186447. lajstromszámú szabadalom • Kéziszerszám, különösen kézifogó
ÍROM végül amely egyszerű gyártástechnológiával állítható elő, ugyanakkor a lehető legegyszerűbb megoldással bizlosíLja a munkapofák könnyű cserélhetőségét és ónzáró tartását egyaránt. A kitűzött célt olyan tárgyi kéziszerszám, különösen kézifogó kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynél a találmányunk értelmében a fogószárak fejrészeinek egymásra felfekvő lelapult síkfelületeibe a forgáscsnp áthatási tartományát is magukba foglaló, elülső homlokvégeiken nyitott illeszLő fészkek vannak bemunkálva, és a munkapofák rendre a fogószárak fejrészeinek illesztő fészkeibe páronként csereszabatosán illeszkedő, a forgáscsap számára űrszelvényt hagyó nyitott végű, villaalakú befogónyúlványokkal vannak kiképezve. Annak következtében, hogy a befogónyúlványokat illesztett módon befogadó fészkek a forgáscsapfurat tartományát is tartalmazzák, tehát a befogónyúlványok a kétkarú emelőrendszert képező fogószár-pár eróbevezelö karjába is benyúlnak, egyrészt igen nagy terhelhetőség, másrészt az ismeretekkel szemben fokozott karáltételek valósíthatók meg igen kedvező keresztmetszeti nyomaték mellett. Előnyösnek bizonyult, ha a fogószárak fejrészeinek egymásra felfekvő lelapolt síkfelületeibe bemunkált illesztő fészkek az egymásra felfekvő lelapolt sikfelületek felé bővülő trapézalakú keresztmetszeti szelvénnyel vannak kialakítva, és az illesztő fészkeknek a fogószár-pár alaphelyzeti osztósíkjára szimmetrikus oldalsó ferde határolófelületei az illesztő fészkek nyitott (elülső) homlokvégeitől kiindulóan széttartó módon vannak kiképezve. Így ugyanis a munkapofák cseréje, tehát kivétele és behelyezése a fészkekbe vak) befeszülés lehetősége és veszélye nélkül végezhető, és ugyanakkor (szét tar Ló oldal fel ölel-ki képzés miatt) a behelyezett munkapofák minden egyéb bizlosítóelem alkalmazása nélkül sem tudnak kiesni az őket befogadó illesztő fészkekből. A találmány szerinti kéziszerszám célszerű és előnyös kiviLeli alakjainál a munkapofák befogónyúlványai a megfelelő fogószárak fejrészeibe bemunkált illesztő fészkek Lrapózalakú keresztmetszeti szelvényeivel rendre azonos trapézalakú kontúrral határolt keresztmetszeti szelvényekkel vannak villaalakú nyitott végeik felé, bővülő ferde oldalsó határolófelületekkel kiképezve, és a fogószárak fejrészein átmenő furaton átdugotl, célszerűen fejes forgáscsap legalább egyoldali rugó alátét közbeiktatásával van tengelyirányban helyzeLLartó módon rögzítve. A rugós alátét beiktatása révén a fogószárak forgássíkra merőleges síkban történő kismértékű viszonylagos elforgatása azt eredményezi, hogy a fejrészek egymásra felfekvó lelapolt sikfelülel.ei között hézag képződik, tehát a munkapofák befogóny úlványait fészkek által alkotott illesztő üreg megnagyobbodik, őr a munkapofák egyetlen mozdulattal kihúzhalóvá ill. kiojthetővé válnak a tengelyirányban alaktarlóan rögzített forgáscsap megbontása nélkül. A munkapofacsero további könnyítése őr egyben n használati biztonság, megbízhatóság további növelése érdekében végül igen előnyősnek bizonyultak a találmány szerinti kéziszerszám olyan kivitrdi alakjai, amelyeknél a fogószárak fejrész,einek egymásra felfekvő lelapolt sikfelülelei a forgáscsap furatközéptengelyétől inért változó sugarú kerületi görbével varinak határolva, aholis a határoló kerületi görbe furattengelytől mért sugara a fogószárak zárt aiaphelyzeti osztósíkjától szároldalon mindkét irányban mért, egyenként legalább 45°-os szögtartomány ban az osztósikra szimmetrikusan csökkenő módon Van kiképezve. Így ugyanis a fogószárak használati forgásaik jukra merőleges síkban történő relatív elforgatása a változó sugár következtében fennálló változó karáltételi viszony következtében a használati nyitásszögtartományon belül (amely általában ±45°nál, tehát 90“-nál kisebb) a munkapofák összezárt alaphelyzetébon a legnehezebb, a fogó tehát stabil, nem „lötyög". Ugyanakkor nz említett, általában 90°-os nyitás állapotában, Lchát a használati tartományt meghaladó nyitás esetében az említőit, a inuiikapofacseréhez szükséges hézagot eredményező merőleges síkú relatív elforgatás igen könnyen, viszonylag csekély ellenerő ellenében végezhető), ami a munkapofák cseréjét jelentős módon megkönnyíti. A találmány lényegét az alábbiakban egy célszerű, az adott esetben laposfogó munkapofákkal ellátott példaképperii kiviteli alak kapcsán a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a példaképpen! cserélhető pofás találmány szerinti kézifiaíó nézete, a 2. ábra az J. ábra szerinti B-B osztósík mentén vett metszeLi vázlat, míg a 3. ábra az 1. ábra szerinti A-A sík rnenLén vett metszetet feltüntető vázlat. Az ábrákon csupán példaképpen feltüntetett találmány szerinti cserélhető munkapofás kézifogó fogószár-párt képező módon egymást kiegészítő (jobbos-balos) ellendarabokkéril kialakítóit 11, 12 fogószárakból, továbbá ez utóbbiakkal cserélhelően kapcsolódó, egymást ugyancsak páronként kiegészítő (jobbos-balos) ellendarabokként kiképzett, ; z adoLt példaképperii esetben laposfogót adó Pl, 52 munkapofákból áll. A 11, 12 fogószárak lelapolt sikfelületekkel egymásra felfekvő 110, 120 fejrészekkel varinak ellátva, és a J 10, 120 fejrészeken ríLmonó furaton átdugoLL illesztett % forgáscsap körül a munkasikban elforgathatok. A 11, 12 fogószárak 110, 120 fejrészeinek egymásra felfekvő lelapolt sikfelületeibo a 3 forgáscsap áthatási tartományát is magukba foglaló, elülső), az 51, 52 7 r 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
