186434. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihalogén-lakton-származékok előállítására
5 lfiR4.11 6 ugyanis protikus oldószerekkel reakcióba léphetnek. Általában az előnyösen alkalmazható oldószerek példáikéul a víz, dimetil-szulfoxid, szulfolán, N-niutil-pirrolidon, acetoriilril, alkoholok, például izopropanol, amidok, például dimetil-forinamid vagy dimetil-acetamid, valamint éterek, például tetraliidrofurán említhetők. Sok esetben előnyös lehet oldószerelegyek alkalmazása is. A redukciót előnyösen - különösen, ha a kiindulási vegyületben Y3 helyén klóralom áll - felemelt hőmérsékleten folytatjuk le. Az előnyös rcakcióhőinérséklet legalább 50 °C; így például 50 °C és 150 °C közötti, különösen 60 °C és 120 ®C közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. A reakciókörülmények megválasztása számottevő hatással lehet a kívánt (I) általános képletű vegvület hozamára is. Így például, ha redukálószerként nátrium-bór-hidridol, oldószerként pedig vizet alkalmazunk és a reakciót szobahőmérsékleten folytatjuk le, akkor az (I) általános képletű vegyüld hozama általában alacsony az Y3 helyén klóratomot tartalmazó kiindulási vegvülelek esetében, míg lényegesen magasabb, ha a kiindulási vegyület Y3 helyén brómatomot tartalmaz. Ha azonban valamely aprotikus oldószert, például dimetil-formamidot alkalmazunk rcakcióközegként és a reakciót felemelt hőmérsékleten folytatjuk le, akkor az (I) általános képletű vegyület hozama számottevően magasabb. A találmány szerinti eljárás b) változata esetében dehidratálószerkénl alkalmazható vegyülitek savak, például ásványi savak, mint kénsav vagy foszforsav, szerves savak, mint p-loluolszulfonsav vagy ecetsav, továbbá savanhidridek, mint ecetsavanhidrid vagy foszforsavanhidrid, savkloridok, mint foszfor-oxiklorid vagy acetil-klorid, vagy pedig foszfor-halogenidck, például foszfor-Iriklorid lehetnek. Különösen előnyös dehidralálószerek erre a célra a foszfoi— -triklorid és a p-toluolszulfonsav. A dehidratálási eljárást célszerűen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, például valamely szénhidrogén vagy halogénezett szénhidrogén, mint benzol, toluol, klór-metán vagy triklór-metán, vagy valamely éter, mint tetrahidrofurán vagy dietil-éter, vagy N-metil-pirrolidon, acetonitril vagy dimelil-szulfoxid jelenlétében folytatjuk le. A rcakcióhömérséklet az alkalmazott dehidratálószertöl függően széles határok között változhat, előnyösen azonban 15 °C és 150 °C között lebet. Sok esetben - például lia foszfor-trikloridol alkalmazunk dehidrnlálószerkcnt - előnyösen dolgozhatunk szobahőmérsékleten. Ha viszont dehidratálószerként valamely savat alkalmazunk, akkor gyakran előnyös lehet a reakciót az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérsékleten lefolytatni, miközben a képződő vizet azeotropikus desztilláció útján távolítjuk el a reakcióelegyből. Az olyan (II) általános képletű vegyük— tek, amelyek egy CY'Y3Y3-CO- csoportot és egy -CO2H csoportot tartalmaznak egymáshoz képest cisz-konfigurációban, a Z és X együttes helyén oxigénatomot tartalmazó (II) általános képletű laktolok keto-tautomerjei. Ezek a kelo-laklol tautomerek oldatban általában együtt vannak jelen egyensúlyi elegyben. A két tautomernek az egyensúlyi elegyben egymáshoz képest fennálló mennyiségi aránya a hőmérséklettől, oldószertől és egyéb helyi tényezőktől függ. A (II) általános képletű vegyülelek ilyen laulomerjei valamely (IJI) általános képletű anhidridnek valamely (IV) általános képletű trihalogén-vegy ülette] ahol Y', Y* és Y3 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, M pedig alkálifématomot, például nátrium- vagy káliumalomot képvisel - való reagállalása útján állíthatók elő. Ezt a reakciót előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös poláris aprotikus oldószerben, például acetonitrilben folytatjuk le. A reakcióhőmérséklet például -60 °C és +60 °C között lehet. Azok a (II) általános képletű vegyületek, amelyek Y3 helyén klór- vagy brómatomot, X helyén hidrogénatomot, W és Z helyén pedig egyaránt hidroxilcsoporlol tartalmaznak, egy (V) általános képletű vegyületnek egy (VI) általános képletű vegyület Lel - ahol Y*, Y* és Y3 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel - valamely bázis jelenlétében lefolytatott reakciója útján állíthatók elő. Az c célra alkalmas bázisok példáiként alkálifém-alkoxidok, -hidridek és - hidroxidok említhetők; a reakciót előnyösen valamely szerves oldószer, például valamely alkanol, dimetil-formamid, dimctil-szulfoxid, valamely éter vagy alifás szénhidrogén jelenlétében folytatjuk 1c. Az Y3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű vegyülelek valamely (VII) általános kóplclű cisz-kelosav ós/vagy (VITT) általános képletű laklol-tautomerje - e képletekben Y* és Y3 jelentése megegyezik a fonti meghatározás szerintivel - bármely alkalmas rcdukólószerrol történő redukciója útján állíthatók elő. Különösen alkalmas redukálószerek erre n célra a fentebb a találmány szerinti eljárás a) változata esetében előnyösnek mondott fétnsők, elsősorban az alkáliféin-bór-hidridok, mint a nátrium-bór-hidrid; roakcióközegkénl is a fentebb említett oldószerek alkalmazhatók ebben a redukciós eljárásban is. A (VII) és (Vili) általános képletű vegyülelek ugyanolyan típusú lautomeriát mutatnak, mint a föntebb említett (11) általános képletű vegyülelek. A (VTI) és (Vili) általános képletű vegyülelek a (II) általános képletű kelo-laklol tautomerek katalitikus hidrogénezése útján állíthatók elő; ezt a reakciót valamely alkalmas oldószerben 5 n 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
