeszültségű tápegységgel földpotenciálú felső kondenzátorfegyverzete van. A találmány szerint egymásután elrendezett két, vagy több szalagkonden­zátorként van a felső kondenzátorfegyverzet ki­alakítva. A találmány részletesebben a rajz alapján ismertet­jük. A rajzon: Az 1. ábra a találmány szerinti berendezés vázlatos oldalnézete; A 2. ábra az 1. ábra részletének villamos kapcsolási vázlata; A 3. ábra vetőmagelőkészítő gépsorba ik­tatott találmány szerinti berendezés elvi működési vázlata. Az 1. ábrán a találmány szerinti biológiai vetőmag­­értékfokozó berendezést egészében I hivatkozási számmal jelöltük. Ez a találmány szerint utánfutó­ként van kialakítva, igy 2 futóművel ellátott vontat­ható 3 váza van. A r vázon 4 továbbító asztal rugal­mas 5 felfüggesztéssel van rögzítve és egyúttal a váz­hoz képest villamosán szigetelve. A 4 továbbító­asztal szabályozható rétegvastagságú vetőmagot átadó 6 feladógarattal, 7 védőburkolattal és felbillenthető 8 végburkolattal van ellátva. A 4 továbbltóasztal­­nak az a feladata, hogy a rá feladott rétegvastag­ságú magvakat a 7 védőburkolat alatt elhelyezke­dő 9 kezelőtéren átvezesse. A 4 továbbítóasztalnak a vízszintessel bezárt szöge szabályozható a talál­mány szerint, mégpedig a jelen esetben a 3 váz 3 a bakkal történő beállításával és a beállított helyzet­ben való rögzítésével. Erre a ferde beállításra azonban alább térünk ki részletesebben. A 4 továbbítóasztal excenteres 10 vibrátorral van kapcsolatban ismert módon szabályozható. A 4 továbbítóasztallal együtt rezeg a 9 kezelőtér felső körzetében elrendezett töltéshordozó kondenzátor­fegyverzet és a 4 továbbítóasztal alatt elhelyezkedő földpotenicálú alső 12 kondenzátorlap. A találmány szerint a felső kondenzátorfegyverzet több, a jelen esetben négy, egymásután elrendezett 11 szalag­kondenzátorból áll, amelyek mindegyik a nagy­feszültséget előállító félvezetős 13 tápegységre csatlakozik. A 13 tápegység 14 kábelen át hálózatra csatlakoztatható. A 13 tápegységet részletesebben a 2. ábra kapcsán ismertetjük. A felső 11 szalagkon­denzátorokat és a közös alsó 12 kondenzátorlapot műanyagháló választja el a kezelendő magrétegtől. A 7 védőburkolat külön nem ábrázolt reteszelhető ablakkal van ellátva ellenőrzés, tisztítás és beszabá­lyozás céljából. Az 1 berendezés 6 feladógaratjához 15 szállító­­szalag, a 4 továbbítóasztal leadóvégéhez pedig továb­bi 16 szállítószalag csatlakozik, amely a kezelt magva­kat 17 pihentetőegységbe továbbítja. A 17 pihente­tőegység a környezet földpotenciáljától szigetelt, előnyösen legalább 40 kW/cm átütési szilárdságú tárolóógöngyöleggel, például műanyagfóliával bélelt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents