186476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ligninalapú fémkelátok előállítására

2 186470 3 A találmány tárgya eljárás az új fémke­­látok előállítására. Közismert, hogy az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági termelés következtében a termőtalajok egyre inkább kimerülnek, ami­nek egyik jele az, hogy fokozatosan csökken a termőtalajokban lévő, a növények számára könnyön ős gyorsan felvehető esszenciális fém vegyülelek (pl. vas-, cink-, réz-, man­gán-, magnézium-, bőr- és molíbdénvcgyüle­­tck) mennyisége. Ezek az esszenciális mezo- és inikro-férnvegyület.ek a növények normális fejlődéséhez éppúgy nélkülözhetetlenek, mint a makroolemek (N, P, K, fa, S), és hiányuk nővényklorózist, nvomelemhiány-tünoteket és betegségeket, a növény kártevőivel (pl. gom­bakártevőkkel) szembeni csökkent, védekező­­képességet, a termés mennyiségének és minőségének romlását, sût a kultúrnövények elhalását is eredményezheti. Ezért igen nagy szükség van arra, hogy a termőtalajokban, illetve a növények termesztésére alkalmazott más közegekben (például vízkultúrákban) biztosítsuk a növények normális fejlődéséhez szükséges esszenciális fémvegyületek meg­felelő koncentrációját és a növények által könnyen és gyorsan felvehető formáját. . A növények esszenciális fémion-szük­ségletének kielégítésére, illetve a mező- és mikroelem-hiány pótlására alkalmazható mező­­gazdasági kezelési eljárások három fő cso­portra oszthatók. Az egyik eljárásmód sze­rint a mikroelem-forrást a növények leveleire viszik fel (levél- vagy lombtrágyázás), míg a másik megoldás szerint a növények gyökerei­re vagy azok környezetébe, tehát a termesz­tő közegbe juttatják a mikroelem-forrást (gyökértrágyázás), végül közvetlenül a mag­ra vihetik fel a mikroelem-forrást (magcsává­­zás). Ismert, hogy a levélzel kezelésére csak híg mikroelem-oldatok alkalmazhatók, mert a túl tömény oldatok leperzselik a leveleket. Ismert, az is, hogy lcvélzelen keresztül csak viszonylag kis mennyiségű tápion juthat, a növény szervezetébe íA.Wallace: „Regulation of the micronutrient status of plant by che­lating agents and other factors", UCLA 34P51-53, Los Angeles, California, 20 7, 242 (1971)], ezért a levéltrágyázással elsősorban csak a kisebb mikroelem-hiányok pótolhatók. A súlyosabb mikroelem-hiányok pótlására mindenekelőtt a gyökértrágyázás és a roagcsávázás alkalmas. A gyökértrágyázásra és magcsávázás­­ra felhasználható mikroelem-kompozíciókkal szemben támasztott alapvető követelmény az, hogy az esszenciális fémionokat a növény számára jól és gyorsan hasznosítható formá­ban tartalmazzák; pontosabban az, hogy a mikroelem-kompozíciók formájában bevitt esszenciális fémionok lehetőleg teljes mennyi­sége a növényi szervezet számára abszorbe­álható és trunszlokálható, jól hasznosítható állai >olhan legyen jelen. További követel­ményt jelen!, hogy a mikroelem-kompozíciók anyagai könnyen hozzáférhetőek legyenek, és a mikroelem-kompozíciók no szennyezzék a környezetet és ne veszélyeztessék a kezelő­személyzet egészségét. A gvökórtrágyázásra és magcsnváznsra jelenleg alkalmazott mikroelem" kompozíciók ezeknek a követelményeknek nem lesznek rr arudéklnlnnul elegei. A gyökértrágyázásra kezdetben felhasz­nált, vízben oldódó szerveikül féinsók, illetve k’s stabilitású fémkomplexek (például fémklo­­r klók, fournit rátok, fémacetálok, ligninszul­­fonsavak fémkomplexei slb.) egyszerűen elő­állítható, könnyen hozzáférhető anyagok. Hátrányt jelent azonban, hogy az ilyen anyagok formájában n talajba juttatott fémionokkal a talaj és a természetes növényi tépközogek (pl. istállólrágya, tőzeg slb.) nagy molekulasúlyú humuszanyagai vízben oldhatatlan, igen nagy stabilitású, belsőszfé­­rés, kelát-típusú komplexeket képeznek flásd például Acta Agron. Hung. 20, 259 (1977), 27 31 és 313 (1978), 28, 75 és 335 (1979); Geo­­derma 15, 231 (1976), 19, 149 és 319 (1977); Szőlő- és gyümölcstermesztés 1, 75 (1976)], amelyekből a növények már nem képesek a számukra szükséges mikroelemeket felvenni. Ezért észlelhető hatás eléréséhez a mikro­elem-forrást olyan nagy - a tényleges szük­séglet ezerszeresét is meghaladó - mennyi­ségben kell alkalmazni, ami a nagyüzemi fel­­használás szempontjából rendkívül gazdaság­talan, és egyúttal környezetszennyezéshez is vezethet [Soil Sei. Soc. Amer. Proc. 15, 97 (1151); J.M. Mortvedt, F.M. Giordani, W.L. Lindsay: Micronutricrits in Agriculture (kiadó: Soil Sei. Soc. Amer., Madison, Wisconsin, USA) 1972, 357-358. és 516. oldal]. A fenti vegyülolekböl humuszos, meszes, illetve lúgos talajokban oldhatatlan fém­vegyületek képződnek, amelyekből a növé­nyek egyáltalán nem, vagy csak igen nehe­zen és lassan képesek felvenni a szükséges fémionokat. IProc. Nauk. Inul. Techti. Nieorg.­­-i Naw. Min, Politechn. Wroclaw, 197.7, No. 6, 98, J. Sei. Agr. Soc. Finland 51, 51 (1979); Ann. Rep. Agr. Hort. Res. Station, Long As! hon, Bristol 1955, 87-92, cf. C.A. 51, 15 19g I. A nagy stabilitáséi, vizoldékony kelát-li­­pusú fémkomplexek, elsősorban az EDTA­­-k implexek (lásd például Soll Sei. Soc. Am. J. 4J(3), 531 (1977); Mortvedt id.m. 351-387. ol­dalai], az EDTA-komplexek fenil-analógjai, így az F.DRHA ]J. Am. Chem. Soc. 79, 2024 (1957); So 1 Sei. 84, 51 (1977); 2 921 847, 3 038 793 és 3 248 207 sz. amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás], valamint az egyéb vizoldható nehézfémkelálok (151 287 és 162 649 sz. magyar szabadalmi leírás) a vízben oldódó szervetlen fémsóknál, illetve kis sta­bil táséi fémkomplcxekriél lényegesen kedve­zőbb eredménnyel használhatók fel a ter­mesztőközeg mikroelem-hiányának pótlására. A jelenlévő ligandumok ugyanis széles pll-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents