186332. lajstromszámú szabadalom • Eljárás környezetszennyező szerves anyagok mezőgazdasági hasznosítására, főleg talajerő visszapótlására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására

3 186332 4 A találmány környezetszennyező anyagok komplex hasznosítására vonatkozik. A települések, élelmiszergazdasági üzemek a jelenlegi termelési, fogyasztási, közművesítési rendszerben rend­kívüli nagy mennyiségben termelnek a keletkezési he­lyükön környezetszennyező, célszerű átalakítással igen értékessé tehető szerves és szervetlen hulladékokat. A háztartásokban, háztáji gazdálkodással különösen nagymennyiségű, szilárd, nagyobb részben szerves ere­detű szemétként kezelt szerves hulladék keletkezik, melyből rövid idő alatt a település közelében hegy kelet­kezik, újabb — távolabbi — terület kijelölése válik szük­ségessé, ahová növekvő költséggel szállítható el. A kommunális folyékony és szilárd hulladék elhelye­zési gondhoz hasonló helyzet alakult ki a nagyüzemi szakosított állattartó telepeken, élelmiszeripari létesít­ményeknél. A keletkező igen eltérő vegyi és erjeszthető­­ségi tulajdonságú hígtrágyák, szennyvizek kezelése — az egyébként igen magas bekerülési érték miatt — nem valósult meg, emiatt hígtrágya és szennyvíz-tavak kelet­keztek, nagymérvű levegő- és talajvízszennyezést okozva a közvetlen környezet károsításán felül. Az üzemek jelentős részénél a nem megfelelő szerves hulladék elhelyezése miatt a minimális közegészségügyi előírások nem tarthatók be, a hatósági előírások követ­kezetes érvényesítése esetén több, nagy értéket előállító élelmiszergazdasági üzem működését be kellene szün­tetni. A mezőgazdaság az elmúlt időszakban jelentős ter­méshozam-növekedést produkált egyre növekvő mű­trágya, vegyianyag felhasználása, a talajok szervesanya­gának, szerkezetének, pH-jának szintenmaradása, ese­tenként rossz irányú változása mellett. A szerves hulla­dékként jelentkező, szemétként elszállított hasznos ha­tóanyagok visszapótlását részben helyettesítette a ma­gas energiafelhasználás mellett előállított hatóanyag, pl. műtrágya, a talajokban meglévő, de mindinkább csökkenést mutató nyomelemek, ezek komplexei, me­lyek a növénytermesztés számára létfontosságú vegyü­­letek. Ugyanez áll a talaj humusztartalmára, szerves­­anyagtartalékára is. Az előzőekben leírtak nem jelentettek korábban a mezőgazdaságnak különös gondot, mert a terméshoza­mok, kevésbé intenzív fajták igénye kicsi volt, a talaj­­táperőigénybevétel közel a fele volt a jelenleginek, ezen kívül a szerves hulladékot, hígtrágyát a gazdaságok trágyaszarvasaiban gyűjtötték, érlelték, majd bedolgoz­ták a talajba. A hagyományos trágyagyűjtés, tárolás, főképpen az érlelés csak nagy veszteséggel volt biztosított, de a megmaradó rész még mindig elégséges szerves és szer­vetlen anyagot juttatott vissza a megművelt területre. Vezetékes víz hiánya miatt a keletkező szennyvíz ele­nyésző részét tette ki a jelenleginek, ezért a felszín alatti vízkészlet döntő többsége emberi fogyasztásra megfelelő volt, az nem szennyeződött. Napjainkra a felszín alatti vízkészlet a fokozott szennyvízleszivárgás miatt 50 m-ig, esetenként még en­nél mélyebb rétegei is fertőzöttek, nem fogyaszthatók. A jó ivóvíz egyre kevesebb és megőrzése fontos fel­adat. A találmány szerinti eljárás és a hozzá kialakított anyagmozgató, tároló és erjesztő berendezés az előző­ekben részletezett