186421. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj kinyerésére földalatti lelőhelyekről
H ISM 21 9 hozzáadása mellett. Az 1. ábrán a tenzidek különböző etoxelezettségi fokú, 70 súly%-ig karboximetilezett izononil-fenol-oxi-etilátok: a 2. ábrán különböző fokban klór-ecetsavval reagállatott izononil-fenol-oxi-etilátok (5,5 etoxelezettségi fok (EO) szerepelnek. A fenti I. táblázat, valamint az 1. és 2. ábrák bizonyítják azt a változatosságot, amelyet az ionos és nemionos tenzidek elegyeiből képezett karboximetilezett oxi-etilátok a telepviszonyokhoz való alkalmazhatóságot lehetővé téve mutatnak. Elárasztási modellkísérletek alapján lehet továbbá meghatározni adott esetben az injektálandó tenzidoldat optimális térfogatát és koncentrációját, továbbá az adott esetben optimális eredménnyel alkalmazható adalékokat, valamint a mobilitást szabályozó polimer-oldat fajtáját és mennyiségét. Ezeknek az előkísérleteknek az alapján lehet azután a tenzidoldatot injektáló szivattyúk segítségével a telepbe benyomni. Ennek során a tenzidoldatot vagy folyamatosan, vagy pedig egyszeri adag (slug) alakjában adagoljuk, vagyis 0,05- 4,0 PV (PV: a telep pórustérfogata) mennyiségnek megfelelő, szűk korlátok által meghatározott térfogatban alkalmazzuk. Ennek az egyszeri adagnak a mennyisége elsősorban a tenzidoldat koncentrációjának és a gazdaságossági szempontoknak a figyelembevételével szabható meg. A tenzidoldattal való elárasztás előtt célszerűen vizes elárasztást is alkalmazunk, amikor is elárasztó folyadékként a kitermelt lelóhelyi vizet alkalmazzuk. Az alkalmazandó vízadag mennyisége 0,01 PV és 4 PV között előnyösen 0,05 - 1,0 PV lehet. A tenzidoldat injektálása után egyrészt a mobilitás csökkentése céljából, másrészt a tenzidoldatnak a benyomuló lelóhelyi víztől való védelme érdekében célszerűen valamilyen polimer-oldatot is injektálunk a telepbe. Erre a célra polimert vagy polimerelegyet olyan koncentrációban oldunk fel a lelóhelyi vízben, hogy az oldat viszkozitása 4-6-szorosan nagyobb legyen a kitermelendő olajénál. A közepes vagy nagyobb sótartalmú (3-28 súly% sótartalmú) telepek esetében erre a célra különösen olyan biopolimerek, így poliszacharidok vagy cellulózszármazékok jöhetnek tekintetbe, amelyek nagyobb sókoncentráció esetén is még eléggé nagy viszkozitásúak és nem hoznak létre csapadékot. Az alkáliföldfém-ionokban viszonylag szegény lelőhelyi vizek esetében célszerű lehet vízben oldódó alkáliföldfémsókat is adni mind a tenzidoldathoz, mind pedig az előtte és utána történő elárasztásra alkalmazott 'előhelyi vízhez. A tenzidnek az adott telephez való megválasztása, tehát a fázisinverziós hőmérséklet mérése során ezket az adalékokat is figyelembe kell venni. A polimeroldat injektálása után célszerűen közönséges vizes elárasztást alkalmazunk, amit mindaddig folytatunk, amíg az olaj gazdaságos kinyerése lehetséges. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa Mesterséges formáció előállítása céljából egy 70 cm hosszú és 5 cm átmérőjű lernioKztálható, nagy nyomást kibíró csövet alkalmaztunk, amely hőmérsékletmérő berendeléssel és manométerrel volt felszerelve, mindkét végén csavaros zárószerkezettel zárható volt és kapillárisbevezetéssel és nyomásturtószelepen keresztül kivezetéssel volt ellátva. Az így felszerelt berendezést legömbölyített kvarchomokkal töltöttük meg. Ezután a homokréteget nagynyomású szivattyú segítségével a kívánt hőmérsékletre melegítettük. Ezt követően mértük az így elkészített formáció permeabilitását, majd nyersolajjal telítettük a réteget, és egyidejűleg meghatároztuk a tapadó víz mennyiségét. Ezt követően kezdtük meg a vizes elárasztást, 3 m/d áramlási sebességgel. Körülbelül 1,5 PV formációs víz felhasználása után, amikor is 98- -100%-os vízelárasztási fokot értünk el, egy adagban injektáltuk be a tenzidet. Ezt követően a polimeroldatot injektáltuk 0,4 PV adagban, majd 3,0 PV formációs vizet injektáltunk. A tenzidoldattal, a polimeroldatta] és ezt követően a formációs vízzel végzett elárasztás egyaránt körülbelül 1 m/d áramlási sebességgel történt. A telep hőmérséklete 47 °C, nyomása 60 bar, a mesterséges formáció pórusossági foka 47%, permeabilitása 1,2 10~s cm2, tapadó víztartalma pedig 25% volt. A formációs víz 20 súly% nátriurn-kloridot, 0,1 BÚly% káliuin-kloridot, 1,2 súly% kalcium-kloridot és 0,4 sűly% magnézium-kloridot tartalmazott. Polimerként hidroxi-etil-cellulózt alkalmaztunk, 0,25 sűly% mennyiségben, a formációs vízben oldva (a 25 °C hőmérsékleten mért viszkozitás körülbelül 60 mPas volt). Nyersolajként paraffin-bázisú olajat alkalmaztunk, aminek adatai: n20u=l,486, d2o=0,803 g/cm3, mo=]9 mP Tenzidoldatként 0,2 PV mennyiségű 6,6%-os karboximetilezett., mólónként 5,5 mól etilén-oxidot tartalmazó nonil-fenol-exi-etilát diszperziót alkalmaztunk, ezt a diszperziót formációs vízzel készítettük. A karboxirne! Hozás mértéke 70% volt, az adott nyersolajemulzió fázisinverziós hőmérséklete 48 °0 volt. Vízzel való elárasztás útján 75%-os olajkihozatult értünk el, amely a tenzides árasztás megkezdése után további 1,3 PV mennyiségű elárasztással 33%-kal 98%-ra volt fokozható. A t.enzid által létrehozott olajpad továbbítása során 0,6 bar/m átlagos nyomásgradiens állott fenn. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
