186349. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mellékcsoportbeli fém(ek)et komplex kötésben tartalmazó polimerek előállítására

3 186349 4 A találmány tárgya eljárás mellékcsoportbeli fém(ek)­­et komplex kötésben tartalmazó polimerek előállítására. A találmány szerint előállított polimerek katalizátor­ként alkalmazhatók. Ismert, hogy a fémkomplexeket tartalmazó katalizá­torokat homogén és heterogén katalizátorok csoportjá­ba osztják. Eddig nem sikerült olyan katalizátort elő­állítani, mely egyesítené a homogén és heterogén kata­lizátorok előnyeit. Bár a homogén fém-komplex kata­lizátorok jelentős szelektivitást mutatnak, hátrányuk vi­szont, hogy a reakcióelegytől való elválasztásuk és rege­nerálásuk meglehetősen nehézkes. Ezenkívül előállítá­suk is meglehetősen bonyolult és gyakran még a levegő nedvességére is érzékenyek. E hátrányok kiküszöbölésé­re ún. heterogenizált fém-komplexeket állítottak elő. Ilyen megoldást ismertetnek a Textiltechnik 1974 25 (11) 499—512; Diss. Abstr. Int. B. 1975 36 (1) 238 irodalmi helyek. Ez utóbbi módszereknél úgy járnak el, hogy először a hordozó felületét kémiai úton átalakítják, és olyan csoportot visznek a felületre, ami fém-komplex-szel kapcsolódhat. (Ann. Rep. Prog. Chem Sect. B. 1973,70, 322—347). Az eljárás legfőbb hátránya, hogy több lépés­ből áll, meglehetősen bonyolult és e katalizátor nehezen regenerálható. További hátrány a katalizátor nedvesség­re való érzékenysége. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amely révén a fenti hátrányok kiküszöbölhetők, és az eljárással kapott katalizátor rendelkezik a homogén és heterogén katalizátorok előnyeivel, azok hátrányai nélkül. A találmány alapja az a felismerés, hogy a polikon­­denzálható (I) általános képletű anilin-származékok — az (I) általános képletben R hidrogénatomot, hid­­roxil-, szulfon-, metil- vagy aminocsoportot vagy klór­atomot jelent — mellékcsoportbeli fémekkel komplexet képezhetnek, illetve azok ligand terébe beépülni képe­sek. Amennyiben az ilyen komplexet polikondenzáljuk, akkor szerves mátrixba ágyazott szilárd fém-komplexet kapunk. Az új szilárd fémkomplexek katalizátorként alkalmazhatók. A fémeket komplex kötésben tartalmazó polimereket úgy állítjuk elő, hogy az alábbi fémek: Pd, Cu, Pt, Rh, Ag, Ni, Co, Fe, Mo, Cr közül legalább egynek az ionjait és/vagy komplexeit tartalmazó oldathoz valamilyen polimerizálható (I) általános képletű anilin-vegyületet — az (I) általános képletben R jelentése a fenti — és adott esetben egyéb kondenzálható vegyületeket, elő­nyösen karbamidot vagy a termékbe beépülő adalékot, előnyösen fenolt vagy melamint adunk és a kapott ele­­gyet — adott esetben hordozó jelenlétében — aldehid­del, előnyösen formaldehiddel polikondenzáljuk. A találmány szerint kiindulási anyagként a polimer mátrixba beépítendő fém oldható sójának vagy a fém komplexének oldatát alkalmazzuk. A kiindulási fém­komplex természetesen csak kicserélhető ligandumok­­kal képzett komplex lehet, amelynek ligand terébe az (I) általános képletű vegyület beépülhet. A komplexeket bármilyen alkalmas oldószerben ki­alakíthatjuk. Oldószerként előnyösen vizet alkalmazunk, használhatunk azonban vízzel elegyedő és vízzel nem elegyedő szerves oldószereket, több komponensű szerves oldószer-rendszereket, illetve víz és egy vagy több vízzel elegyedő oldószer keverékét. A kiindulási fém-vegyüle­­tet és az (I) általános képletű vegyületet reagáltathatjuk oly módon, hogy ezeket azonos oldószerekben oldjuk, de készíthetünk belőlük eltérő oldószerekkel is oldato­kat, amelyeket azután elegyítünk. Megjegyezzük, hogy abban az esetben, ha a polimerek kialakításához használt többi komponens a komplex­képzést nem befolyásolja, illetve a kiindulási fémvegyü­­letekre nézve közömbös, akkor ezeket még a komplex­képzés előtt hozzáadhatjuk a rendszerhez. A fenti műveletek elvégzése után olyan komplexet kapunk, ahol a fém ligand terében legalább egy molekula (I) általános képletű vegyület foglal helyet. Nem szükségszerű, hogy a ligand térben minden he­lyet polikondenzációra képes komplexképző foglaljon el. A ligand tér egyes helyein különféle egyéb ligandok is lehetnek (lásd II. képlet), így például ammónia, szerves komplexképzők, adott esetben aszimmetrikus centru­mot tartalmazó vegyületek, mint az 1-fenil-etilamin. A fentiek szerint kialakított komplexet ezután poli­­kondenzáljuk. A polimerizációt bármely ismert módon végrehajthatjuk, a szokásos iniciátorok, illetve polikon­­denzációs komonomerek, polikondenzációs segédanya­gok és kívánt esetben módosító anyagok felhasználásá­val. A polimer mátrix széles határok között változtat­ható azáltal, hogy a polikondenzálható monomerhez, illetve monomerelegyhez még olyan monomereket is adunk, amelyek a komplexképzésben nem vesznek részt, de a polimer mátrixba beépülnek. Ilyen módosító ko­­monomerekre példaként megemlítjük a fenolt és a me- 1 imint. A polikondenzáció hőmérsékletét a monomerek és a reakcióközeg természete határozza meg. A polikonden­­zációt előnyösen 350—420 K hőmérsékleten végezzük. Dolgozhatunk azonban ennél alacsonyabb vagy maga­sabb hőmérsékleten is. Végrehajthatjuk a polikonden­­zációt légköri vagy annál nagyobb nyomáson. A polikondenzáció befejeződése után a terméket a szokásos módon különítjük el a reakcióelegytől. Kívánt esetben a kapott terméket módosíthatjuk úgy, hogy el­távolítjuk belőle a termikus vagy kémiai úton eltávolít­ható komponenseket, és kívánt esetben további, a ligand térbe beépülni képes anyagokat viszünk be a termékbe. A találmány értelmében célszerűen úgy járunk el, hogy a fém sóit alkalmas oldószerben, legegyszerűbb esetben vízben oldjuk és keverés közben ehhez adagol­juk, az (I) általános képletű vegyület oldatát, adott eset­ben nem komplexképző, de a polikondenzációban részt­vevő anyagokkal együtt, alkalmasan megválasztott oldó­szerben, anilin és fenol-szármtizékok esetében gyakran előnyösen optimális pH-jú vízben. Néhány perces ke­vergetés után hozzáadagoljuk a polimerizáló kompo­nenst, azaz aldehid — legegyszerűbb esetben formalin — vizes oldatát. A polikondenzáció befejezéséhez a létre­jött szuszpenziót adott esetben 30—60 percig 350— 400 K-en keverjük, szűrjük és a kísérő anyagok eltávolí­tására mossuk, majd megszárítjuk. Adott esetben ezután termikus kezeléssel vagy kémiai úton részben vagy teljesen eltávolíthatjuk a polimerizá­­cióban részt nem vevő ligandokat, amelyeket kívánt esetben impregnálással, szorpcióval vagy egyéb alkalmas módon más ligandokra cserélhetünk. A polimer-fémes-komplexeket hordozó felületén is kialakíthatjuk a találmány szerinti eljárással. Hordozó lehet például aktív szén, A1203, szilikagél és más ha­sonló anyagok, különösen azok, amelyek a katalizáto­rok készítésében elterjedten használatosak. Az anyagot célszerűen impregnálással visszük a hordozóra. Eljárha-5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents