186475. lajstromszámú szabadalom • Gyomormedvekben oldódó vagy duzzadó bevonóanyag
8 18G4ÏG után célszerű szilárd massza képződik. A szuszpenziót forgódobos drazsirozóban vagy fluidizációs berendezésben felvihetjük a gyógyBzerformára és azok felületén melegítéssel szilárd bevonóréleggé géleBÍthetjük. E fi módszer más változatánál a gyógyszerformákat a lágyilószer vizes oldatával megnedvesítjük és a poralakú bevonóanyaggal beszórjuk. Ebben az esetben is termogélesítés történik és a gyógyszerforma felületén zárt ré- 10 teg alakul ki. Alkalmas lágyítószerek például a nehezen illő polihidroxi-származékok, így a polietilénglikolok, cukoralkoholok vagy a citromsavészterek. A lágyítószer mennyiségét úgy választjuk meg, hogy az emulziós poli- 15 merizátum oldási, illetve gélesítési folyamatához elegendő legyen és lehűlés után a bevonóréteg szilárd és ne ragacsos legyen. A találmány szerinti bevonóanyagok egy további előnyös alkalmazási formájánál úgy 20 járunk el, hogy a poralakú emulziós polimerizátumból szerves oldószeres oldatot készítünk, amelyhez önmagában ismert módon további szokásos adalékokat adunk. Annak érdekében, hogy az emulziós polimerizátum 25 oldhatóságát a szerves oldószerben biztosítsuk, a 2 512 238 számú NSZK-beli szabadalmi leírás szerint előnyös, ha az emulziós polimerizátum vizes diszperziójából porlasztva szárítással kapott bevonószer port alkal- 30 mázunk. A feloldáshoz erre a célra szokásos szerves oldószereket, így rövidszénláncú alkoholokat és ketonkat vagy ezek elegyeit használhatjuk. A szerves oldószerben oldott bevonóanyagokat önmagában ismert módon, 35 minden szokásos eljárással felhasználhatjuk a gyógyszerkészítmények bevonására. A számításba jövő módszerek között a forgódobos drazsírozó módszerrel és a fluidizációs eljárással való bevonás a leghasználatosabb. 40 Ahogy az ismert bevonóeljárásoknál lehetséges vagy szokásos gyógyszer-bevonatnak száinoH rétegből való fokozatos felvitele, ugyanúgy elvégezhető a bevonatok kialakítása a találmány szerinti bevonóanyagokkal is. 45 A találmány szerinti bevonóanyagok az egész bevonatot vagy adott esetben az alaprétegei, a közbenső réteget vagy a fedőréteget alkothatják, és emellett más oldhatósági tulajdonságokkal rendelkező további rétegek is 50 alkalmazhatók. Ilyen egyedi rétegek a többrétegű bevonatokban a tiszta emulziós polimerizótumból minden további adalék nélkül felépíthetők. A különböző oldhatósági tulajdonságokkal rendelkező rétegek célzott soi— 55 rendje útján előre meghatározott oldódási és halóanyagleadási jellemzőknek a gyomor-bél-rendszerben való elérésére szolgáló számos módszer ismertetésére ezen a helyen szükségtelen kitérni. Különböző rétegeket 50 különböző eljárásokkal is felvihetünk. Így például egy matrixtablettát, amelynek a magja a találmány szerinti bevonóanyaggal ellátott egyedi részecskékből van felépítve, más fajta anyagból, például cukordrazsírozó- 05-masszából, álló külső burokkal láthatunk el vagy megfordítva. A lehetséges alkalmazási eljárások nagy számának megfelelően a bevonandó gyógyszerforinafajták száma is nagy. Hatóanyagkristályokat vagy -granulátumokat, pilulákat, drazsé- és tablettamagokat vagy töltött gyógyszerkapszulákat egyaránt bevonhatunk a találmány szerinti bevonóanyaggal. Az egyedüli bevonatként vagy a több rétegű - gyoinorned-vek által oldható - bevonatként felvitt rétegek vastagsága 5-20 jum lehet. A találmány szerinti bevonóanyagokat kötőanyagokként is felhasználhatjuk gyógyszeranyagok granulálásánál vagy agglomerálásánál. 1-17. példák: Kötőanyagok előállítása 1. példa Keverővei és fűtő ill. hűtóköpennyel ellátott polimerizáló edényben feloldunk 0,4 g nátrium-lauril-szulfátot 580 g vízben és az oldatot 80 °C-ra melegítjük. Ezután 0,7 g 4,4-azobisz-4-cianovalerián8av/-nátriumsó 25 g vízzel készített oldatát adjuk hozzá. Ebbe az elegybe 4 óra leforgása alBtt belecsepegtetünk egy emulziót, amely a következő anyagokból áll: 180 g N,N-dimelilamino-2,2-dimetil-propilmetakrilát 210 g metilmetak rilát 210 g etilakrilát 3 g náLriumlaurilszulfát 2 g 4,4-azobisz-(4-cianovaleriánsav)-nátriumsó 800 g VÍZ. A reakcióedény hőmérsékletét eközben 30 °C-on tartjuk. A hozzáadás befejezése után a hőmérsékletet még további 2 órán keresztül 80 °C-on tartjuk. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük és így kis viszkozitású, koagulátummentes diszperziói kapunk. Szilárdanyagtartalom: 30 súly% pH-érték: 9,0 minimális filmképzöhömérséklet: 24 °C fehérpont: 19 °C 2. példa Az 1. példában leírt módon járunk el, a diszperziót azonban a polimerizáció befejeződése és 30 °C-ra való hűtés után izononilfenolból és 100 mól etilénoxidból képezett addiciós termék 14 g mennyiségének 33 g vízzel készített oldatával konfekcionáljuk olymódon, hogy ezt az oldatot hozzácsepegtetjük. Ily módon kis viszkozitású diszperziót kapunk. Szilárdanyagtartalom 30 súly% 5
