186415. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés csévélő hajtások szabályozására a terhelhetőség optimális kihasználásával
11 186415 12 hőmennyiséget reprezentáló I«ff* és mennyiségnek megegyeznek. Mivel a fiktív v. sebesség gyorsabban növekszik a tényleges v sebességnél, a termikus egyensúlyhoz tartozó maximális v« sebesség értéke előbb rendelkezésre fog állni, mint ahogy a 2 lemez a v« sebességet ténylegesen felvenné. Az egyensúlyhoz tartozó vm sebesség elérése után a 13 sebességkorlátot számitó egység tovább már nem növeli a kimeneti sebességjelet, és az egyensúlyi maximális vm sebesség lesz a sebességkorlát a 10 alapjeladó részére. A 2 lemez gyorsulása tehát a hődisszipáció szempontjából maximális megengedett vm sebesség eléréséig tart, és annál állandósul. A teljes munkaciklus során keletkező hődisszipáció pedig azonos a motor által még felvehető disszipációval. Ezen egyensúly betartása egyúttal azt is jelenti, hogy a berendezés az adott paraméterek (feszítőerő, csévélési méretek, motorkapacitás) mellett egyúttal a megengedett legnagyobb sebességgel is működik, azaz a berendezés kapacitását minden csévélési ciklusban, tetszőleges munkafolyamat mellett maximálisan kihasználjuk. A motor pillanatnyi hőtartalékának meghatározását az 5. ábra alapján ismertetjük. A 7 hajtésszabályozó egységben lévő hőmás a motor rajta keresztülvezetett árama alapján modellezi a motor termikus viszonyait és előállit egy hőmérsékletet reprezentáló jelet, amely a motor pillanatnyi hőmérsékletét szimulálja. A hőmás karakterisztikáját az 5. ábra teljes vonallal kihúzott görbéje szemlélteti. A független változót a motor által a bekapcsolástól kezdve felvett energiát kifejező, integrált áramnégyzetre visszavezethető Ia* mennyiség képezi. Ennek a karakterisztikának a meredeksége jellemző a motorra, annak K hűtési koefficiensét jelenti. A valóságban azonban a hőmás nem képes a motor tényleges termikus viszonyait teljes pontossággal szimulálni, hiszen a külső hőmérséklet, a pillanatnyi légsebesség és sok egyéb tényező előre nem számítható módon befolyásolja a motor hőmérsékletének alakulását. A 12 hőtartalék számító egység értesül a hőmás kimeneti jeléről (amely hőmérséklet dimenziójú) és a motor pillanatnyi tényleges hőmérsékletéről (a 14 hőmérséklet jeladó révén). Ha egy adott pillanatban a hőmás kimeneti jele az 5. ábrán az A pontba esik, akkor előfordulhat, hogy a motor tényleges hőmérséklete az A ponthoz tartozó <3* értéknél magasabb, például az A' pontnak megfelelő Ja’ érték. Ebből a két értékből, továbbá a motorra megengedett legmagasabb üzemi Jn hőmérsékletből és a motor K hűtési koefficienséből kiszámíthatjuk a motor meglévő hőtartalékának az áram-négyzetre visszavezetett értékét. Ia.«* = ÏA* + K(Jm - Ja’), (6) ahol lA»/f* = a motor hőtartalékának az áramnégyzetre visszaszámított értéke Ia* = n hőmás által integrált, a motor által ténylegesen felvett hőmenynyiség áramnégy zelben kifejezett értéke K = a motor hűtési koefficiense Jm = a motor megengedett maximális üzemi hőmérséklete Ja = a hőmás által a mérés pillanatában szolgáltatott hőmérsékleti jel, ami bői az Ia* értéke adódik Ja’ = a motor mért hőmérséklete a mérés pillanatában. A hőmás kialakításától függően vagy ő szolgáltatja az 1a! mennyiséget, vagy pedig a 12 hőtartalék számító egység ismeri a hőmás karakterisztikáját és a Ja mennyiségből számítással határozza meg az Ia* mennyiséget. A motor hőlehetetlensége és hőmérsékletváltozási időállandója általában nagyobb az egyes munkacikluBok időtartamánál, ezért az egymást kővető munkaciklusok során a motor hőmérséklete lépésenként emelkedik az üzemi értékre, kezdetben bizonyos túlterhelés is megengedhető (hiszen akkor a motor még hideg). Az itt bemutatott megoldás a meglévő berendezések optimális kihasználását biztosítja még sokoldalúan változó üzemi körülmények mellett is. Megjegyezzük, hogy az 1. ábrán csak az 5 motorhoz tartozó sebességmeghalározásl vázoltuk. Egy adott berendezésnél általában a legkisebb terhelhetőségű egységre kell a korlátozást kialakítani. Ha a csévélő berendezések közel azonos teljesítményűek, akkor mindkét csévélő motorjának védelmére külön-külön ki kell számítani a megengedett maximális vm sebességet és a tényleges lemezsebesség értékét a kisebb ilyen v sebesség határozza meg. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás csévélő hajtások szabályozására a terhelhetőség optimális kihasználásával, amelynek során a csévélő motorját az adott csévélési ciklusban a változó csévélési átmérőtől és a csévélési paraméterektől függően állandó áramú első üzemmódban vagy állandó fluxus második üzemmódban állandó csévélési sebességre éB feszítőerőre szabályozzuk azzal jellemezve, hogy minden munkaciklus elején még a sebesség felfutásának időszakában lépésenként növekvő sebességértékeket feltételezve minden sebességértékhez terhelés számító egységgel (11) meghatározzuk a teljes munkaciklus során a motor (5) melegítését kiváltó disszipációs energiát, megmérjük ezenkívül a motor pillanatnyi hőtartalékál, ezen értékeket sebesség korlátot számító egységben (13) lévő összehasonlító egység 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
