186381. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés többlépcsős bepárló folyamatok önműködő vezérlésére,előnyösen timföldgyári lúgbepárlók irányítására
9 186381 10 alkalmazásával is, nincs szükség külön mérőkészülékre a bepárló 1 test és az expanziós 6 edény közötti útszakaszban. A sókiválás figyelése céljából alkalmazott jelfeldolgozó 30 egység ezért a sűrű lúg koncentrációját mérő 25 készülék jelét dolgozza fel, azt veti egybe a híg lúg sóképző komponenseinek koncentrációjára jellemző, a 46 mérőkészülék által szolgáltatta jellel. Ez azonban nem szükségszerű. A 46 mérőkészülék mellőzhető, ha időszakosan laboratóriumi elemzéssel meghatározzuk és kívülről alapjelként beadjuk a jelfeldolgozó 30 egység alapjelbemenetére a híg lúgban levő sóképző elemek koncentrációjára jellemző jelet, mert ez a koncentráció a híg lúg Na20-tartalmához képest csak nagyon lassan változik, nincs szükség folyamatos ellenőrzésre. Ha a 25 készülék jeléből — az alapjelhez viszonyítva — a jelfeldolgozó 30 egység kiválás veszélyét jelző információt nyer, akkor a bepárlásra vitt híg lúg mennyiségét — a bemeneti 45 szelepre a vezérlő 31 egység útján gyakorolt befolyással — növeli, ellenkező esetben csökkenti. így a bepárló 1 testből kilépő sűrű lúg koncentrációja a sókiválási határhoz közel stabilizálódik. A 13 kondenzátor nyomásértékének szabályozása szabja meg a bepárló rendszer nyomásprofiljának alacsony nyomású végpontját. A magas nyomású végpont a friss gőz paramétereinek függvénye. A bepárló 1 és 5 testek — nyomás-, ill. ennek megfelelően hőmérséklet — állapotai közötti különbséggel arányos az elérhető elpárlási kapacitás. Ezért a 13 kondenzátor nyomásértékét a megengedhető legalacsonyabb értékre kell szabályozni, hogy maximális kapacitást lehessen elérni, illetve annak ki nem használása esetén az elpárlási feladatot minél alacsonyabb hőmérsékletprofil mellett valósíthassuk meg; az utóbbi a gázfajlagos értékét javítja. Szélső esetben — amikor nem engedünk levegőt a 13 kondenzátorba —, a vákuum értéke a 13 kondenzátorból kilépő meleg hűtővíz hőmérsékletének megfelelő egyensúlyi nyomás lesz. Ezt azonban üzemeltetési problémák miatt nem célszerű kihasználni, ezért a 13 kondenzátor vákuumértékét a szabályozó 41 egység által működtetett 47 szelep révén szabályozzuk, mégpedig úgy, hogy a meleg hűtővíz függvényében a — célszerűen hőmérsékletre érzékeny mérőeszközzel és nyomásdimenziójú jelkimenettel kialakított — további 40 alapjeladó szolgáltatja a kívánt vákuumértéknek megfelelő alapjelet és a 13 kondenzátor pillanatnyi vákuumértékének megfelelő, a 28 készülékről érkező jelet veti ezzel egybe a szabályozó 41 egység. A bepárló rendszerben fellépő lerakódások miatt bizonyos idő után az elpárlási kapacitás csökkenni kezd. A szabályozó 34 egység ezt a 43 szelep nyitásával igyekszik ellensúlyozni. Amikor az elpárlási tartalék kimerült, azaz a rendszer nem képes már az előírt oldószermenynyiséget elpárolni, a 43 szelep teljesen nyitott állapotban van. Ekkor a gőz fojtása maximális lesz. Ez kitűnik a fojtás mértékét jelző 26 készülékről a 39 kijelzőre adott jelből, de figyelhetjük méréstechnikailag a szelep pillanatnyi állását is. Ha ezt az állapotot valamely műszer kijelzi, dönteni lehet a bepárló rendszer mosatásáról. A berendezés tehát rendszerint tartalmazni fogja a 20, 21,22, 23, 24, 25, 26 és 28 készülékekhez kapcsolódó kijelző eszközöket, s ezen túlmenően tartalmazhat gőzfajlagost kijelző 35 készüléket, elpárlást