gondok megoldását teszi lehetővé az­által, hogy a különböző összetételű, halmazállapotú, nem, vagy csak kis mértékben toxikus hulladékokat, szalmás istállótrágya alaptöltet felhasználásával kétfá­zisú, közbenső árasztásos rendszerben, zárt térben, temperált erjesztőlé visszaforgatással teszünk alkalmassá mezőgazdasági hasznosításra. Állati tárgya és élelmiszeripari hulladékok fermentá­ciója alapelvében ismert a gyakorlatból és az irodalom­ból egyaránt. így pl. a „Traktor-Aktuell” 1978. évi száma, a Schweizer Landtechnik 1977. évi száma, DLZ-Redaktion 1979. évi száma olyan megoldásokat ismertet, amelynél nagy acél- vagy betontartályokat al­kalmaznak, azonban az erjesztés nem tökéletes, a be- és kitárolás igen sok kézi munkát igényel, a kis töltő-, illetve ürítőnyílásokon ez a művelet nehezen vihető ke­resztül. Ismeretes olyan megoldás is, amelynél az erjesztő­berendezés szétszedhető elemekből áll, ily módon az anyag kezelése egyszerűvé vált, azonban az erjesztés menetét nem lehet irányítani az ilyen berendezéseknél (174 637 ljsz. magyar szabadalmi leírás). Ismeretes olyan biogáz előállítási megoldás is, amely­nél az erjesztés anaerob szakaszát úgy állítják be, hogy a fermentor membránlemezén át túlnyomást létesítenek és az összenyomás által a levegőt az anyagból kiszorít­ják. (178 447. ljsz. magyar szabadalmi leírás.) Mint az elmondottakból kiviláglik, számos megoldás ismeretes, a legalapvetőbben istállótrágyára alapozva, és elsődleges célként biogáz nyerésére irányulva. Mind­ezek a megoldások figyelmen kívül hagyták a sok kom­munális szemét, szennyvíz környezetkárosító hatásától való védelmet és a rétegvizek elszennyeződésének meg­akadályozását, végül az egyre inkább nagy figyelmet :génylő talajerő visszapótlást. A találmány célja a fenti hiányok javítása és feladata elsődlegesen a környezetet károsító szennyeződések csökkentése vagy megszüntetése mellett a talajerő visz­­zapótlása az eddig megsemmisült vagy szennyező anya­gok felhasználásával. A találmány eljárás környezetszennyező szerves anya­gok, istállótrágyák, kommunális szennyezőanyagok, szerves hulladékok komplex hasznosítására, melynek során a szervesanyagokat első lépésben zárt térben oxidativ aerob fermentációnak vetjük alá emelt hőfo­kon, majd anaerob körülmények mellett a szervesanya­got mezofil fermentációs úton kierjesztjük és a fermen­táció során nyert szilárd halmazállapotú anyagot a ta­lajerő visszapótlására, a mezofil erjesztés gáztermékét energiahordozóként használjuk. Az oxidativ fermentá­ciót levegő befúvatással felgyorsítjuk. A fermentorba betöltött anyagot vagy hígfázisú trágyalével, vagy kom­munális szennyvízlével, vagy az előző fermentáció fer­­mentlevével elárasztjuk. A találmányhoz tartozó berendezés zárt sort alkot, mely a szálas-darabos anyagok fogadó-felhordó betá­roló és fermentoregységből, illetve hígtrágya előtároló­­ból és annak fázisonkénti behordószervéből, valamint a fermentlé gyűjtőszervéből, a fermentum kitároló egy­ségéből és a keletkezett metángáz gyűjtőrendszeréből all. A rajz a találmány szerinti eljárás, illetve berendezés sematikus ábrázolása. A továbbiakban a találmányt a rajz segítségével rész­letesen ismertetjük anélkül azonban, hogy a találmányt a kiviteli alakra vagy példára korlátoznánk. A találmány szerint a keletkező almos istállótrágyát, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents