186252. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sertések forrázására
3 186252 4 A találmány tárgya berendezés sertések forrázására, amelyet vágóhídon lehet alkalmazni. A találmánnyal érintett berendezés vágóhidakon a technológiai sorba illeszkedik a kivéreztetési hely mögött, és a kopasztó berendezés előtt. A kivéreztető hely után a sertéseket általában felső pályás szállítószerkezeten továbbítják a forrázó medence közelébe. Itt egy-egy sertést ráhelyeznek olyan eszközre, amely a forrázó berendezés medencéjén keresztül továbbítja folyamatosan az egyes sertéseket. A forrázó medencében gondoskodás történik arról, hogy a vízszint a megkívánt legyen, továbbá hogy a forrázó víz hőmérséklete is a szükséges értékhez képest csak kismértékben térjen el. A forrázó vizet folyamatosan cserélik és ezáltal a medence vizének szennyezettsége is megközelítően állandó szinten tartható. Az ismert megoldásoknál a sertéseket továbbító szerkezet láncos mozgató elemeket tartalmaz, és a láncok rendszerint a medence oldalainál helyezkednek el. Az ismert forrázó berendezések egyik jelentős hátránya, hogy a kivéreztető helytől a forrázóhoz érkező sertéseknek a szállító pályáról történő levétele és a forrázó medencén átvezetés közben tartó eszközre való felhelyezése, nehézségekbe ütközik, mert a továbbító szerkezet lánckereke és egyáltalán a lánc helyzete akadályozza az említett műveletet végző személyeket mozgásukban. Sok esetben kifejezetten balesetveszélyes körülmények állanak fenn a sertéseknek a szállító pályáról a továbbító szerkezetre juttatása helyén. Számos forrázó berendezésnél az a hátrány is fennáll, hogy nem lehet megfelelően beállítani a sertések forrázó vízbe merülésének mértékét, ennek megfelelően nem lehet élesen elhatárolni a részleges és a teljes forrázást. Ismeretes ugyanis, hogy kétféle forrázás jöhet szóba a gyakorlatban attól függően, hogy a sertések bőrét a későbbiekben mire kívánják felhasználni. Ennek megfelelően előfordul részleges forrázás, amikor az szükséges, hogy a sertések lábai merüljenek a forró vízbe és a sertés fejét külön zuhanyozóval forrázzák. A teljes forrázás esetében pedig az a cél, hogy lehetőleg még a sertések hasi részei is a forró vízbe merüljenek és ilyen esetben az állatok hátrészeit a berendezésbe épített felső zuhanyozó árasztja el forró vízzel. További hátránya egyes ismert forrázó berendezéseknek, hogy a sertéseket a forrázó medencén keresztül továbbító szerkezet pályái, láncai, és az egyes sertéseket alátámasztó elemei üresen —- a visszatérő ágon is — a forró vízben haladnak. Ez a körülmény azt jelenti, hogy az említett szerkezeti elemek meglehetősen túlhevülnek a visszatérésük idején, majd a túlhevült elemekhez érintkező sertések minőségi károsodást szenvednek ezen túlhevült fémrészekkel történő első érintkezésükkor. Az ismert forrázó berendezéseknél a forrázó medencén keresztül továbbító szerkezet hajtása a lánckerekek magasságában vagy azok alatt elhelyezkedő szervek útján történik. A hajtómotor, a lánckerekek vagy szíjkerekek, továbbá a hajtóláncok vagy az ékszíjak, illetve hasonló hajtószíjak egyrészt korlátozzák a berendezést kiszolgáló személyek mozgását, másrészt különféle szennyeződéseknek, víznek, párának vannak kitéve, emiatt meghibásodási hajlamuk megnő, karbantartási igényük fokozottabb. A találmány szerinti berendezés a hasonló célú ismert megoldások hiányosságait és hátrányait nagyrészt kiküszöböli. A találmány szerinti berendezés elé kitűzött cél az volt, hogy a forrázókádnak, valamint a forrázás alatt lévő sertések továbbító szerkezetének olyan kialakítását biztosítsa, ami mellett a lehető legkisebb korlátozás lép fel a kezelő személyek mozgási területén, továb bá amely kialakítás mellett elkerülhető a sertések bőrének károsodása a túlhevült fémrészek miatt. Járulékos célkitűzés volt még a találmánnyal kapcsolatban, hogy hőigény szempontjából a lehető legkedvezőbb megoldást biztosítsa, vagyis lehetőleg kistömegű vizet kelljen igénybe venni a forrázáshoz. A találmány szerinti berendezés a kitűzött célt azáltal éri el. hogy a forróvizes medencét három egymás melletti kád képezi, amely kádak egy meghatározott vízszint mellett egymással közlekednek. A sertéseket forrázás közben mvábbító szerkezet szállító pályái és mozgatóláncai csak a középső kád függőlegesében foglalnak helyet, de a két oldalsó kád területére, illetve e területek meghosszabbítására nem terjednek ki. A célkitűzések további részét pedig azáltal éri el a javasolt berendezés, hogy a továbbító szerkezethez tartozó visszatérő alsó pálya a középső kád alatt, vagyis a folyadéktéren kívül helyezkedik el, így e pályaszakasz, valamint az azon mozgó szen ek nincsenek a forróvíz terében. A találmány szerinti berendezésnél a továbbító szerkezet pályái profilacélból készíthetők és e profilacélhoz előnyösen görgők révén kapcsolódnak a sertéseket befogadó bölcsők. A bölcsők előnyösen csövekből összeállított rácsos szerkezetű tartók, amelyek a továbbító szerkezet láncaihoz kapcsolhatók és egy-egy bölcsőgörgők révén támaszkodik a továbbító szerkezet pályáját képező profilacélhoz. A bölcsőt úgy kell kialakítani, hogy a sertés tartása végett homorú, vályúszerű képzeletbeli burkolófelülete legyen, és hogy rácsozata a sertés lábainak lefelé álló, szabad függését ne gátolja. Emellett a bölcsőnek a fejrésznél olyan végdarabbal kell rendelkeznie, ami forrázás közben a sertés fejét a forrázó zuhanyhoz képesti legkedvezőbb helyzetben tartja. A találmány szerinti berendezésnél a továbbító szerkezet lánckerekeinek a medence egyik végénél lévő tengelyét kell meghajtani. E hajtáshoz szükséges szervek — motor, lánckerekek, vagy szíj kerekek, ez utóbbiakhoz tartozó tengelyek és csapágyak stb. — a továbbító szerkezet fölött vannak rögzítve, előnyösen a berendezés tartó vázát jelentő rudakhoz. A berendezés önmagában ismert hőfokszabályozóval, gőzbevezető szervekkel van ellátva, és a forrázó víz szírijének beállítására és meghatározott szinten tartására — egyebek mellett — túlfolyók vannak a berendezésben alkalmazva. Ugyancsak önmagában ismert módon biztosított a berendezés kádjaiban a forróvíz állandó mozgásban tartása és folyamatos cseréje. Az eltömődések megakadályozása végett célszerű az elfolyó víz szűrésére dobszűrőt alkalmazni, amely előnyösen forgó dobszűrő lehet. A találmány szerinti berendezés lényege tehát, hogy a forróvizes medencét három egymás melletti kád képezi, és hogy a továbbító szerkezet felső pályájának legalább egy szakasza a középső kádban, a visszatérő alsó pálya egy szakasza pedig a középső kád alatt van. A javasolt berendezés egy előnyös kiviteli alakjánál a továbbító szerkezet haladó részéhez kapcsolt, a sertéseket tartó, előnyösen csövekből álló bölcsők vannak. Egy újabb előnyös kiviteli alak képezhető, ha a továbbító szerkezethez tartozó felső pálya és alsó pálya profilacél, és ezekhez a bölcsőket hordozó görgőslánc görgői csatlakoznak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
