186352. lajstromszámú szabadalom • Tájoló- és továbbítószerkezet hosszvarrás-automatákhoz
3 186352 4 A találmány tárgya tájoló- és továbbítószerkezet hosszvarrás-automatákhoz, amelyek főleg hosszú, egyenes záró varrások, például ágyhuzatok hossz varrásainak készítéséhez alkalmazhatók. Ismertek olyan hosszvarrás-automaták, amelyeknél szánon rögzített fogasléc szorítja a varrandó kelmét helytálló alaplaphoz. Mivel a kelme tájolása ezeknél kézzel történik, a varrat maximális hossza legfeljebb akkora lehet, mint a gépkezelő kartávolsága. Ezért az ilyen automaták csupán fejpárnák és gyermekágyhuzatok hosszvarrásainak készítéséhez alkalmazhatók, amelyeknél a maximális varráshossz 1300 mm. Ezeknél a fogóléc egyenes tartókarokon át vezetősínnel elmozdítható kapcsolatban van és a varrókészülék mindig a tartókarok és a fogóléc között helyezkedik el. Ennélfogva a fogóléc állandóan a varrókészülék hatáskörzetében marad, hogy a kelmét folyamatosan tájolja a varrókészüléken való átvezetés közben. A művelet megkezdésekor tehát a fenti megoldásnál az első tartókar a varrókészülék előtt, a másik viszont a hosszvarrás-automata másik oldali határolójánál, a varrás befejezésekor viszont az első tartókar az automata baloldali határolójánál, a másik tartókar pedig a varrókészülék mögött helyezkedik el, amikor is az ez előtt elrendezett bevezető-adagoló kikapcsol. A fogóléc méreteit tekintve nagyobb, mint a varrandó kelme maximális hossza, beleértve a bevezető-adagoló kétszeres hosszát és a varrókészülék kétszeres szélességét. A fenti megoldásnál a munkaasztalnak és a vezetősínnek lényegében azonos hosszúnak kell lennie, amely hossz nagyobb, mint a varrandó kelme kétszeres hossza, hozzászámítva a varrókészülék háromszoros szélességét és a bevezető-adagoló háromszoros hosszát. A fenti varróautomaták hiányossága, hogy ezeken legfeljebb 1300 mm-es hosszúságú varratok készíthetők. Továbbá, ezeknek az automatáknak a teljes hosszát úgy kell méretezni, hogy az nagyobb legyen, mint a kelme megfelelő vezetéséhez szükséges Összhossz, amely pedig a kelme kétszeres hosszából, a varrókészülék háromszoros szélességéből és a bevezető-torok háromszoros hosszából tevődik össze. Következésképpen ezek nagy teret és műszaki ráfordítást igényelnek. A 2 036 068 sz. NSZK-beli közzétételi iratból ismert olyan hosszvarrás-készítő berendezés, amely lényegében varrókészülékkel társított munkafelületből, tartókarokon függesztett vezetősínből és továbbítószalagból áll. Ennél a varrástípusnak megfelelő vezetősín teljes hossza mentén a varrandó munkadarabra süllyed, amely a vezetősín és a továbbítószalag között helyezkedik el. A vezetősín vezeti azután a munkadarabot a varrókészüléken át. Ennek megvalósításakor a görgőkön átvezetett végtelenített továbbítószalag felső ága az asztallapra az öltésképzési hely előtti szakaszon fekszik fel. A vezetősín hátsó végén menesztő van elrendezve, amely a vezetősínnek a munkadarabra süllyesztésekor erőzáró kapcsolatot hoz létre a végtelenített továbbítószalaggal a munkadarabon kívül. A hajtóegység áramkörét kapcsolókészüléken át zárják, ilyenkor a vezetősín a munkadarabra süllyed. A munkadarab előtolás közben a vezetősín és az ezzel együttmozgó támasztófelület közé van befogva, és a varrókészülék irányába mozog. A vezetősín és a váz felső részében elhelyezkedő sínek függőleges tartókarja egyenes és helytálló kialakítású. A fenti javaslat hiányossága, hogy a varrókészülék függetlenül a vezetősín munkahelyzetétől mindig a helytálló tartókarok között helyezkedik el, aminek következtében a gép teljes hosszához képest a tényleges munkahossz csökken. További hiányosság, hogy a munkadarab tájolását a teljes hosszon át kell biztosítani. így legfeljebb 1300 mm-es hosszúságú varrások készíthetők. Ágyhuzatok legalább 2000 mm-es hosszvarrásainak készítéséhez a berendezés és a vezetősín összhosszát jelentősen meg kellene növelni, továbbá második gépkezelőt is kellene alkalmazni. A 2 153 042 sz. NSZK-beli közzétételi iratból ismert olyan adagolószerkezettel ellátott hosszvarráskészítő berendezés, amely lényegében a munkafelületen elrendezett varrókészülékből, valamint adagolószerkezetből és fogólécből áll. A fogóléc több, egymástól függetlenül mozgatható szakaszra van osztva. Minden egyes szakasz vezetékben van elrendezve, és külön mozgatóelem segítségével az előtolósínek szállítási irányára keresztirányban három szakaszban mozgatható. A fenti megoldás hiányosságaként említhető meg, hogy a varrókészülék mindig a fogóléc helytálló tartókarjai között helyezkedik el, következésképpen a berendezés teljes működő hossza csökken. A fenti javaslat konstrukciós problémái a szakemberek előtt már egy évtizede nyilvánvalók. Továbbá, a fogólécek egyes szakaszainak megvezetése és mozgatása a fenti megoldásnál igen nagy műszaki ráfordítást igényel, mivel az bonyolult szerkezeti kialakítású. Ezzel egyúttal jelentősen nő a karbantartási igény, amely azonban legalább 2000 mm-es hosszúságú ágyházatok varrásánál nem elfogadható. Ágyhuzatok készítésénél a 2 153 042 sz. NSZK-beli közzétételi irat szerinti előtájolás nem alkalmazható, mivel az ágyhuzatnak az első fogóléc szakaszban tájolt szélei a továbbítószerkezet keresztirányú elmozdulása révén a legalább 2000 mm-es hosszúságú és 1600 mm szélességű ágyhuzat a viszonylag nagy tömege miatt elmozdul. Ezen túlmenően, a tartókörmökkel való rögzítésnél a lelógó ágyhuzat nagy súlya következtében a munkadarab rongálódásával is számolni kell. Ágyhuzatok varrásához a gyakorlatban teljesen automatizált gyártósorokat is alkalmaznak. Ezek egyrészt igen költségesek, másrészt csak nagy szériákhoz használhatók előnyösen. Továbbá, ezek mindig meghatározott méretekre vannak tervezve és termékváltást alig tesznek lehetővé. A fentieken túlmenően a nagyfokú automatizálással a meghibásodási lehetőség és a karbantartási ráfordítás-igény jelentősen megnő. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz hosszú varrások, például ágyhuzatok hosszvarrásainak egyszerűbb és olcsóbb készítése, automata gépsorok alkalmazása nélkül. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan hosszvarrás-automata létrehozása, amelylyel legalább 1600 mm-es szélességű kelmén legalább 2000 mm-es hosszvarrás egyszerűbben és gazdaságosabban készíthető, mint az ismert megoldásoknál. Továbbá, a kelme számára kifogástalan tájolást kell biztosítani, hogy a rögzített munkadarab a varrási művelet során — a túlnyomórészt Ielógó ágyhuzat saját súlya következtében — ne változtathassa helyzetét. A kitűzött feladat megoldásához hosszvarrás-auto-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