kijelző 36 készüléket, elért végkoncentrációt kijelző 37 készüléket és az elpárlási tartalékkapacitást kijelző 39 készüléket. A találmány szerinti berendezés előnyösen realizálható számítástechnikai eszközök felhasználásával. Ekkor a különböző jelfeldolgozó egységeket az alkalmazott adatfeldolgozó berendezés vagy készülék (pl. mikroprocesszor) ekvivalens funkció megvalósítására alkalmas aritmetikai része képezi és az adatfeldolgozó berendezés vagy készülék ennek megfelelő bemeneté(i)re, illetve kimeneté(i)re csatlakoznak a mérőkészülékek és beavatkozó szervek. A technológiai rendszer egyéb paramétereinek feldolgozására is van lehetőség, a berendezés megfelelően kiegészíthető, ami különösen a számítástechnikai eszközök sokoldalú felhasználása esetén valósítható meg gazdaságosan. így pl. a rendszerben áramló közegek kémiai összetételét tetszőleges fázisban meghatározhatjuk műszeres mérés útján, de a sóképzc komponensekkel kapcsolatban már említett módon arra is mód van, hogy az időben csak kis dinamikával változó összetételeket laboratóriumi elemzés alapján kívülről tápláljuk be adatként a jelfeldolgozó szakaszba, akár számítógépes, akár speciális eszközök útján végezzük a jelfeldolgozást. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás többlépcsős bepárló folyamatok önműködő vezérlésére, mely folyamat során a párologtató hőt szolgáltató gőzt bevezetik a bepárlósor első bepárló testébe, az egyes bepárló testekben keletkező gőzt a soron következő bepárló testbe vezetik és a bepárlósorból kilépő besűrített közeget expanziós sorra adják, onnan pedig a közegből expandált gőzt visszavezetik a bepárlósor gőzáramába, azzal jellemezve, hogy a szabályozási művelet független változójaként a kívánt elpárologtatási mértéket választva, előállítjuk a kívánt elpárlási mértéket reprezentáló — célszerűen villamos — alapjelet, önmagában ismert mérési és jelfeldolgozási műveletek alkalmazásával előállítjuk a — pillanatnyi, illetve előírt mintavételi időszakra átlagolt — tényleges elpárlási mértéket reprezentáló vezetőjelet és az alapjelet és a vezetőjelet önmagában ismert módon összehasonlítva, ezek különbségi jelével vagy abból leszármaztatott jellel vezéreljük a bepárlósor (10) frissgőz-bemenetét képező szelep (43) működtető szervét. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja. azzal jellemezve, hogy a vezetőjelet három mért mennyiség függvényében állítjuk elő, melyek : az expanziós sorból (11) kilépő besűrített közeg koncentrációja, a bepárlósorba (10) belépő híg közeg koncentrációja és a bepárlósorba (10) belépő híg közeg összmennyisége. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy előállítunk a bepárlósorba (10) belépő híg közeg hőmérsékletével arányos első jelet, a bepárlósorba (10) belépő híg közeg összmenynyiségével arányos második jelet és a belépő híg közegből a legalacsonyabb nyomású bepárló testbe (5) áramló híg közeg mennyiségével arányos harmadik jelet, önmagában ismert módon képezzük a második és a harmadik jel arányát reprezentáló további vezetőjelet és — az első jel függvényében — a kívánt arányt reprezentáló további alapjelet és a további vezetőjel és a további alapjel különbsége függvényében vezéreljük a legalacsonyabb nyomású bepárló testre (5) csatlakozó közegszállító vezetékbe beiktatott szelep (44) működtető szervét. 4. Berendezés bepárló folyamatok önműködő vezérlésére olyan bepárló rendszerekhez, melyeknél a páro-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
