186224. lajstromszámú szabadalom • Önitató készülék és automatikus itatórendszer kisállatokhoz
186224 2 34 vízszintérzékelővel egybeépített átemelő szivattyúhoz, majd egy 30 baktériumszűrőn át a 26 központi szabályozó tartályhoz visz. Az ismertetett rendszernél az elágazásoknál az 5. ábrán látható 28 háromirányú T-elosztó használható, amelyből a 7/a. ábrán látható fojtószelep is kialakítható a belecsavart 58 fojtócsavar segítségével. Az ismertetett automatikus itató rendszer a következőképpen működik. A rendszer folyamatos vízellátását a 26 központi szabályozó tartály biztosítja, amelybe a víz fogyásától függően egy úszóval működtetett szelep engedi be a 23 nagynyomású vezetékből a 24 szűrők és 30 baktériumszűrő által megszűrt vizet. A rendszerben a vizet a 34 vízszintérzékelővel egy beépített átemelő szivattyú folyamatosan keringeti. A különböző szinteken különböző víznyomás uralkodna, ez az állatok itatása szempontjából sem előnyös, és a víz elfolyását is okozhatná, ezért a 39 szabályozó csavarokkal — állatfajtától függő mértékben — az egyes 21 elosztó csövekben uralkodó nyomást azonos értékre kell csökkenteni. A nyomáscsökkentés miatt viszont ha egyszerre több állat akar inni ugyanazon a szinten, vízhiány léphetne fel. Ezt küszöbű ki a 31 függőleges vezeték szakasz, ugyanis a benne lévő viz a nagyobb fogyasztás esetén visszafolyhat a 16 itató készülkékekhez. A 31 függőleges vezeték szakasz tehát kiegyenlítő tartályként működik, mivel azonban a viz általában folyamatosan áramlik benne, nem képez pangó vizteret. Az automatikus itató rendszer vezetékeinek elhelyezését mutatja be a 3. ábra. A 17 állvány és a 18 tartóelem U-profilú, az U-profil belsejében vannak vezetve a különböző csövek, ahogy a 20 elosztó ág és a 21 elosztó cső elhelyezése látható. Ennek az a célja, hogy a csövek, ha átlátszóak, a fénytől védve legyenek, ezzel ugyanis az algásodás veszélye csökkenthető. A 8. és 9. ábrán látható kialakítás olyan állatokhoz — pl. tengerimalacokhoz — alkalmazható, amelyek az önitatókészüléket indokolatlanul is működtethetik. A 28 háromirányú T-elosztóba egy 38 vezérlőtolattyú van elhelyezve, melyet a 36 rúdazaton keresztül egy 35 időmérő szerkezet a 37 visszahúzó rugó ellenében működtet. A szerkezet úgy működik, hogy a 35 időmérő szerkezet a 38 vezérlőtolattyút meghatározott időközönként kinyitja és az állatok ilyenkor ihatnak. Mint a kiviteli példa alapján is látható, a találmány szerinti önitató készülék üzembiztos a nagyobb rugóerő alkalmazása révén, egyszerű, könnyen kezelhető, szétszerelhető, tisztítható, fertőtleníthető, olcsó, mert csak az állat fogával vagy csőrével érintkező részeket kell rozsdamentes acélból készíteni. A ketrectartó állványra vízszintesen rögzített itató készülék nem akadályozza a ketrecek szabad mozgását. Az automatikus itató rendszerben a különböző magasságokban azonos víznyomás, így az állatoknak azonos vízmennyiség áll rendelkezésükre. Ugyanakkor a folyamatosan áramoltatott vízben nem alakulhatnak ki pangó vízterek, és mindig friss vizet iszik az állat. A szakaszos vízadagolás megszünteti az itató készülékek indokolatlan használatával járó vízpazarlást, és elárasztást. A palackos egyedi önitató szerkezet olyan helyen is alkalmazható, ahol az állatok száma kicsi és automatikus itató rendszert nem gazdaságos kiépíteni, az átfertőzés veszélye ezzel a módszerrel ki van zárva. A most bemutatott kiviteli alakon kívül természeteién sok egyéb is elképzelhető. így például az önitató készülék szelepét működtető kar más elrendezésben a szelepházon kívül is elhelyezhető. Szabadalmi igénypontok 1. Önitató készülék kis állatok, előnyösen laboratóriumi kísérleti rágcsálók automatikus itatásához ' szelepházzal (6), benne szelepülékkel (12), és rugóval (13) a szelepünkre szorított tömítetten záró szeleppel (42), azzal jellemezve,, hogy kis külső átmérőjű kiömlőcsonkja, továbbá egy a szeleppel működtető kapcsolatban lévő karja (44) van, amelynek a szabad vége a kiömlőcsonk nyílása közelében van és a kiömlőcsonkhoz képest radiális irányban szabadságfokkal rendelkezik. 2. Az 1. igénypont szerinti önitató készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kar (44) a kiömlőcsonk furatában (41) van elhelyezve, a vége túlnyúlik a kiömlőcsonkon, és a kiömlőcsonk furatához képest nagy játéka van. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti önitató készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kar a szelepen kialakított szelepszár (44), amely átnyúlik a szelepünk (12) furatán. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti önitató készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kiömlőcsonk végét egy rozsdamentes acélgyűrű (9) veszi körül. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti önitató készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szelepház (6) közvetlenül egy palackhoz (45) csatlakozik, amely az állat ketrecében (15) van elhelyezve. 6. Ketrec kis állatok, különösen laboratóriumi kísérleti rágcsálók tartásához itató készülékkel, előnyösen az 1. igénypont szerinti önitató készülékkel ellátva, azzal jellemezve, hogy az itató készülék (16) a ketrecet tartó szerkezeten (17) van rögzítve, a ketrecen (15) egy nyílás (22) van kialakítva a számára, amelyen át a ketrec belső terébe nyúlik. 7. Automatikus itató rendszer több, önitató készülékkel, előnyösen az 1. igénypont szerinti önitató készülékkel ellátott ketrechez, önálló zárt vezetékrendszerrel, a vezetékrendszerbe iktatott szivattyúval (34) és legalább egy baktériumszűrővel (30), azzal jellemezve, hogy az önitató készülékek (16) a vezetékrendszerbe iktatott leágazásokhoz (28) vannak csatlakoztatva, az egyes leágazások közvetlenül egymás után >■> vannak beépítve, és a víz áramlási iránya szerinti első leágazás elé nyomás szabályozó elem (39) van iktatva, az utolsó leágazás után pedig egy függőleges vezetékszakasz (31) van kialakítva, amely a felső pontján csatlakozik az automatikus itató rendszer visszafolyó ágához (32). 3. A 7. igénypont szerinti automatikus itató rendszer kiviteli alakja több különböző magasságú szinten elhelyezett önitató készülékkel, azzal jellemezve, hogy minden szintnek külön nyomásszabályozó eleme van 2 b 30 4
