186480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O-(trifluor-metil)-anilin előállítására
3 186480 4 A találmány tárgya eljárás o-(trifluor-metil)-anilin előállítására (trifluor-metil) benzolból. Az o-(lrifluor-metil)-anilin ipari szempontból jelentős vegyület, mert közbenső termékként használható színezékek és növény védőszerek hatóanyagainak előállítására. Az o-(trífluor-metil)-anilin előállítására több eljárás ismeretes a szakirodalomból. Ilyen eljárást ismertetnek Kemichi Fokúi és munkatársai (Chemical Abstracts 1960 4430 b); (trifluor-metil)-benzolt nitrálnak és a kapott m-nitro-(trifluor-metü)-benzolt m-(trifluor-metil)-anilinná alakítják ét. Ez utóbbi vegyületet ecetsavval acetilezik, Így m-(acetil-amino)-{trifluor-metil)-benzolt kapnak. Ennek a vegyületnek a nitrálásakor 2- -nitro-5-(acetil-amino)-(trifluor-metil)-benzol keletkezik. Az utóbbi vegyületet hidroüzálásBal 2- -nitro-5-amino-(trifluor-metil)-benzollá alakítják át. Az aminocsoportot reduktív diazotálással távolltják el, így o-nitro-trifluor-metil)-benzolt kapnak, amelynek redukálásával o-(trifluor-metil)-anilinhoz jutnak. Ennek az eljárásnak legnagyobb hátránya az, hogy igen hosszadalmas. A kiindulási (trifluor-metil)-benzolból két lépéssel jutnak el a kívánt termékhez. Ezenkívül a diazotálás, mint ismeretes, igen kényes művelet. Az eljárás további hátránya, hogy a legtöbb lépés után tisztításra van szükség. Végül meg kell jegyeznünk, hogy az eljárás hozama igen csekély. Egy másik eljárás szerint, amelyet L. M. Yagupolsky és N. I. Manko irt le (Chemical Abstracts 1954 8194 b/), o-(trifluor-metil)benzamidot nétrium-hipobromittal reagáltatnak, és Így a kiindulási vegyületet Hoffmanféle lebontásnak vetik alá. Az ilyen típusú reakciónak, mint ismeretes, az a hátránya, hogy a lebontási reakció során instabil N-bróm-aminok képződhetnek. Az eljárás további hátránya, hogy a kiindulási vegyület ipari előállításhoz szükséges mennyiségben nehezen szerezhető be. A 2 311 753. sz. német szövetségi köztársaságbeli és a 4 169 853. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (trifluor-metil)-nitrobenzolból kiindulva állít elő (trifluor-metil)-anilinl nikkel- illetve rulénium-komplex katalizátor jelenlétében. Az első eljárásban a reakció sztereospecifitását úgy érik el, hogy a reakcióelegyhez szerves, illetve szervetlen savakat adnak illetve a pH-t 6-7,5 közé állítják, a második esetben nagy hidrogénnyomást illetve az általunk használtnál magasabb hőmérsékletet alkalmaznak. Henninger és társai (Synthesis, 1976, 12, 815-16) aríl-azídokból kiindulva állítanak elő aril-aminokat vanádium (Il)-klorid jelenlétében. Mindhárom módszer hátránya, hogy nehezen hozzáférhető anyagokból indulnak ki, illetve nehezen hozzáférhető katalizátorokat alkalmaznak. A fentiekből következik, hogy továbbra is fennáll az igény egy olyan eljárás iránt, mellyel gazdaságosan, viszonylag kevés lépésben lehet o-(trifluor-metil)-anilint előállítani, és amely biztonsági szempontból is kielégítő. A találmány szerinti eljárással kielégíthetjük ezt az igényt. A találmány szerint oly módon állítunk elő o-(trifluor-melil)-anilint, hogy a) trifluor-metil-benzolt klórgázzal reagéltatunk halogén átvivő katalizátor, előnyösen vas és/vagy antimon és/vagy ferri-klorid és/vagy antimon-pentaklorid és adott esetben egy inert szerves oldószer jelenlétében 0-100 °C, előnyösen 10-B0 °C hőmérsékleten, amíg a trifluor-metil-benzol legalább 90X-a reakcióba nem lép, majd b) az Így kapott klór-( trifluor-metil )benzol izomereket salétromsav és kénsav elegyével nitrátjuk 0-80 °C, előnyösen 10-60 °C hőmérsékleten adott esetben egy inert szerves oldószer jelenlétében addig, amíg a klór(trifluor-metil)-benzol izomerek teljes menynyisége reakcióba nem lép, majd a szerves fázist dekantáljuk és adott esetben vízzel és/vagy egy bázis vizes oldatával mossuk, majd c) az Így kapott klór-nitro-(trifluor-metil)-benzol izomereket 10-50 bar, előnyösen 10-30 bar hidrogénnyomásori 20-100 »C, előnyösen 40-80 °C hőmérsékleten Raney-nikkel vagy krómot tartalmazó Raney-nikkel katalizátor és egy inert szerves oldószer jelenlétében addig hidrogénezzük, amíg a klór -nitro- ( tr if luor- raetil ) - be n zol izomé re k teljes mennyisége reakcióba nem lép, majd a hidrogénzést egy alkáli-hidroxid jelenlétében további egy vagy többszöri katalizátor beadagolás után folytatjuk, majd d) az o-(trifluor-melíl)-anilint a kapott elegyből desztillálással elkülönítjük. Az o-(trifluor-metil)-anilin meglepően egyszerű módon állítható elő a fenti eljárással. A (trifluor-metil)-benzol látszólag teljes klórozé6a sorén mono- és diklórszérmazékok elegye képződik, amint az ismeretes. A termék-keverék túlnyomó részét jelentő m-klór-(trifluor-metil)-benzo) és a megfelelő para- és orto-izomerek mellett jeden vannak a diklór-(trifluor-metil)-benzol-izomerek is, amelyek aránya elérheti a 20-25X-ot. Az igy kapott elegy 8 komponensből áll. A diklór-szérmazékok jelentős aránya természetesen arra indítja a szakembert, hogy ezeket elválassza, vagy képződésüket a lehető legkisebbre csökkentse. Az előbbi esetben desztillációs műveletekre van szükség, melyek megnehezítik az eljárást és növelik a gyártás költségeit. Az utóbbi esetben a (trifluor-metiJ)-benzol konverziótokat kell csökkenteni, aminek következtében viszont desztillációval kell gondoskodni 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
