186481. lajstromszámú szabadalom • Készítmény és eljárás tüzelőber tűzoldali tisztítására

3 186481 4 A találmány tárgya készítmény és eljárás tüzelőberen­dezések tűzoldali tisztítására. Ismeretes, hogy a tüzelőberendezések belső falait rendszeresen tisztítani kell. Ez az igény a növekvő ener­giahordozó áraknak betudhatóan egyre fokozottabban jelentkezik. A tisztításokra szolgáló ráfordítások, illetve az elérhető energiamegtakarítás ma már a gyakoribb tisztításokat is rentábilissá teszi. Sőt népgazdasági szin­ten is számottevő megtakarítás érhető el a gyakoribb időközönként végzett tisztításokkal. Ezért a tüzelőbe­rendezések megfelelő tisztítása fennálló igény. A tüzelőberendezések tisztítási módjaira nézve a kö­vetkező besorolások elfogadottak : folyamatos vagy sza­kaszos, továbbá fizikai vagy kémiai módszerek. A folyamatos tisztítási módszerek lényege, hogy olyan vegyületeket adagolnak a működő kazán tűzterébe, amelyek az ott kifejtett hatásukkal a lerakódások kép­ződését lényegesen csökkentik (1.166 893 sz. magyar sza­badalmi leírás). Azonban a legtökéletesebb folyamatos tisztítási módszerekkel is a kazánok belső felületein min­dig marad egy mikro-vastagságú koromréteg, amely le­hetetlenné teszi az esetleges hajszálrepedések észlelését, a kazánellenőrzés végrehajtását. Az előbbi okok miatt elkerülhetetlen a kazánok időn­kénti tisztítása ; erre a fizikai és kémiai módszerek, vala­mint azok kombinációi szolgálnak. Szakaszos fizikai tisztítási módszereken a klasszikus eljárásokat értjük, mint pl. kefélés, vízsugaras mosás, gőzlefúvás, kaparás, vésés. Ezeknek a hátránya azonban, hogy munkaigénye­sek, lassúak és a csőfelületeken esetleg mechanikai káro­sodást okoznak. További hátrány, hogy a kazánok szűk részei ilyen módon sohasem tisztíthatok megbízhatóan. A kémiai tisztítási módszerek elterjedésének oka, hogy a fizikai módszerekhez viszonyítva kevésbé munkaigé­nyesek és hatékonyabbak. A kémiai tisztítási eljárásokat alapvetően arra alapítják, hogy a kazánokban lerakodott korom és túlnyomórészt az egyéb szennyeződések is sa­vasak, a tisztítószernek semlegesíteni kell őket. Erre a célra alkálifémek és alkáliföldfémek gyenge savakkal képzett, lúgosán hidrolizáló sóit szokták alkalmazni (például a 360 072 sz. svájci szabadalmi leírás). Azok a tűztéri tisztítószerek a leghatékonyabbak, amelyek meg­felelő semlegesítő hatáson kívül egyéb aktivitással is rendelkeznek, például intenzív gázfejlődés következté­ben létrejön a habosodás, amelyet a 171 436 sz. magyar szabadalmi leírás esetében például a nátrium-hidrogén­­-karbonáttal érnek el. A tisztítószer nedvesítőtulajdon­sága is lényeges, ugyanis fontos, hogy a szer a tűztéri le­rakódások kapilláris-rendszerébe is bejusson. A 863 574 sz. francia szabadalmi leírás szerint am­­móniumoxalátot és ammóniumformiátot alkalmaznak a tisztítószerhez. Ennek az összetételnek hátránya azon­ban, hogy a bomláskor szabaddá váló anionjai elég toxi­­kusak. Az előbbiekhez hasonló problémát jelent az 1 810 424 sz. német szövegségi köztársaságbeli szabadal­mi leírás szerinti összetétel is. A tisztítószer a savas lera­kódások semlegesítésén túl úgy működik, hogy a kazán begyújtása után a szer egyes alkotói hőbomlás következ­tében gázokat fejlesztenek, ezzel elősegítik a felületek megtisztulását (Iepattogzódás). Az említett szabadalmi leírás szerinti termék előállításánál azonban nehézséget jelent, hogy vizes rendszerekben nehezen oldható né­mely alkotó (például azo-bisz-izobutiro-nitril), vagy a bomlástermék toxikus (I. ugyancsak azo-bisz-izobutiro­-nitril), vagy környezet- és munkavédelmi okok miatt azok gyártása megszűnt, illetve korlátozások alá esik. A korábban nevünkre engedélyezett 171 436 sz. ma­gyar szabadalmi leírás szerinti termék alkalmazása so­rán számos tapasztalatot gyűjtöttünk és hiányosságokat tártunk fel. Problémát okozott például, hogy a szerrel jó tisztítóhatás csak nagy felületaktívanyag-koncentráció mellett érhető el, továbbá az igen eltérő polaritású tűz­téri lerakódások nedvesítése sem minden esetben töké­letes (ez legfőképpen a kevésbé poláros kormokra vonat­kozik). A nem megfelelő nedvesítő tulajdonságoknak az is következménye lehet, hogy a szer csak felületi le­rakódások felső rétegeit nedvesíti, semlegesíti és az alsó — a kazánfalhoz közelebb eső — rétegekhez nem jut le. Ezért ezzel a szerrel a tisztítás minősége nem megfelelő. Esetenként további problémát jelent, hogy a tisztítás utolsó fázisában — a bő vizes mosás — túl sok szenny­vizet eredményezhet. Továbbá nem előnyös a 171 436 sz. magyar szabadalmi leírás szerinti készítménynél az sem, hogy hatóanyaga az igen gyakori szulfátos lerakó­dásokkal nátriumszulfáttá alakul és hőre rendkívül sta­bil bevonat képződik a tűztér falain. Az utóbbi bevonat esetenként elősegíti a berendezés idő előtti elszennyező­dését, továbbá ronthatja a hőátadási viszonyokat is. Ezek a hőre stabil termékek különösen akkor jelenthet­nek veszélyt, ha a mosással a falon fölhabosodott ter­mék nem távolítható el (például nehezen hozzáférhető helyen van), mert ilyenkor a hab megszilárdul és foko­zott elszennyeződés fog bekövetkezni. A találmány szerinti megoldás célkitűzése, hogy az előzőekben ismertetett hátrányokat kiküszöböljük. Fel­ismertük, hogy ez csak olyan készítménnyel valósítható meg, amely az alábbi feltételeknek megfelel : 1. A tisztítószemek erős semlegesítő hatással kell bír­nia és 2. a lerakódásokat — amelyek igen széles spektrumot fednek át — laza (éghető korompelyhek, kéntartalmú lerakódások, réteges éghető- és éghetetlen lerakódások, lágy tapadó korom pelyhek) jól kell nedvesítenie, azok kapilláris rendszerébe föl kell szívódnia. 3. A semlegesítés folyamán gázt kell fejlesztenie, amellyel járó habosodás már eleve tisztító hatású. 4. Hő hatására nagyrészt gázállapotú alkotókra kell elbomlania, mégpedig úgy, hogy a hőbomlással járó további gázképződés a lerakódások lepergését elősegítse. 5. Egyetlen alkotó fölhasználhatósága sem eshet munka-, illetve környezetvédelmi megfontolások miatt korlátozások alá. Összegezve tehát, a találmány szerinti készítmény és eljárás célkitűzése a technika jelenlegi állásából eredő hátrányok kiküszöbölése és a tüzelőberendezések tisztí­tásának az eddigieknél tökéletesebb módon való megol­dása. A találmány szerinti eljárás előre nem várt, kiemel­kedően jó eredményt adott az eddigi vizsgálataink során. A találmány szerinti készítmény részletes ismertetése előtt rá kívánunk mutatni néhány körülményre : 1. Nevezetesen réz és/vagy nikkel kationok kedvező katalitikus hatást tudnak kifejteni a tűztéri lerakódások leégetésében. 2. A szer alkotóinak hődisszociációját (hőbomlási haj­lamát) számottevően meg tudtuk növelni a korábbi, 171 436 sz. magyar szabadalmi leírásban leírt összetétel­hez képest ; a fölhasznált tisztítószer koncentrátum tö­megére vonatkoztatva legfeljebb 0,1—15% anyag marad vissza, előnyösen kevesebb, mint 1%-a a bevitt tisztító­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents