186296. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parenterálisan adagolható gyógyászati készítmények előállítására

3 186296 4 Találmányunk parenterálisan adagolható gyógyászati készítmények előállítására vonatkozik. A 2.834.308 sz. német szövetségi köztársaságbeli köz­­rebocsátási irat szerint a hatóanyag oldatát hosszabb tá­rolhatóság elérése céljából víztelenítik; az oldatok hosz­­szabb idő után nem mutatnak megfelelő stabilitást; az oldatok zsíroldható hatóanyagot nem tartalmaznak. A 2.601.207 sz. német szövetségi köztársaságbeli köz­­rebocsátási iratban késleltetett hatóanyag leadású lipo­­szóma-diszperziókat írnak le, ezek azonban cukrot nem tartalmaznak. A 2.818.655 sz. német szövetségi köztársaságbeli köz­­rebocsátási irat szerint liposzóma-oldatokat hosszabb időn át történő tárolhatóság biztosítása céljából fa­gyasztva szárítanak; ezek az oldatok azonban cukrot vagy zsírolható hatóanyagot nem tartalmaznak. A C.A. 94 60.277W helyen referált közleményben krioprotektív anyagoknak a fagyasztva szárítási eljárás alatt a liposzómák stabilitására kifejtett hatásáról szá­molnak be. A 77.114.013 sz. japán közrebocsátási irat inzulin orális adagolását biztosító liposzómák előállításával fog­lalkozik. Számos zsíroldható gyógyászati hatóanyag parente­rálisan mindezideig egyáltalán nem vagy csupán nem­­kívánatos mellékhatások fellépése mellett volt alkalmaz­ható, mivel pl. hemolízís, vénás trombózis vagy a vér koagulálása következett be. Meglepő módon azt találtuk, hogy az ilyen hatóanya­gok liposzóma-oldatok alakjában parenterálisan is ada­golhatok. E készítmények az említett kikészítési formá­ban nem-kívánatos mellékhatásokat nem mutatnak, ugyanakkor biológiai aktivitásukat teljes mértékben megtartják. Gyógyászatilag alkalmazható liposzoma-oldatok elő­állítása régóta ismert ugyan [lásd pl. Gregoriadis G. : „Liposomes as drug carriers in biology and medicine” és Brenda E. Rymen : „Liposome delivery of materials of therapeutic interest — possibilities and problems” — Abstracts of Symposium „The potential of liposomes as drug carriers” 1978. március 2—3., Battelle-Institut, Genf, Svájc 5—11., illetve 26—31. oldal]. A hosszú időn át stabilis liposzóma-oldatok előállítása azonban olyan problémát jelent, melyet mind a mai napig nem oldot­tak meg kielégítő módon. Az ilyen oldatok stabilitása egyrészről a lipidtől, másrészről a vizes fázis összetételé­től függ. Már kis mennyiségű szennyeződés is olyan idő­előtti kiválásokhoz, pelyhes kicsapódásokhoz vezet, me­lyek a gyógyászati készítményként való felhasználást le­hetetlenné teszik. Azt találtuk, hogy a fenti nehézségek kiküszöbölhetők és hosszú időn át stabilis, parenterális adagolásra alkalmas liposzóma-oldatok készíthetők oly módon, hogy az oldathoz viszonylag nagy, védő-kolloid hatást kifejtő mennyiségben valamely cukrot adunk. Találmányunk parenterálisan mindezideig egyáltalán nem vagy nem-kívánatos mellékhatások nélkül nem al­kalmazható zsíroldható hatóanyagokat tartalmazó, pa­renterális adagolásra szolgáló gyógyászati készítmé­nyekre vonatkozik. Találmányunk tárgya eljárás valamely benzodiazepin­­-származékot vagy eritro-a-2-piperidil-2,8-bisz-(trifluor­­metil)-4-kinolin-metanolt tartalmazó, parenterális ada­golásra alkalmas, foszfolipid-liposzóma-oldat alakjában levő gyógyászati készítmények előállítására, oly módon, hogy a hatóanyagot valamely mono- vagy diszacharidot vagy cukorszerű poliolt 0,4 mólnál nagyobb koncentrá­cióban tartalmazó vizes oldatban, adott esetben további szokásos adalékanyagok jelenlétében homogenizáljuk. Liposzóma-képzőként általában ismert lipidek, kü­lönösen foszfolipidek, előnyösen lecitinek alkalmazha­tók. E célra növényi, állati vagy szintetikus eredetű leci­­tineket (pl. szója-lecitint, tojás-lecitint vagy L-ß-oleoil­­-y-palmitoil-x-lecitint) alkalmazhatunk. A liposzómák mono- vagy multi-lamellás felépítésűek lehetnek — int­ravénás adagoláshoz a monolamellás liposzómák elő­nyösek — és átmérőjük előnyösen 250—2000Â. A találmányunk szerinti eljárással előállítható készít­ményekben parenterálisan eddig egyáltalán nem vagy nem-kívánatos mellékhatások nélkül nem alkalmazható zsíroldható hatóanyagként valamely benzodiazepin­­származékot [7-klór-l,3-dihidro-l-metil-5-fenil-2H-l,4- -benzodiazepin-2-ont (Diazepam), 5-(fluor-fenil)-l,3-di­­hidro-1 -metil-7-nitro-2H-l ,4-benzodiazepin-2-ont (Flu­nitrazepam)] vagy eritro-a-2-piperidil-2,8-bisz-(trifluor­­metil)-4-kinolin-metanolt (Mefloquin) vagy ezek fizioló­giai szempontból elviselhető savakkal képezett addíciós sóit alkalmazhatunk. Az addíciós sók képzéséhez az e célra használatos szerves vagy szervetlen savak alkal­mazhatók (pl. sósav, kénsav, foszforsav, hangyasav, ecetsav, oxálsav, borkősav, maleinsav, benzoesav, bo­rostyánkősav, fumársav, Ievulinsav, szalicilsav, citrom­sav, izocitromsav, adipinsav, tejsav, a-keto-glutársav, al­masav, malonsav, glicerinsav, mevalonsav, glükuronsav, neuraminsav, glutársav, aszparaginsav, glükonsav, man­dulasav, aszkorbinsav, laktobionsav, glükoheptonsav, glutaminsav, nikotinsav, pantoténsav, fólsav, adenilsav, geranilsav, citidinsav és inozinsav). A találmányunk sze­rinti eljárással előállítható gyógyászati készítmények ha­tóanyagát képező zsíroldható vegyületként továbbá pl. antidepresszív és neuroleptikus triciklikus vegyületek alkalmazhatók (pl. a 2.412.522 sz. német szövetségi köz­­társaságbeli nyilvánosságrahozatali iratban leírt diben­­zotiepin-származékok). Az oldatban levő liposzóma-képző koncentrációja a szokásos, azaz kb. 1—25 sú!y/térfogat'%-os tartomá­nyon belüli érték, előnyösen 5—15 súIy/térfogat% lehet, míg a hatóanyag koncentrációját messzemenően a bioló­giai aktivitás határozza meg. Az oldat két fenti kompo­nensének koncentrációja találmányunk szempontjából nem döntő jelentőségű tényező. így pl. a Diazepam kon­centrációja pl. 0,1—10 mg/ml, előnyösen 5 mg/ml, míg a Mefloquin koncentrációja pl. 1—30 mg/ml, előnyösen 5—20 mg/ml lehet. A találmányunk szerinti eljárással előállítható készít­mények adott esetben jelenlevő további komponensként az ilyen készítményekben szokásos adalék- és segédanya­gokat tartalmazhatnak, így pl. kis mennyiségben to­vábbi lipideket (pl. koleszterint), anti-oxidánsokat, szi­­nergista komponenseket, konzerváló-, stabilizálószere­ket, puffereket, a kívánt pH-érték és ozmózisnyomás be­állítására szolgáló anyagokat stb. A fenti adalék- és se­gédanyagok szükséges és optimális mennyisége eseten­ként változhat. A találmányunk szerinti eljárással előállítható készít­mények lényeges alkotórésze a szükséges stabilitást biz­tosító cukor. Cukor-komponensként a szokásos mono- és diszacha­­ridok, illetve cukorszerű poliolok alkalmazhatók, pl. glükóz, fruktóz, szacharóz, szorbit vagy xilit. A kívánt stabilitás elérése céljából a liposzóma-oldat cukor-kom-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents