186375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív enkefalin-származékok előállítására

7 186375 8 különösen az idézett mű 72—75. oldalán található táb­lázat. A karboxil-védőcsoportokat lúgos hidrolízis útján hasíthatjuk le. A védett karboxilcsoportok szabaddá té­telére viszonylag erősen lúgos reagenseket használunk, általában valamely alkálifém hidroxidját, például nát­­rium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, lítium-hidroxidot és más hasonlókat. E hidrolízis körülményei a szakem­berek által jól ismertek. Számos karboxil-védőcsoportot katalitikus hidrogenolízis útján is lehasíthatunk, példá­ul csontszenes palládium katalizátor jelenlétében. Ezen­kívül, ha a karboxil-védőcsoport p-nitrobenzil- vagy 2,2,2-triklór-etil-csoport, akkor e csoportokat cinkkel és sósavval végzett redukció útján is lehasíthatjuk. Az amin-védőcsoportok közül sokat lehasíthatunk úgy, hogy a védett aminosavat vagy pepiidet valamely savval, például hangyasavval, trifluor-ecetsavval (TFA), p-toluol-szulfonsawal (TSA), benzol-szulfonsavval (BSA), naftalin-szulfonsavval vagy más hasonlókkal ke­zeljük, és ilyenkor a termék megfelelő savaddíciós sója keletkezik. Más védőcsoportokat, például a benziloxi­­-karbonilcsoportot lehasíthatjuk oly módon, hogy a vé­dett aminosavat vagy pepiidet hidrogénbromid és ecet­sav elegyével kezeljük, ekkor a megfelelő hidrobromid keletkezik. Egy adott védett aminosav vagy peptidfrag­­mens védőcsoportjainak eltávolítására kiválasztott mód­szer az adott vegyület kémiai és fizikai sajátságaitól függ. A reakcióban keletkező savaddíciós sót átalakít­hatjuk valamely, gyógyászatilag inkább elfogadható só­vá oly módon, hogy a sót valamely alkalmas ioncserélő gyantával kezeljük, például DEAE Sephadex A25-tel, Amberlyte A27-tel és más hasonlókkal. A hidroxil-védőcsoportot a termék előállítása során végig megtarthatjuk, és a szintézis utolsó lépésében, az amin-védőcsoportokkal együtt hasíthatjuk le. A karbo­xil-védőcsoport lehasítása során alkalmazott reakció­­körülmények függvényében azonban korábban is le­hasíthatjuk. Ha a karboxil-védőcsoportot lúgos hidro­lízis útján hasítjuk le, akkor a hidroxil-védőcsoport rajta marad a molekulán ; ha azonban a karboxil-védő­csoportot katalitikus hidrogenolízis útján távolítjuk el, akkor a hidroxil-védőcsoport is lehasad. Ez azonban nem okoz problémát, mivel az I általános képletű ve­­gyületeket előállíthatjuk szabad hidroxilcsoportot viselő tirozilcsoport jelenlétében is. Ha az I általános képletű vegyületeket a klasszikus módszerrel, oldatban állítjuk elő, akkor előnyösen úgy járunk el, hogy az előzőleg külön előállított N-termi­­nális tripeptidet az előzőleg külön előállított C-termi­­nális dipeptiddel kapcsoljuk, majd a védőcsoportokat eltávolítjuk. A külön előállított C-terminális dipeptidet, amelyet az N-terminális tripeptiddel kapcsolunk, úgy állítjuk elő, hogy már eleve tartalmazza a láncvégi amid-, alkohol-, éter- vagy észtercsoportot. Eljárhatunk úgy is, hogy ezen C-terminális dipeptid a lánc végén valamely olyan csoportot tartalmazzon, amelyet azután a kívánt végcsoporttá alakíthatunk. Az I általános kép­letű pentapeptidek előállítása során alkalmazott reakció­sorozatot az A-reakcióvázlaton szemléltetjük. Az A-re­­akcióvázlatban Z jelentése a C-terminális végcsoport, mégpedig végső formájában, vagy azon formában, amelyből a végső formát kialakíthatjuk, az AA az ami­­nosav-csoportot jelenti, és ezen AA jelzés alsó indexe pedig az illető aminosavnak a pepiid végtermékben