186509. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos hálózatokban földzárlatkompenzációs paraméterek mérésére, beállítására és soros rezonanciás túlfeszültségek elleni védekezésre
I 186 509 2 jelel az A2 áramváltó a szabályozó S egység megfelelő 5 bemenetére adja. A szabályozó S egység aritmetikája a földzárlati paramétereket az alábbi képletek szerint számítja (figyelembe véve azokban az aszimmetrikus, illetve szimmetrikus la, illetve IK hibahelyi áramokat is): 4 " 4z 4 (l) 4 = 4 + Ä.d+Ä.cs (2) Or - Ü0 —í = / • ~ -/ (3) z 9Z t?, , d ^Lcs K — (4) 4 A kompenzálási k tényező az induktiv és kapacilív jellegű áramoknak csak a meddő összetevőjét veszi számításba, ezért skalár jellegű. A felülhúzott mennyiségek komplex síkban értelmezett vektormennyiségek. A számításhoz kiolvasunk a REPRÓM tárban elhelyezett értékekei is, pl. a kihelyezett T2 ívoltó(k) lLd áramát, továbbá, ha a szabályozott TI ívoltó diszkrét inkrementumok szerint állítható, az egyes fokozatokhoz tartozó IIcs áramokat, valamint az alállomásra jellemző egyéb olyan állandókat, mint a Z terhelőimpedancia mértéke vagy a mérőátalakílók áttétele. Ezek az értékek a berendezés hitelesítésekor felvehetők. A szabályozó S egységben célszerűen a kompenzáltság, esetleg a meddő maradékáram és a megfelelő referenciaértékkel való összehasonlítás egybevetésével határozzuk meg a szabályozott TI ívoltó hajtására kényszerítendö mozgásirányt, majd a működtető 8 kimeneten át kerül a megfelelő értelmű indítóutasítás a T! ívoltó hajtásának működtető bemenetére. Az új munkapontban ismét mérési művelet következik, a mért adat feldolgozása során az aritmetika összehasonlítja egyfelől az előző ciklus munkapontjának megfelelő, illetve a pillanatnyi munkapontnak megfelelő, másfelől a referencia munkapontnak megfelelő értékeket és a szabályozás addig folytatódik, amíg a referencia érték a két munkapont megfelelő értékei közé nem esik, ezután a szabályozós egység működtető 9 kimenetén át érkező utasítás kiiktatja az A fázis áramköréből a Z terhelőimpedanciát. Amikor a szabályozó S egység megfelelő 6 bemenetére az üzemmód Ü kapcsoló „mérés” üzemmód utasítást ad, a pillanatnyi ívoltóállásnak megfelelő munkapontban játszódik le a mérési-kiértékelési folyamat; ennek végeredményéi is megjeleníti a kijelző J egység. A berendezés rczonancíavédelrni V egységének analóg 12 és 13 bemeneteire csatlakozik az U0 feszültséggel arányos jelet szolgáltató második FI feszültségváltó, illetve az N táphálózatra csatlakozó transzformátor tekercselés zérus sorrendű áramával arányos jelet szolgáltató további A1 áramváltó. A rezonanciavédelmi V egység kétállapotú 14 bemenetére az N táphálózati Ml megszakító(k) egyik sarkának (ki, illetve bekapcsolt) állapotára érzékeny jelzőeszköz csatlakozik. A szabályozó S egység 11 kimenetéről a rezonanciavédelmi V egység kapujel 15 bemenetére adott jel az lLü és ILcs áramok pillanatnyi arányától függően ad tiltóvagy engedélyező parancsot, ugyanis a 2.c részábrán mutatott, az N táphálózat által szolgáltatott gerjesztő Ug feszültség a párhuzamosan kapcsolódó TI és T2 ívoltók és a hálózati zérus sorrendi C0 kapacitás alkotta soros rezgőkörben az ■4cs ^Lcs 4d összefüggésnek megfelelően leosztva, Ug feszültségként jelenik meg. A soros rezgőkör gerjesztettségének veszélyességét a gerjesztő Ug feszültség mértékéből lehet ellenőrizni, ezért, ha az adott alállomásra jellemző gerjesztő Ug feszültségből a leosztási arány megváltozása miatt a megengedettnél nagyobb hányad iktatódba! a soros áramkörbe, élesíteni kell a rezonanciavédelmi V egységet. Ha annak 12 bemenetén át az alállomási K hálózat soros hibáját reprezentáló jel érkezik, illetve a 13, 14 bemeneteken át az N táphálózat soros hibáját reprezentáló jel érkezik, e jelek a gerjesztő U? feszültség tartós fennállását jelzik és ezért a rezonanciavédelmi V egység 16 kimenetéről túlkompenzálásnak megfelelő irányú parancs jut a szabályozott TI ívoltóra. Emiatt - a hibafeltételek elhárulását követően -a rezonanciavédelmi V egység megfelelő 18 kimenetéről a szabályozó S egység indító 7 bemenetén át szabályozási folyamat megkezdésére irányuló parancs jut a szabályozó S egységbe, amely megfelelő beavatkozó jel(ek) előállításával és kiadásával helyreállítja a referenciaállapotnak megfelelő földzárlatkompenzációs állapotot. A találmány szerinti berendezés így egyesíti magában a földzárlatkompenzációval kapcsolatos üzemviteli és védelmi automalikákat, kivéve a föidzárlalvédelmi eszközt. A különböző funkciók ilyen együttes ellátása a szervezés továbbfejlesztését, egyszerűsítését, illetve nagyobb rendszerbe való beillesztését is megkönnyíti, illetve részben ez teszi lehetővé. Ha a szabályozó S egységet mikroprocesszor vezérlésű, célorientált kisszámítógéppel alakítjuk ki vagy mind a szabályozó S egységet, mind a rezonanciavédelmi V egységet a telemechanizációban mind szélesebb körben és változatosabban alkalmazott számítógépes rendszerek valamelyikének részeként alakítjuk ki és önálló illesztő (interface) szerveken át csatoljuk a villamos K hálózathoz (amihez a fentiek ismeretében a szakember megtalálja a szakirodalomban a szükséges útmutatásokat és apparátust), akkor az ismert ívoltószabályozásoktól eltérően mód nyílik a hálózat ilyen jellegű változásainak számjegyes folyamatos ellenőrzésére. A berendezésben megvalósítható működésmód lehetővé teszi az ívoltók nonlinaritásainak számba vételét is. A rezonanciavédelmi V egység és a szabályozó S egység találmány szerint megvalósított interaktiv kapcsolata minimálisra csökkenti a soros rezgököri túlfeszültségből eredő veszélyeztetést. A találmány realizálásának sokoldalúságát további példákkal is lehetne szemléltetni. Közülük még egyet említünk. A számítógépes rendszerbe integrálás részlegesen is végezhető pl. úgy, hogy a 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 4
