186379. lajstromszámú szabadalom • Új szulfonil-származékokat hatóanyagként tartalmazó levéltetűirtó készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

11

186379

12

R7 hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal helyettesített fenil-karbamoil-csoport, úgy állítjuk elő, hogy (VII) általános képletű vegyületet

(XII) általános képletű aminnal reagáltatunk és a keletkező (XIII) általános képletű terméket kívánt esetben

1—4 szénatomos alkoxicsoporttal helyettesített fenil-izocianáttal hozzuk reakcióba, így olyan terméket kapunk, amelyben R7 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal helyettesített fenil-karbamoil-csoportot jelent.

Az aminnal való reakciót előnyösen poláris szerves oldószerben, például éterben (így dietil-éterben vagy dioxánban), alkoholban (például etilalkoholban), dimetil-formamidban, acetonitrilben vagy vízben (feltéve, hogy a használt savklorid eléggé ellenáll a hidrolízisnek az alkalmazott reakciókörülmények között) vagy ezeknek az oldószereknek az elegyében valósítjuk meg.

A reagáltatást 0 °C és a használt oldószer forráspontja, előnyösen 0 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten végezzük. Az izocianáttal való ezt követő reagáltatást előnyösen poláris szerves oldószerben, például acetonitrilben vagy éterben, például dietil-éterben, 0 °C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten, kívánt esetben bázis, például trietil-amin vagy nátrium-hidrid jelenlétében hajtjuk végre.

A találmányt az alábbi kiviteli példákkal szemléltetjük.

1. példa

2-Ciano-3-fluor-N-izopropil-benzolszulfonamid

előállítása

5,2 ml izopropil-amin 50 ml dietil-éterrel készített oldatához jeges fürdőben való hűtés mellett, keverés közben cseppenként hozzáadjuk 4,4 g 2-ciano-3-fluor-benzolszulfonilklorid 50 ml dietil-éterrel készített oldatát közelítőleg 5 °C körüli hőmérsékleten. A reakcióelegyet egy óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, utána vízzel kétszer mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és szárazra pároljuk. Ily módon 4,16 g kívánt terméket kapunk, amelynek az olvadáspontja 97—105 °C.

Hasonló módon állítjuk elő a következő vegyületeket is, amelynek során — kívánt esetben — etanolt vagy vizet használunk oldószerként : 2-ciano-3-klór-benzolszulfonamid, op. : 184—189 °C; 2-ciano-3-klór-N-izopropil-benzolszulfonamid, op. : 78—82 °C;

2-ciano-3-fiuor-benzolszulfonamid, op. 163 °C; 2-ciano-3-klór-N,N-diallil-benzolszulfonamid, op. :

60 °C;

2-ciano-3-fluor-N,N-diallil-benzolszulfonamid, op.: 76—78 °C;

2-ciano-3-fluor-N,N-dimetil-benzolszulfonamid, op.: 86—89 °C;

2-ciano-3-fluor-N-(3-metil-l-butin-3-il)-benzolszulfonamid, op.: 118,5—120 °C;

l-(2-ciano-3-fluor-fenil)-szulfonil-piperidin, op. : 99— 101 °C;

1- (2-ciano-3-fluor-fenil)-szulfonil-morfolin, op.: 136,5—138 °C;

2- ciano-3-metil-N,N-dimetil-benzolszulfonamid, op.: 74—77 °C;

2-ciano-3-metil-N,N-diallil-benzolszulfonamid, op. : 70—72 °C ;

2-ciano-3-fluor-N,N-dietil-benzolszulfonamid, op.: 85—88 °C;

1- (2-ciano-3-fluor-fenil)-szulfonil-pirrolidin, op. : 96 °C;

2- ciano-5-(trifluor-metoxi)-N,N-dimetil-benzolszulfonamid, op. : 100 °C;

2-ciano-5-klór-N,N-dimetil-benzolszulfonamid, op. : 97 °C és

2-ciano-3-k Iór-N-(2-metoxi-etil)-benzolszulfonamid, op. : 98 CC.

2. példa

2-Ciano- 3-fluor-N,N-diklór-benzolszulfonamid és S,S-dimetil-N-(2-ciano-3-fluor-fenil-szulfonil)-szulfoximid előállítása

a) 7,55 g 2-ciano-3-fluor-benzolszulfonamidot, amelyet az 1. példában leírt módon állítunk elő, hozzáadunk szobahőmérsékleten 90 ml 10%-os vizes NaOCl oldathoz és közben a hőmérséklet 22 °C-ról 24 °C-ra emelkedik. Az elegyet szobahőmérsékleten 1 1/2 óra hosszat keserjük, utána jeges fürdőben hűtjük és körülbelül 10 °C-on hozzáadunk 16 ml 96%-os ecetsavat. A keletkezett szilárd anyagot 10 perc múlva leszívatással elkülönítjük, vízzel háromszor mossuk és vákuumban P205 felett szárítjuk. Ily módon 6,15 g 2-ciano-3- -fluor-N,N-diklór-benzolszulfonamidot kapunk. Op. : 149—152 °C.

b) 5,4 g 2-ciano-3-fluor-N,N-diklór-benzolszulfonamidot, egy adagban, keverés közben 80 °C-on hozzáadunk 45 ml 2 n nátrium-hidroxid-oldathoz, közben a hőmérséklet 90 °C-ra emelkedik. Ezután a reakcióelegyet szűrjük, a szürletet jég/metanol-elegyben —10 °C- ra hűtjük. A kapott 2-ciano-3-fluor-N-klór-N-nátrium-benzolszulfonamidot leszívatással elkülönítjük, lehűtött telített nátrium-klorid-oldattal kétszer, izopropanollal pedig háromszor mossuk és szárítjuk. Kitermelés

1,06 g.

1,0 g 2-ciano-3-fluor-N-klór-N-nátrium-benzolszulfonamidot hozzáadunk 0,1 g CuCl2 5 ml dimetil-szulfoxiddal készített oldatához. Az elegyet 1 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, utána vízfürdőn 1 óra hosszat melegítjük, majd a reakcióelegyet 30 ml víz és 4 ml telíte tt, vizes EDTA-Na2.2 H20-oldat elegyébe öntjük. Az elegyet egy rövid percig keverjük, a szilárd anyagot szűréssel elkülönítjük, vízzel háromszor mossuk és vákuumban P205 felett szárítjuk. Ily módon 0,50 g S,S-dimetil-N-(2-ciano-3-fluor-fenil-szulfonil)-szulfoximidet kapunk. Op. : 184 °C.

3. példa

3-Aminc-4-klór-benzo[d]izotiazol-l,l-dioxid

előállítása

12,5 ml 25%-os ammónium-hidroxid-oldatot körülbelül 60 °C-on hozzáadjuk 11,8 g 2-ciano-3-klór-benzolszulfonil-klorid 20 ml dioxánnal készített oldatához.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

7