el­foglalt helyét jelöli. Az A-reakcióvázIat az I általános képletű vegyületek előállításának egyik lehetőségét szemlélteti. Az I általá­nos képletű vegyületeket más úton is előállíthatjuk. így például alkalmazhatjuk azt a módszert, amelynek során a reakciókat szintén oldatban végezzük el, és a peptid­­láncot úgy építjük ki, hogy a C-terminális aminosavból kiindulva és az egyes aminosavakat egyenként rákap­csolva építjük ki a kívánt pentapeptideket. Akár a fen­tiekben ismertetett, akár valamely más reakciósoroza­tot alkalmazunk, az egyes reakciókat a fentiekben ismer­tetett módszerekkel hajtjuk végre. Egyes I általános képletű vegyületekben R5 jelentése lehet metilcsoport. Ezen vegyületek előállítása során a megfelelő N-helyettesített aminosavakat alkalmazzuk. Az aminocsoportjukon egyszeresen helyettesített amino­savakat az aminocsoportjukon védett aminosavakból, mint kiindulási anyagokból a B-reakcióvázlaton szem­léltetett módon állítjuk elő. Amint ezt a B-reakcióvázlat szemlélteti, az aminosavat először kálium-hidriddel ke­zeljük, valamely alkalmas koronaéter jelenlétében, és így a megfelelő dianion (kétszeres negatív töltésű ion) keletkezik. Ezután ezt a dianiont kezeljük a megfelelő allil-, ciklopropil-metil- vagy alkil-jodiddal, és így a kí­vánt N-helyettesített aminosavhoz jutunk. Egy átlagosan képzett peptidkémikus előtt nyilván­való, hogy erősen lúgos körülmények között, például a fent ismertetett alkilezés körülményei között az a-szén­­a tömön racemizácíó játszódhat le. A racemizáció mér­téke az adott aminosavtól függ. A racemizáció mértékét minimálisra szoríthatjuk vissza oly módon, hogy az alkilezőszert fölöslegben alkalmazzuk, és a reakciót a lehető legrövidebb idő alatt végezzük el. Ha azonban nem-kívánatos mértékű racemizáció következik be, ak­kor a terméket úgy tisztíthatjuk meg, hogy valamely alkalmas királis aminnal, például d-(+)-«-feniI-etil­­-.iminnal képzett sóját átkristályosítjuk. Az I általános képletű peptidek C-terminális részét primer vagy szekunder amiddá, észterré, alkohollá vagy éterré alakítjuk. Ha az I általános képletű pentapeptidek láncvégi csoportja amidcsoport, akkor ez lehet helyet­­tcsítetlcn vagy egyszeresen helyettesített. Az amidcso­­portot úgy alakítjuk ki, hogy először az aminosav kar­­boxilcsoportját N.N'-diciklohexil-karbodiimiddel 1-hid­­roxi-benzotriazol jelenlétében aktiváljuk, ekkor az 1- -hidroxi-benzotriazol-észterhez jutunk. Ezután ezt az észtert vízmentes ammóniával, vagy a megfelelő primer aminnal reagáltatva a helyettesítetlen vagy egyszeresen helyettesített amidhoz jutunk. Az I általános képletű pentapeptidek előállítására használható primer aminok például a metilamin, etilamin, n-propilamin és izopro­­pilamin. A C-terminális észtereket a megfelelő savakból kiin­dulva, önmagában ismert módszerekkel állítjuk elő. Ha a C-terminális csoportot primer alkohollá akarjuk átalakítani, akkor ezt úgy végezzük, hogy először a C- terminális aminosavat vagy pepiidet metilészterré ala­kítjuk. Ezután a metilésztert nátrium-bórhidriddel és lí­­t'um-kloriddal a megfelelő primer alkohollá redukáljuk. Az éterek előállítására számos, önmagában ismert módszer közül válogathatunk. Az egyik ilyen módszer szerint a megfelelő alkoholt vizes nátrium-hidroxidos közegben az étercsoportban szereplő alkilcsoportnak megfelelő alkilbromiddal kezeljük. Az I általános képletű vegyületek értékes gyógyászati hatással rendelkeznek. E vegyületeknek fájdalomcsilla­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents