186558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térhatás előállítására képátviteli rendszerekben, berendezés térhatású kép felvételére, továbbá sztereo diapárok vagy rajzpárok megjelenítésére
A találmány tárgya képátviteli rendszerekben használható háromdimenziós képvisszadási, vagy ezt biztositó vizuális információrögzítési eljárás, amelynek során a jobb és a bal szem információjának megfelelő első és második típusú képet alkalmazunk. A két képtípus javasolt vetítése révén bármely irányból, szemüveg nélkül szemlélhető, térhatású képet árhetünk el. A találmánynak tárgya továbbá megfelelő berendezés, amely fényérzékeny vagy elektromágneses információhordozót fényérzékeny és rögzítő, visszajátszó, közvetítő vagy vetítő feladatot ellátó hagyományos képátviteli láncok bármely részeként alkalmazható. Ismertek mélységhatást eredményező vizuális információátviteli módszerek. Legjobb a holográfia, melynek techniaki részletei nincsenek még kielégítően megoldva. Hagyományos megoldás a polárfényes és az anaglif technika, ahol a két képet merőlegesen poláros, vagy komplementer színű fénnyel vetítjük, és speciális szemüvegen át nézzük. Ezeknél bonyolult felvételi módok szükségesek, és a szemüveg viselése kényelmetlen. Eltérő megoldást ír le az 1976-ban megadott 3.963. 332 lajstrom számú USA szabadalmi leírás. Ehhez speciális film szükséges, amilyent például az 1972-ben megadott 3.019.698 laistromszámú USA szabadalmi leírás ismertet. A filmen rendre első és második típusú (jobb és bal szemnek megfelelő) képek követik egymást. Prizmából álló, két fényutas optikai eszköz adja a megfelelő első és második típisú képet, melyek rögzítése között a filmcsíkot továbbítják. Az ismertetett vetítőben nagy frekvenciával forgó korong szaggatja a fény, és mechanikus fényzárak biztosítják azt is, hogy egyszerre csak egyféle kép érkezzen a filmre. A megoldás hátránya a bonyolult vetítő. A vetítés előtt nagypontosságú beállítás szükséges ahhoz, hogy a két kép kivetítve azonos helyre kerüljön. Jelen találmány célja az ismert megoldások hátrányainka elkerülése. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti USA szabadalomban is alkalmazott időosztásos képrögzítés és vetítés megfelelően alkalmazva igen előnyös a háromdimenziós képátviteli célokra. A jelen találmány létrehozásakor az egyik alapgondolat az volt, hogy az agy a jobb és a bal képnek megfelelő információk párosítását képes hatásosan elvégezni, ha megfelelő ritmusban közlik vele a jobb és bal oldali képeket. Amikor az agy mintát vesz a jobb szem ingereiből, közömbös számára, hogy ugyanazon pillanatban mit lát a bal szem. Ez a szemüveg nélkül élvezhető, időosztásosán térhatású képátvitel alapelve. A felismeréseket és szabályokat rendszerezve: 1) Az első és a második típusú képet, a jobb és a bal kép megfelelő pontját, azonos helyre, az információhordozó anyag, illetve az ernyő megfelelő pontjára kell leképezni. 2) Nem szükséges a két kép precízen alternáló - 1:1 arányú, szünet és átfedés nélküli - visszaállítása, eltérő időtartamig is megjeleníthető a két képtípus. A képek jellegével és más tényezőkkel ezen tartamok változhatnak is; a képnek "ritmus" adható. Ez azt jelenti, hogy például a filmszalagon eltérő számban váltakozhat a kétféle képkocka. 3) előnyös a két képtípus váltakozását áttünéssel megoldani: néhány képkocka során csökken az első típus kép fényereje, mialatt növekvő fényerővel jelenik meg a második típusú kép. Ilyenkor tehát kétféle információt, csökkentett intenzitással tártál--1 mazó átmeneti rögzítések is előfordulnak. 4) előnyös lehet az első típusú képet kisebb (például 13) időarányban, de nagyobb intenzitással megjeleníteni. Elérhető térhatás úgy is, hogy a csökkentett intenzitással állandóan megjelnített első típusú képet nagyobb intenzitással, időszakosan nyomja el a felvillanó második típusú információ. 5) Előnyös lehet az első és második típusú képeken kívül közbelső és oldalirányban kissé azokon túllépő perspektívájú képeket is közvetíteni. Dymódon elvileg egy "észlelési ellipszoid" pontjaiból vihetünk át képeket. Ezen kiegészítő perspektívák fokozhatják a térhatást, és eltérő számban, akár véletlen eloszlással fordulhatnak elő. 6) A kísérletek szerint kb. 2, 8, 32 vagy 128 Hz ± 20% képváltogatási frekvencia adhat különösen jó térhatást. A nézők eltérései dacára, ezek kis szórással alkalmasak a térhatás elérésére. A kisebb frekvenciák különösen diavetítéskor előnyösek. 7) A hagyományos síkképátviteli rendszerek be és/vagy kimeneti tagját módosíthatjuk a térhatás érdekében, így az eltérő rendszerek változatlanul felhasználhatóak. Állóképek esetében előnyös speiális vetítőt alkalmazni. 8) A valós térhatás elérése érdekében előnyös a szemtávolsággal (65 mm) mint bázistávolsággal rögzíteni és váltva súlyozott ritmussal visszaállítani az első és második típusú képeket. A találmány a fenti felismerések alkalmazása: mágnesszalagon, mágneslemezen, vagy fényérzékeny anyagon rögzíthetünk vizuális információt, két képtípust súlyozott számban és/vagy súlyozott fényintenzitással alkalmazva. A súlyozott szám azt jelenti, hogy az első és a második típusú képek száma egynelő vagy eltérő lehet, szabályosan vagy véletlenszerűen változhat. Felvételkor és lejátszáskor normál filmsebességet feltételezve például minimum egy, és maximum hat első típusú képkockát minimum egy és maximum hat darab második típusú követ, miközben átmeneti, "vegyes" képkockái is megengedettek. A súlyozott fényintenzitás azt jelenti, hogy rögzítés közben az első és/vagy második típusú kép intenzitása adott szabály szerint változhat. üres képkocka is megengedett, amit fényzárral érhetünk el. Előnyös közbülső és kiegészítő perspektívájú képeket is alkalmazni. Az eljárás alkalmazható képreprodukció esetére is, a két típusú képet azonos helyen, megfelelő időrendben, súlyozott gyakorisággal és intenzitással állítjuk vissza. Megfelelő például sztereo diapárt 2,4 Hz-el váltakozva vetíteni. Az előbbi magasabb frekvenciák és fénymoduláció alkalmazása is előnyös lehet. A leírt célok elérésének érdekében sokféle eszközt és berendezést alkalmazhatunk. Az egyike előtét vagy adapter eszköz például feszültségvezéreit folyadékkristály vagy Ken cella által modulált fényutakat egyesít, illetve fordított irányban két részre bont, így egyik irányban kamera előtt, térhatású képrögzítésnél, másik irányban két diavetítő mögött, térhatású diavetítésnél alkalmazható. Előnyös lehet két, szinkron üzemmódban járatott elektronikus kamera alkalmazása is, melyek kimenő jeleit elektronikus egységgel sorositjuk. A kamerák váltakozó működtetése és összedrótozása is megfelelő lehet. Fénymodulációt elérhetünk mechanikusan például forgó korongokkal, amelyek kivágott szektorokkal, vagy átlátszó, de néhol fényzáró bevonattal ellátott felülettel rendelkeznek. A korongokat vagy tárcsákat előnyösen elektromotor 2 186.558 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
