186399. lajstromszámú szabadalom • Katalizátorkomponensek és katalizátorok olefinek polimerizációjára

7 186399 8 módon, hogy a magnézium-kloridot, a titán-tetraklori­­dot és az észtert együttesen összeőröljük, majd az őrölt terméket halogénezett szénhidrogénnel, például 1,2- -diklór-etánnal kezeljük. A találmány szerinti katalizátor alfa-olefinek ismert eljárások szerint végzett polimerizálásához használható fel, vagyis a polimerizációt — adott esetben inert szén­­hidrogén oldószer jelenlétében — folyadék fázisban vagy gáz fázisban hajtjuk végre, vagy például egy fo­lyadék fázisú polimerizációs lépést egy gáz fázisú lé­péssel kombinálunk. A hőmérsékletet általában 40 rC és 160 °C között, előnyösen 60 °C és 90 °C között tartjuk, valamint at­moszferikus vagy azt meghaladó nyomáson dolgozunk. Molekulasúly-szabályozóként hidrogént vagy más ismert típusú szabályozószeleket használunk. A katalizátorok különösen előnyösen használhatók fel propilén, butén-1, sztirol és 4-metil-pentén polime­­rizálására. A katalizátorok ismert módszerek szerint is felhasználhatók propilén és etilén keverékeinek poli­­merizálására, mely eljárás során alacsony hőmérséklet­értékeken jobb ütésállósággal rendelkező modifikált po­lipropiléneket (propilén és etilén úgynevezett blokk­­kopolimerjei) vagy etilént kis részarányban tartalmazó random kristályos propilén kopolimereket állítanak elő. Az alábbiakban az oltalmi kör korlátozása nélkül példákkal mutatjuk be a találmányt. 1—2. példa Egy 3 literes, mágneses keverővei felszerelt, dupla­falú, 60 °C-on tartott, nitrogénatmoszféra nyomás alatt tartott és rozsdamentes acélból készült autoklávba be­vezettük 5 mmol trietíl-alumínium vízmentes és gáz­mentesített n-heptánnal készített szuszpenziójának 1000 ml-ét, továbbá fenil-trietoxi-szilánt (PES) és egy szilárd, a 4 328 122. sz. amerikai egyesült államokbeli szaba­dalmi leírás 1. példája szerint előállított katalitikus komponenst — mely utóbbi komponens előállításakor etil-benzoát helyett az I. táblázatban felsorolt észtereket használtuk —, miközben propilént is betápláltunk. Az így előállított katalitikus komponensek röntgen­diffrakciós por-színképe a következőt mutatta : az 1 m2/g fajlagos felületű MgCl2 színképében látható leg­intenzívebb diffrakciós vonal relatív intenzitása csök­kent és egy elmosódott sávot képezve kiszélesedett. Az autoklávot lezártuk, majd 0,2 atm nyomásig hid­rogént vezettünk be. A hőmérsékletet 70 °C-ra meg­emeltük, eközben 7 atm nyomásig propilént vezettünk be. A polimerizációt közben a monomer folyamatos be­vezetésével a nyomást állandó értéken tartottuk. Négy óra elteltével gyors lehűtéssel és a polimer szuszpenzió gázmentesítésével leállítottuk a polimerizációs folyama­tot. A polimert szűréssel elkülönítettük az oldószertől, majd 70 °C-os forró nitrogénáramban szárítottuk. Ez­után az izotakticitási index (I.I.) kiszámítása végett el­különítettük a szűrletben feloldott polimert, súlyát le­mértük és hozzáadtunk a forró n-heptánban oldható polimer mennyiségéhez. Az I. táblázatban a következő adatokat foglaltuk össze: a használt katalitikus komponens mennyisége; az említett komponens títántartalma ; a fenil-trietoxí­-szil ín mólaránya a trietil-alumíniumhoz képest ; a po­limer kitermelése a bevezetett katalitikus komponens­hez képest ; az izotakticitási index (I.I) ; a szilárd kata­­litikus komponens fajlagos felülete; és a tetralinban 135 3C-on meghatározott belső viszkozitás. 3 példa Az alábbiakban ismertetett szilárd katalitikus kom­ponens felhasználásával megismételtük az 1. példa sze­rinti eljárást. Fgy 1 literes össztérfogatú VIBRATOM típusú rezgő­malomban (gyártó: N.V. TEMA’S, Gravenhage, Hol­landia) — amely 3 kg súlyú, 16 mm-es átmérőjű rozsda­­mentes acél golyót tartalmazott — összeőröltünk víz­mentes magnézium-kloridot, egy észtert (pontosabban az I. táblázatban megadva) és TiCl4-ot az észterre vo­natkoztatva 1: 1 mólarányban. Az őrlést 72 óra hosszat folytattuk 100 g/1 össztér­fogatú (vákuum) töltési koefficiens alkalmazásával. A rezgőmalom belső hőmérséklete 25 °C volt. A malom töltését, illetve ürítését, valamint az őrlést nit 'ogénatomoszférában végeztük. Az összeőrölt termék 10 g-ját 80 °C-on 2 órán át 100 ml 1,2-diklór-etánnal érintkeztettük. Ezután az 1,2-diklór-etánt 80 °C-on szűréssel eltávo­­lítottuk, és a visszamaradó szilárd terméket szobahő­mérsékleten egymás után többször mostuk n-heptánnal. A nosást addig folytattuk, míg a szűrletből el nem tűn­te! a klórionok. Ezt követően a szilárd terméket hep­­tános szuszpenzióban tartottuk. Az így előállított katalitikus komponens röntgen­­diffrakciós színképe a következőket mutatta : az 1 m2/g felületű MgCl2 színképében látható legintenzívebb diffrakciós vonal relatív intenzitása csökkent és egy el­mosódott sávot képezve kiszélesedett. Az I. táblázatban összefoglaltuk az észter típusát, a szilárd katalizátor komponens jellemzőit és a polime­rizációs vizsgálat eredményeit. 4. példa Megismételtük az 1. példa szerinti eljárást, de a 4 372 054. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 3. példája szerinti szilárd katalitikus komponenst használtuk. Egy MgCl2.3 C2H5OH képletű szilárd adduktot gömb alakú részecskék formájában lassan beadagol­tunk egy TiCl4/észter addukt szuszpenzíójába, Mg/ész­­tcr=6 és TiCl4/C2H5OH = 12 mólarányt alkalmazva. Az elegyet ezután felmelegítettük 100 °C-ra, két óra hosszat ezen a hőmérsékleten tartottuk, majd 100 °C-on k szűrtük. A kapott szilárd terméket 120 °C-on 2 óra hosszat 110 ml TiCl4-dal kezeltük. Ezután a TiCl4-ot szűréssel eltávolítottuk, majd a hőmérsékletet 90 °C-ról s -.obahőmérsékletre csökkentve a szilárd terméket n­­heptánnal mostuk. A mosást addig folytattuk, míg a klórionok el nem tűntek a szűrletből, majd a terméket heptános oldatban tartottuk. Az így előállított katalitikus komponens röntgen­­ciffrakciós színképe hasonló volt az 1. példa szerinti ka­­t ffitikus komponens színképéhez. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents