186316. lajstromszámú szabadalom • Modulelemes, huzalrácselemes-kaparóteres tojóház
3 186316 4 Az állattenyésztés területén a korszerű tojástermelésben is nagyüzemi módszerek a legelőnyösebbek. A jelen találmány modulelemes, huzalrácselemes-kaparóteres tojóházra vonatkozik, ahol a tojóállomány főleg tenyésztojások termelésére van beállítva. A tenyésztojást termelő szülőpárok mint pl. a tojástermelő hibridek vagy húshibridek tartása különleges gondosságot és igényességet követel. A tojóházak rendszerüknek és céljaiknak megfelelően többfélék lehetnek. Ezek közül a legegyszerűbb és a legkevesebb beruházást igényli az ún. mélyalmos rendszer, ahol a tojóház teljes alapterületét teljes egészében almozzák. A mélyalmos rendszerek további hátránya, hogy nagy a fertőzésveszély, különösen a bélférgesség és coccidózis jelentkezik az egyébként is e betegségekre fogékony tojó típusú állatoknál. A másik ismert rendszer a trágyaaknával ellátott tojóház, ahol a trágyaakna a tojóház alapterületének mintegy 50—60%-át foglalja el, míg az alapterület megmaradó részét a mélyalmos rész jellemzi. Előnye e rendszernek, hogy a trágya a lécrács alatti térbe hullik, és ott a teljes rotációs fázis alatt megmarad, az állományt nem szennyezi, időnként pedig pl. szuperfoszfáttal megszórják a keletkező gázok megkötése céljából. A trágyaaknát drótfonatos ülőrácsok vagy rácspadlóelemek zárják le, és ezen a részen helyezkednek el az egyéb járulékos berendezések mint pl. az itató és etető eszközök. A trágyaaknák oldalfalai általában zárt kivitelűek és el nem mozdítható beton, tégla vagy egyéb anyagokból vannak felépítve vagyis fix építmények. A fix beépítés következtében ezek a rendszerek más irányú, pl. gyors termékváltás esetén nem hasznosíthatók más célú termelésre vagy lebontás után újra visszaállításuk szükséges. További hátrányt jelent, hogy a tárgyaaknás rendszereknél a teljes baromfiház, tojóház légtere megosztottá válik, ugyanis az akna csak felülről nyitott és ezen nyitott részt is jórészt az állomány lezárja, minthogy az állatok zöme a rotációs időszak alatt — kevés kivétellel — itt tartózkodik. A megosztott, a tojóház légterétől különböző trágyaaknában zárt, eltérő hőmérsékletű és páratartalmú gócok alakulnak ki, amelyek az állomány fejlődését, termelőképességét hátrányosan befolyásolják. A megosztott, a tojóház légterétől különböző trágyaaknában zárt, eltérő hőmérsékletű és páratartalmú gócok alakulnak ki, amelyek az állomány fejlődését, termelőképességét hátrányosan befolyásolják. A nedves, hideggócos helyek következtében az állomány közérzete a nedves tollazat következtében nem megfelelő és ez rendszerint a termelés csökkenéséhez vezet. Ezek a hideggócok intenzívebb légcserével, huzat keltésével ugyan megszüntethetők, de ez egyrészt az állomány termelőképességét károsan befolyásolhatja, ugyanis a baromfiházakban, toj óházakban az áramló levegő maximális sebessége 0,3 m/sec. érték felett nem kívánatos, télen pedig a hideg levegő felmelegítéséről gondoskodni kell, másrészt pedig jelentős hőveszteséggel is számolni lehet. Megemlítjük még az ún. ketreces, battériás tartási rendszert, amely azonban lényegesen eltér találmányunk szerinti megoldástól és beruházási költsége miatt — ami igen jelentős — gyakorlatilag nem jöhet számításba. A jelen találmány célkitűzése olyan tojóházra vonatkozik, amely kevésbé beruházás igényes, könnyen felállítható, szétszedhető, termékváltás esetén gyorsan áttelepíthető, újratelepíthető, termelékeny, energiatakarékos és minőségileg jobb tény észtojás kihozatalt eredményez. E célok megvalósítása érdekében olyan állandó környezeti feltételeket kell teremteni, amelyek között az állatok egészségügyi állapota kifogástalan a teljes rotációs időszak alatt — még —18 C° külső hőmérséklet körül, fűtés nélkül is — a tojáshozam a maximális szint körül tartható, a keltetésre alkalmas tojások aránya a legnagyobb, a tojás beltartalmi állandósítása jó minőségű naposcsibéket adjon, és végül a tojók és a kakasok zavartalan ivari tevékenységének biztosításával a tenyésztésre alkalmas mennyiség növekedjen. Azt találtuk, hogy ha a tojóházakban a termelő teret — vagyis a tojóház alapterületéből a kezelőfolyosót és a tojófészkek által elfoglalt helyet levonjuk — olyképpen osztjuk meg, hogy a huzalrácselemes rész és a mélyalmos rész arányát 3,5—1,5, előnyösen 3:2 arányban osztjuk meg, továbbá a trágyaakna állatokat tartó része lábakon álló, vagy részben lábakon álló, függesztett modulelemes, szétszedhető, összerakható huzalrácselemekből van kiképezve és az oldalsó rész(ek) lezárására hálószerű elemeket alkalmazunk, az említett előnyök megvalósíthatók. A huzalrácselemek keretbe rögzített huzalelemei két síkban helyezkednek el és célszerűen ponthegesztéssel vannak egymáshoz rögzítve. A két síkban elhelyezkedő huzalrendszer egy másik kiviteli alakja szerint a huzalok feszítéssel vannak a kerethez erősítve. A modulelemes huzalrácselemek keretéhez csőszerű elemek, hüvelyek vannak erősítve, amelyekbe peremmel, vállal ellátott ugyancsak csőszerű, vagy rúdszerű lábak illeszkednek. A találmányt közelebbről a csatolt ábrák alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a tojóházat mutatja be a belső elrendezéssel, metszeti ábrázolásban, a 2. ábra a huzalrácselemeket mutatja keret nélkül oldalnézetben, metszetben, a 3. ábra ugyancsak a huzalrácselemeket mutatja be kerettel felülnézetben, a teljes rácselem egy részének szemléltetésével. Az 1 önmagában ismert baromfiház, tojóház belső terében azt hosszirányban kettéosztó 2 kezelőfolyosó van kialakítva. A 2 kezelőfolyosó felett függesztett kivitelű szállítóeszköz, 3 gondola van elhelyezve. A 3 gondola a kétoldalt elhelyezett 4 tojófészkekből kiszedett tojások gyűjtésére és azonnali osztályozására szolgál. A 3 gon-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
