186513. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus hőkioldó villamos motorokhoz

I 186 5 ! 3 2 A találmány tárgya elektronikus hökioldó villa­mos motorokhoz, célszerűen búvárszivattyú moto­rokhoz, ahol a motor és az azt működtető hőkiol­­dóval ellátott kapcsoló környezeti hőmérséklete eltérő. Villamos motoroknak a használat közbeni védel­mére valamint a nehéz indítási viszonyok, túlterhe­lés, fáziskimaradás, feszültségcsökkenés, frekven­cianövekedés, lefékezett forgórész következtében fellépő károsodások elkerülésére általában termi­kus védelmet szokás alkalmazni. Kétféle termikus védelem ismeretes, közvetlen és közvetett. A köz­vetlen termikus védelemnél a hőmérséklet érzékelé­sére egy termisztort vagy több sorosan kapcsolt termisztort alkalmaznak, és ezek általában Wheal­­sone-hid egyik elemét képezik. A hidat pedig úgy méretezik, hogy a kimenő feszültsége által működ­tetett beavatkozó szerv a motor disszipációs görbé­jének egy előre meghatározott pontjánál kapcsolja le a motort a hálózatról. A termisztorok által érzé­kelt hőmérséklet a motorok disszipációs görbéjén egy gyakorlati tapasztalatok alapján előre megha­tározott teljesítményértékhez tartozik. Természete­sen az ehhez tartozó áramérték a motorban olyan hőmennyiséget fejleszt, amely arra már káros ha­tással van. A közvetett védelem esetében a hőmérsékletet egy ikerfém szolgáltatja, mégpedig úgy, hogy a terhelő áram átfolyik rajta és a motorhoz hasonló­an felmelegíti azt. így tehát az ikerfém a motor hőmása lesz. Ennél a kialakításnál még egy további mechanikus elemet kell alkalmazni, amely az el­mozdulást a beavatkozó szerv működtetésére al­kalmas villamos jellé alakítja át. Mindkét megoldásnak van előnye és hátránya. A termisztorok előnye, hogy a motor tekercsfejébe vannak elhelyezve, így előnyösen a káros hatást kiváltó hőmérsékletet érzékelik, és az alapján törté­nik a beavatkozás. Hátránya azonban, hogy a lefékezett forgórész és szakaszos üzem esetén nem tud az igényeknek megfelelően beavatkozni. Problémát jelent az al­kalmazásuk azoknál a motoroknál, ahol a működ­tető kapcsolók távol vannak a motoroktól (pl. mély kutaknál), ui. az érzékelőket egy külön kábellel kell a kapcsolókhoz catlakoztatni és szűkös férőhely esetén (kútbéléscsőbe) nehézkes az elhelyezésük és a hosszú kábel is drága. . Az ikerfémes hőmérséklet-érzékelés hátránya az, hogy csak akkor képes a villamos motor „hőmá­sát” képezni, ha azonosan változó környezeti hő­mérsékleten működnek. Nem nyújt tehát védelmet akkor, ha a motor állandó környezeti hőmérsékle­ten üzemel, a kapcsoló a hőkioldóval pedig tőle távolabb változó környezeti hőmérsékleten. A bú­várszivattyú motorok jó példaként szolgálnak erre az esetre, ugyanis ezek általában kutakba vannak beépítve, amelyeknek mélyén (néhányszor 10 in­tői, néhányszor 100 m-ig) állandó a hőmérséklet, a föld felszínén uralkodó hőmérséklet pedig ettől lé­nyegesen eltérhet. Ez a gyakorlatban azt eredmé­nyezi, hogy nyáron, amikor a hőmérséklet maga­sabb a felszínen, mint lenn a kútban, a motorvédő kapcsoló a szükségesnél hamarabb lekapcsolja a motort, télen pedig olyankor sem kapcsolja le, ami­kor a motor hőmérséklete a megengedett értéket jóval túlhaladta. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy télen sokkal több búvárszivattyú motor ég le mint nyáron. Ezen probléma kiküszöbölésére gyár­tanak ugyan hőkompenzált hökioldókat, azonban ezek csak pozitív hőmérséklet-tartományban mű­ködnek jól. A találmány célja, hogy olyan hökioldót hoz­zunk létre, előnyösen azokhoz a villamos motorok­hoz, amelyeknél a hőkioldóval ellátott kapcsolójuk és a motor eltérő környezeti hőmérsékletű helyen működnek. A hőkioldó az előzőekben említett hát­rányokat azzal küszöböli ki, hogy működése füg­getlen a környezeti hőmérséklettől. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy az ikerfémes hökioldó is közvetett módon, tehát az átfolyó terhelő túláram hatására kapcsolja ki a motort és ezt figyelembevéve egy olyan hökioldót hoztunk létre, amely szintén közvetett módon érzé­keli a motor hőmérsékletét, de a hökioldó elektro­nikus elemekből van kialakítva, és működése gya­korlatilag független a környezeti hőmérséklet vál­tozásoktól. így a bevezetőben említett hátrányokat kiküszöböltük. Vizsgáljuk meg először, hogy az ikerfémes hőki­oldó a motor védelme közben hogyan működik. A szabvány megadja a disszipációs görbén néhány nevezetes pontra, hogy a villamos motorok ezek­ben a pontokban a névleges áramuknak hányszo­­rosával és mennyi ideig terhelhetők túl anélkül, hogy károsodást szenvednének. Az 1. ábrán egy ilyen terhelési görbe látható, amelyiket úgy kap­tunk meg, hogy a megadott pontokat összekötöt­tük. A vízszintes tengelyen a névleges áram 1,05-8- szorosa van felvive, míg a függőleges tengelyen az a maximális idő van feltüntetve, amely alatt a mo­torokat le kel! kapcsolni a hálózatról. Ez a függ­vény lényegében a lekapcsolási jelleggörbe. Az iker­fém elhajlása a terhelő áram növekedésével nő, mégpedig időben exponenciálisan. Vagyis ebben az esetben egy olyan átalakító az ikerfémes érzékelő, amely villamos áramot alakit át elmozdulássá az időnek exponenciális függvénye szerint. A motor működése közben a névleges áram alatti áramával melegíti az ikerfémet és az a hideg állapotbeli hely­zetét elhagyva a végálláskapcsoló felé közelít, ha a terhelőáram növekszik. A terhelőáram változó ter­helés esetében bizonyos mértékű lengéseket végez, ugyanígy az ikerfém is hol közeledik, hol pedig távolodik a végálláskapcsolótól. így előfordulhat az, hogy a névleges áram fölé emelkedik a terhelő­áram és mégsem történik iekapcsolás, mivel az csak a megengedett időn belül volt magas. A találmány szerinti elektronikus hőkioldóval az ikerfémes hőkioldó hasznos tulajdonságait valósít­juk meg. Az eltérés az, hogy az ikerfémes hőkioldó analóg módon valósítja meg a lekapcsolási jelleg­görbét, míg a találmány szerint csak a görbe 16 pontját, illetve nagyobb motorok esetén tetszés sze­rinti 2n pontot. Gyakorlati tapasztalatok alapján a 16 pontos közelítése a görbének 3,5 kW névleges motorteljesítményig megfelelőnek bizonyult. Álta­lánosságban pedig kimondható, hogy az indulási áram legalább 2 A-kénti lépésekben legyen a görbé­re felvive, azaz 100 A induló áram esetén legalább 5 10 15 20 25 30 5 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents