186291. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrosztatikus permetezéssel közvetlenül felhasználható mezőgazdasági készítmények előállítására
5 186291 6 A találmány szerint előállított diszperziók viszkozitását rendszerint úgy mérjük, hogy ismert méretű nyíláson ismert mennyiségű diszperziót bocsátunk át, és mérjük az átfolyási időt. A viszkozitás méréséhez például Redwood-típusú viszkozimétert használhatunk fel. A diszperziók viszkozitása előnyösen 2—25 cP lehet. A találmány szerint előállított diszperziók ellenállását és viszkozitását elsősorban a felhasznált hígítószer jellemzői szabják meg, az ellenállást és a viszkozitást azonban a diszpergált részecskék jellege és mennyisége is befolyásolja. A kívánt jellemzőkkel rendelkező diszperziókat például úgy alakíthatjuk ki, hogy diszperziós közegként különböző ellenállással és viszkozitással rendelkező szerves hígítószerek elegyét használjuk fel. A magas forráspontú szénhidrogén-hígítószerek (például paraffinok, kerozin) könnyen hozzáférhető, viszonylag olcsó anyagok, viszkozitásuk azonban rendszerint kis (például 3 cP körüli), ellenállásuk pedig rendszerint túl nagy (például 10u ohm-cm nagyságrendű) érték. Ezekhez a hígítószerekhez az ellenállás csökkentése érdekében poláris hígítószereket, így alkoholokat vagy — célszerűen — ketonokat keverhetünk. Az utóbbi anyagok ellenállása a szénhidrogénekénél kisebb érték, viszkozitásuk azonban rendszerint nem elég nagy ; így például a hígítószerként előnyösen alkalmazható ciklohexanon ellenállása 2 • 106 ohm • cm, viszkozitása azonban mindössze 3 cP. A diszperzióhoz a viszkozitás növelése érdekében nagyobb viszkozitású, olajban oldható hígítószereket, például polibuténeket (így „Hyvis” kereskedelmi nevű polibutént) vagy hosszú szénláncú klórozott szénhidrogéneket (így „Cereclor” kereskedelmi nevű, 42 vagy 48 szénatomos klórozott szénhidrogént) adhatunk. Az utóbbi anyagok ellenállása és viszkozitása egyaránt nagy ; ellenállásuk 1010 ohm • cm-nél nagyobb, viszkozitásuk pedig 100 cP nagyságrendű érték. A három komponens mennyiségi arányának megfelelő megválasztásával könnyen kialakíthatjuk a kívánt tulajdonságokkal rendelkező diszperziót. A hígítószerek és a diszperziók ellenállását víz vagy egyéb szennyezőanyagok bekeverésével is könnyen befolyásolhatjuk. Különlegesen tiszta anyagok felhasználására nincs minden esetben szükség; hangsúlyozzuk azonban, hogy állandó minőségű kompozíciót csak állandó minőségű anyagokból alakíthatunk ki, és az egyszer már előállított, megfelelő jellemzőkkel rendelkező kompozíciót a továbbiakban óvnunk kell a szennyeződésektől, elsősorban a víztől. A kívánt jellemzőkkel rendelkező diszperziókat úgy is kialakíthatjuk, hogy első lépésben (például szénhidrogének és hosszú szénláncú klórozott szénhidrogének összekeverésével) a kívánt viszkozitással rendelkező, azonban túl nagy ellenállású hígítószer-keveréket vagy diszperziót állítunk elő, majd ehhez a kívánt ellenálláscsökkenés eléréséhez szükséges mennyiségű antisztatikus anyagot adunk. Antisztatikus anyagként előnyösen használhatjuk fel az „ASA” kereskedelmi néven forgalomba hozott, szénhidrogén-alapú tüzelőanyagok sztatikus töltésének eloszlatására felhasznált terméket ; ez a termék réz- és króm-anionok különféle szerves savanionokkal képezett sóinak keveréke. A kompozíciók előállításához egyéb hasonló antisztatikumokat, például réz-oleátokat is felhasználhatunk. Megjegyezzük, hogy ez az eljárásmód rendszerint nem alkalmas körülbelül 108-nál kisebb ellenállású diszperziók előállítására. A találmány szerint előállított kompozíciók egyes esetekben a hagyományos összetételű készítményekénél kedvezőbb kártevőírtó hatást fejtenek ki. így például a hatóanyagként diclobentrazolt tartalmazó találmány szerinti készítmények felhasználásakor a búzaüszög kezelésében jobb eredményeket érhetünk el, mintha ugyanerre a célra a hagyományos, nagy térfogatú, diclobentrazol-tartalmú permetleveket használnánk fel. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. A példákban kereskedelmi névvel megnevezett anyagok kémiai összetétele a következő : Triton B : etilénoxid/alkidgyanta kondenzátum Isopar L : izoparaffin szénhidrogén-olaj Captan: l,2,3,6-tetrahidro-N-(triklór-metil-tio)-ftálimid Solvesso 150: folyékony aromás szénhidrogének elegye Procymidone; N-(3,5-diklór-fenil)-l,2-dimetil-ciklopropán-1,2-dikarboximid Arquad 2C—75: kvaterner tetra-(hosszúláncú alkil)-ammóniumsó Carbendazim : metil-benzimidazol-2-il-karbamát Arylan CA : kalcium-dodecil-benzolszulfonát Synperonic A4 : alkohol/etilénoxid kondenzátum Hypax 450—18—50: oxidált hosszú szénláncú zsírsavviasz kalciumsója Carbaryl : 1-naftil-metil-karbamát Bentone 34 Cél : módosított bentonit DDT : 1,1,1 -tri klór-2,2-bisz(4-klór-feníl)-etán Sepadol 48 : agyag Atrazine : 2-klór-4-etil-amino-6-izopropil-amino-l ,3,5- -triazin Paraquat: l,r-dimetil-4,4'-bipiridilium ion Triadimephon : l-(4-klór-fenoxi)-3,3-dimetil-l-(l,2,4- -triazol-1 -il)-bután 1. példa l-(4-Klór-fenil)-4,4-dimetil-2-(l,2,4-triazol-l-il)-pantan-3-olt (növényi növekedést szabályozó hatóanyag ; a továbbiakban : „A” vegyület) tartalmazó diszperziót állítunk elő úgy, hogy a hatóanyagot összekeverjük a diszpergálószerrel és a szerves hígítószer egy részével, és a keveréket a szilárd anyag kívánt szemcseméretének eléréséig nedvesen őröljük. Ezután az őrleményt összekeverjük a szerves hígítószer maradékával. A következő összetételű kompozíciót kapjuk: „A” vegyület 200 súlyrész Triton B (diszpergálószer ; etiléndioxid/ 25 súlyrész alkid-gyanta kondenzátum) Isopar L (izoparaffin szénhidrogén-olaj) 775 súlyrész A diszperzió 20 °C-on mért viszkozitása 17 cP, 20 °C-on mért ellenállása pedig 2,0 • 108 ohm • cm. A diszperzió 1—10 mikron szemcseméretű szilárd részecskéket tartalmaz. Ezt a diszperziót a 182 865 sz. magyar szabadalmi leírás 1—3. ábráján bemutatott berendezéssel igen könnyen porlaszthatjuk. Viszkozitás 20 °C-on: 10 cP. 5 10 15 20 25 30 35 W 15 50 55 60 65 4
